Koalíciós szokások

Tavaly decemberben a HírTV és a Magyar Nemzet beszámolt a Kékesi Tibor MSZP-s képviselő ikerházában történtekről. (Ikertársa kérte, álljon el a közös használatú autókijáróból, válaszul ő bántalmazta a szomszéd hölgyet.) Ha a videó nem rögzítette volna az eseményt, a hölgynek semmi esélye sem lenne a bizonyításra. Hogy mer ilyen arrogánsan viselkedni egy népet „képviselő” ember? Hogyan járhat el ügyeinkben, ha teljes önuralomhiányról, önzésről tesz tanúbizonyságot, ha felsőbbrendű lényként viselkedik? Hát igen, különös anyagból van gyúrva ő is. Az én szememben mint ember és mint képviselő csúfosan megbukott. S hány ilyen van az MSZP-ben! Talán azért volt ennyire dühös, hogy nem tudott szert tenni palotára, „csak” egy hidegkúti ikerházra. Ha jobban igyekszik, mint néhány koalíciós párttársa, még ebben a ciklusban sikerülhet. Mi lesz a következménye a pártjában az epizódnak? 1. Kizárják a pártjából (mint azt a fideszest, aki Csopakon randalírozott), 2. agyonhallgatják, mint Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselőt a családjának okozott botrányos viselkedése ügyében, 3. netán előléptetik „erélyes”, „kemény” magatartása miatt? Üzenem a képviselő úrnak: szeretném, ha nem nézné teljesen hülyének az embereket, az ő szavai szerint a „parasztokat”, hogy a hölgy ügyetlenkedése miatt történt az egész. Hogy saját magának törte el a bordáját, rugdosta össze a saját lábát. Miután majdnem biztosan a baráti média agyonhallgatja majd ezt az ügyet is, talán ha több publicitást kap a dolog, nehezebb lesz eltussolni.

Krasznai Istvánné, Bp.

Lakáshitel

A még kedvező lakáshitelt felvevők közül a lakásügyi kormánybiztost, Nyíregyháza polgármester asszonyát, Csabai Lászlónét ítélem el leginkább. Az ő esete a legfelháborítóbb. Lakásügyi kormánybiztosi megbízatását nyilván azért kapta – nem csekély jövedelemmel, persze –, hogy a lakásügyeket igazságosan igyekezzék intézni. Ehelyett mi derült ki? A „szemtelen” fideszes képviselők kiderítették, hogy amikor Csabainé a kedvező lakáshitelét felvette – házastársa szintén –, akkor már birtokában volt Nyíregyházán két lakás, egy ház és egy építési telek. A hitelből most viszont egy Nyíregyháza környéki luxusvillát szerzett be. S még ő volt mélyen felháborodva az ügy nyilvánosságra kerüléséért. A sajtótájékoztatón kijelentette, hogy neki – 35 éves közszolgálati munka után – joga van ismét olyan házban, olyan körülmények között lakni, mint amilyenbe beleszületett. Hát ehhez nincs mit hozzátenni. Legfeljebb annyit, hogy hazánkban – de feltehetőleg világszerte – nincs igazság –, azt a hívő lelkek legfeljebb a mennyek országában találják meg.

Simon Istvánné, Budapest

Mondják vagy sem?

Hetek óta arról vitatkoznak, hogy a D–209-es elvtárs közölje-e szószátyárja útján, hogy hol tölti a szabadságát. Nekem az a véleményem, hogy ha „szeretett” kormányfőnk elhúzza a csíkot az országból, azt azonnal gyorshírben kell közölni, akár úgy is, hogy az elektromos médiák megszakítják a műsorukat. Ugyanis a magyar népnek joga van késedelem nélkül megtudni a nagyszerű hírt. Ha viszont hazatöri a nyavalya, arról késlekedés nélkül hírzárlatot kell elrendelni, hiszen egy szomorú országban, ahol egyre nehezebb a megélhetés, minek tovább szomorítani egy ilyen megrázó hírrel a lakosságot?

S. Réka, Balassagyarmat

Verseny–takarékosság

Takarékosan kell élnünk a jövőben – így hangzott Medgyessy mondata 2003. augusztus 19-én a Hősök terén. (Az közönség pillanatok alatt elvesztette ünnepi hangulatát.) Hogy mennyivel kerül többe mindennapi életünk az áfakulcsok emelésével, illetve az áfa kiterjesztésével, az energiaárak drasztikus emelésével, mennyit romlott a forint vásárlóértéke az infláció miatt, a forint leértékelésével, azt valahányan érezzük a pénztárcánkon. A kormányfő választások előtti ígérete a jóléti államról, ígéret maradt. Nyögünk a terhek alatt, miközben egyetlen autóversenyző 840 millió forint kormánytámogatást kap ahhoz, hogy 2004-ben elindulhasson, nem magyar színekben, versenyezni. Mennyi is ez a pénz? – Az olimpia évében a 40 sportágat átfogó olimpiai mozgalom 1,5 Mrd állami támogatást kap (még a kétszeresét sem, mint az autóversenyző!). – A dunaújvárosi vasmű állami tulajdonban lévő többségi részvénycsomagját 440 millió forintért értékesítette az ÁPV Rt. (majdnem kétszer ennyit kap az autóversenyző!). – A kormány az egész országot sújtó aszálykár enyhítésére 10 milliárd forint közvetlen támogatást adott a gazdáknak. Ezt az összeget elosztva a regisztrált gazdák számával: 25 ezer forint jut fejenként (ez durván 500 mázsa búzát jelent!). A számokon érdemes és el is kell gondolkoznunk. A tények mindannyiunkat érdekelnek, pártállástól függetlenül. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy takarékosságról beszélnek nekünk, s közben kormányszinten nagylelkűen szórják a pénzünket!

K. Linzmajer Katalin, Budapest

Lealjasított zsenik?

Utolsó felszólítás címmel cikket olvastam a Demokrata 2004/1 számában a Tilos Rádió ügyéről. Az írás mondanivalójával egyetértek, kivéve, hogy a szerző „szegény Ady Endrét” is belekeveri a dologba. Igaz hogy csak hasonlatképpen, mint az alkohol rabját, aki bizonyos körök „játékszerévé vált”, s akit e kör „rideg számítással felhasznált majd szemétre dobott”. Bármilyen is volt Ady személyes sorsa, azt szerintem semmiképpen sem érdemelte meg, hogy bárki, bármi céllal és bármilyen vonatkozásban is Barangóhoz hasonlítsa, sőt, hogy egyáltalán egy lapon említse vele. Ha valaki (akár a környezete hatására, akár a maga „jószántából”) a gyűlölettől, téveszméktől, de akár „meggyőződésből” annyira lealjasul, hogy ilyeneket mond vagy tesz, mint Barangó, akkor ott van az egész világtörténelem, ott a magyar történelem, sőt (jobboldaliak előnyben) a kommunizmus 45 éve, de a Horn-korszak vagy most a Medgyessy-éra is, amelyben találhat megfelelő embert, ha okvetlenül össze kell hasonlítani ezt a szerencsétlent valakivel. Egyébként hogy Ady „magyar ugarként, sáros, elmaradott porfészekként” láttatta azt a Magyarországot, ahol „pezsgett a kultúra, ahol visszaszorult az analfabetizmus, s ahol a kontinens első földalatti vasútja megépült”, annak szerintem nem az az oka, hogy így íratták le vele, hanem az, hogy ahogy az éremnek, a történelmi Magyarországnak is két (sőt, több) arca volt. A földalatti, a kultúra pezsgése nem zárja ki az ugart, a sarat, a port és a kisstílű embereket. De ezt nem részletezem – indokolatlannak tűnik ez az Ady-kitérő. Egyébként, hogy a költőt „felhasználták, majd szemétre dobták”, az tényleg borzasztó dolog, ám az a szerencse, hogy a nemzeti emlékezet annyira „kiguberálta” Adyt a szemétből, hogy ma már nemcsak az ország, de szerintem egész Európa s a huszadik század egyik legnagyobb költőjét látjuk benne. A szegény lealjasított zseniben.

K. J., Budapest

Utolsó tangó

Egy sokat beszélő, de semmit sem mondó ember volt a Duna Tv Heti Hírmondójában egyenesben és maroktelefonon. 2003 utolsó Duna-tévés heti Hírmondójában hazudozóversenyt rendeztek. Játékosok voltak élőben Kovács László és Markó Béla, maroktelefonon pedig Bugár Béla és az ukrán Gajdos. Volt szó autonómiáról, kettős állampolgárságról, határon túli magyarok finanszírozásáról, de egyik témáról sem lehetett megtudni semmi kézzelfoghatót. Kovács László Markó alá beszélt, az utóbbi pedig Kovács alá helyezett költeményt és megállapították, hogy jól dolgoztak vállvetve és közös semmittevéssel a Kárpát-medencei magyarságért. Az el nem ért autonómiánkért Kövér Lászlót és a Fideszt tették egyhangúan felelőssé.

T. O., Mikháza

Szinkronizálunk…

Az idegen szavak szótára szerint „…egyidejűsítés, időbeli egymáshoz igazítás… utólag felvett hang és kép egyidejűsítése”, hogy a beszélt szöveg a szájmozgásnak megfeleljen. Ezért hittem azt, hogy elromlott a tévém, mert láttam egy beszélőt, de a szájmozgása tátogásnak hatott, mert nem egyezett a szöveg és a szájmozgás. (Pedig ezt már a NOSZF, feledékenyeknek: Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vezérének beszédénél is meg tudták oldani.) Aztán eszembe jutott, hogy az utóbbi időben pártunk és kormányunk minden történést előre vagy utólag szinkronizál – eredménytelenül. Évekkel ezelőtt történt, hogy pártunk és kormányunk vezére (Kádár János) így köszönt el a vele riportot készítőtől: Na, milyen voltam, Sugár elvtárs? Nagyon jó – sugárzott a riporter arca. Nagyon várom – várjuk – a beígért heti tévébeli szereplést, beszélgetést.

Karalyos-Szénási Gyula, Budapest

Ha már így állunk

Szeretném felhívni a figyelmüket a Magyar Rádió vasárnapi Újság c. műsorának egy évekkel ezelőtti adására, amelyben egy Benczúr utcai ingatlannal kapcsolatos tulajdonosi konfliktus kapcsán az egyik bécsi zsidó tulajdonost képviselő pesti zsidó ügyvéd azzal fenyegette meg a társasház másik tulajdonosát, hogy: gojtalanítani kellene az egész Benczúr utcát. Ezért a műsort nem érte támadás, az ügyvédet nem hurcolták meg és az ügyvédi kamarából sem zárták ki. Ideje lenne ezt újra napirendre tűzni, mivel ez az esemény magasan felülmúlja dr. Grespik László érdeklődését a bírónő nemzetisége iránt. Elő kéne kerestetni az érintett műsort Lakatos Pál időszakából, és a történteket mielőbb részletesen ismertetni kellene a nagy nyilvánossággal, valamint követelni az ügyvéd felelősségre vonását. Ha már így állunk.

L. O., Budapest

Idősek megbecsülése

A „Megbecsülés az idős embereknek” című új keletű MSZP-röplap szerint: tavaly minden nyugdíjas megkapta azt a 19 ezer forintot, amit a Fidesz 1999-ben elvett tőlük. Ideje eloszlatni ezt a makacsul ismételgetett ködösítést. Annak kell valamit visszaadni, akitől elvették és annyit, amennyit elvettek tőle. Az 1999-es elvétel progresszív volt a nagy nyugdíjak tekintetében. A kisnyugdíjasoktól nem vettek el semmit, sőt szerény pótlékban is részesültek. A 19 ezer forintos egységes fejpénz az elvétel mértékének ezt a különbözőségét figyelmen kívül hagyja és azt hangsúlyozza, hogy minden nyugdíjasszavazat ugyanannyit ér. Mellesleg a három évvel később adott pénz kevesebbet ér, a háromévi kamatot a kormány megspórolta. Azzal, hogy a Medgyessy-kormány az egyszeri juttatást 1999-re korlátozta, elismerte, hogy a további években az Orbán-kormány kártalanította a nyugdíjasokat. Az egyszeri juttatások jól kitalált rendszere tovább él az évi 1,9%-os (egyhetes) lépcsőkben folyósítandó 13. havi nyugdíjak esetében is. Ez a csepegtetés remek ötlet, mert minden évben újra lehet hivatkozni a kormányzat atyai gondoskodására. Ráadásul kevesebbe kerül, mint az egylépcsős bevezetés, amire a nyugdíjasok a választási ígéret alapján joggal számítottak.

Dr. Vitályos László, Bp.