Van esély rá, hogy elkerüljük a recessziót

– Bár Európában az utóbbi tizenkét évben egymást követték a válságos időszakok, a magyar gazdaság története bővelkedett sikersztorikban. Minek köszönhetjük ezt?

– Magyarország nagyon sikeres 12 évet zárt gazdasági szempontból. Az amerikai dollárban és vásárlóerő-paritáson mért GDP, azaz gazdasági teljesítményünk a 2010-es 238 milliárd dollárról 323 milliárdra növekedett 2022 végére az OECD adatai szerint. Ezzel magunk mögé utasítjuk a 12 éve még előttünk járó Görögországot és Dániát is. Ennek egyik fontos oka a foglalkoztatás rekordmértékű emelése volt. 2010-ben még a munkaképes korú lakosság 57 százalékának volt állása; Olaszország után a legrosszabb értéket produkáltuk az egész Európai Unióban. A legfrissebb adat már 74,5 százalékos foglalkoztatást mutat, amivel az uniós felső harmadba kerültünk. Ezzel párhuzamosan a 2010-ben még stabilan 10 százalék feletti munkanélküliséget is sikerült tavaly októberre 3,6 százalékra csökkenteni, ez a negyedik legjobb érték az EU-ban. A gazdasági siker másik oka a növekedés dinamikájának felpörgetése volt. Míg 2010-ben mindössze 1,1 százalékot bővült a hazai gazdaság, addig az utolsó éves adat, a 2021-es már 7,1 százalékot mutatott, ennél csupán hat állam tudott erősebb növekedési rátát produkálni. Az államháztartást is sikerült stabilizálni. A 2010 előtti brutális, nemritkán 5-10 százalék körüli költségvetési hiányokat tartósan a maast­richti 3 százalékos kritérium alá szorítottuk. A koronavírus-válság előtt a magyar mutató 2 százalék körül ingadozott. Az egészségügyi krízis természetesen nálunk is megnövelte a hiány mértékét.

– Az államadósság csökkentése emiatt nem a tervezett mértékben sikerült?

– A pozitív gazdasági folyamatoknak köszönhetően a magyar állam eladósodottsága is kedvezően alakult. 2010-ben még 80 százalék körüli volt Magyarország GDP-arányos államadóssága. Ennél magasabb értéket csak öt európai uniós államban mértek. Ezzel szemben 2022 végén már csupán 76 százalék körüli volt ez a mutató, ez pedig már tíz közösségi országénál jobb. Mindezek mellett sokat javult a lakosság anyagi helyzete is. Míg 2010-ben a lakossági hitelállomány a rendelkezésre álló jövedelem 81,3 százalékán állt, addig 2021 végére a dinamikusan növekvő jövedelmeknek és a devizahitelekkel kapcsolatos kormányzati és jegybanki intézkedéseknek köszönhetően ez az érték 45,2 százalékra csökkent.

– Viharos évtized áll mögöttünk, a migránsválság, a Covid-járvány, az energiaárak 2021-től tapasztalható emelkedése, majd az árrobbanás sok uniós tagországot megtépázott. Mindez hogyan befolyásolta a mi helyzetünket?

– A válságok egyetlen gazdaságon sem segítenek. A migránsválság komoly többletkiadásokat hozott. Nem csupán a déli határzár felhúzásának 10 milliárd forint körüli költségére kell gondolni, hanem a karbantartás, a határőrizet, a rendészeti és bírósági eljárások miatti kiadások is terhelik a költségvetést. A Covid-válság egészségügyi és anyagi következményei is brutálisak voltak. A megbetegedések, a lezárások, a kereskedelmi súrlódások miatt drámai módon ugrott meg a munkanélküliség és esett a gazdasági teljesítmény a világ országaiban. A magyar gazdaságpolitika azonban kiválóan vizsgázott ebben a nehéz időszakban is. A 2020-as 4,5 százalékos visszaesésünk lényegében pontosan megegyezett az OECD-átlaggal, ám 2021-ben a 7,1 százalékos növekedésünk már egyértelműen jobb volt, mint a legfejlettebb országok 5,7 százalékos értéke. Ennek fő oka, hogy még a legrosszabb hónapban, 2020 májusában sem volt magasabb a munkanélküliségi rátánk, mint 5,1 százalék, szemben az OECD-országok 8,8 százalékával, köszönhetően a kormány gyors és hatékony lépéseinek. Ráadásul a helyreállás is gyors ütemben történt meg. Az energiaár-robbanás hatásai azonban minden európai államban hosszú távú negatív folyamatokat indítottak el. A korábban soha nem látott gázárak, párosulva a nyári extrém szárazság negatív mezőgazdasági hatásaival, berobbantották az inflációt. Az öreg kontinens évtizedek óta nem látott drágulással szembesült, elsősorban az energetika és az élelmiszerek terén. A magasabb árdinamika természetesen magával hozta a meredek kamatemelkedést. Bár a Magyar Nemzeti Bank már évek óta hatékony kampányokat folytatott a lakosság és a vállalkozások körében a fix kamatozású hitelek mellett, a hitelterhek növekedése a változó kamatozású meglévő hitelek és az új adósságok költségeit drasztikusan megemelték.

– Mára az infláció is sok nehézséget okoz a családoknak.

– Ez igaz, ám az is, hogy az infláció jövedelmeket erodáló hatásával az EU-ban a legtovább a magyar béremelkedés tudott lépést tartani. Emellett számos hazai intézkedés segítette a lakosságot a helyzet enyhítésében. Ezek közül a legfontosabbak a rezsicsökkentés, a benzinár- és az élelmiszerár-stop, valamint a kamatstop voltak. Emellett biztosra veszem, hogy az év közepére, végére sikerül jelentősen lassítani az áremelkedés mértékét.

– A forint gyengülése az átmeneti erősödés ellenére sokakat aggaszt, többen spekulációs támadásokra gyanakszanak. Igazuk lehet?

– Nem gondolom, hogy masszív spekuláció állna a háttérben, nem látok olyan szándékot, hogy bedöntsék az országot. Magyarország helyzete stabil, nagyon erősek a gazdaság alapjai. A forint gyengülésének azonban több oka is van. A háború ezek között az első helyen áll. Nyilván ha belátható időn belül befejeződik, az erősíti majd a hazai fizetőeszközt is. Ha folytatódik, az további gyengülést hoz. Az energiaárak további emelkedése is ezzel járna, hiszen devizáért kell vásárolnunk a gázt, az olajat. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Magyarország arra törekszik, hogy konvergáljon a nyugati tagországokhoz. Ez csak úgy érhető el, ha nálunk magasabb a növekedési ráta, mint azokban. A magasabb növekedés pedig magával hozza a magasabb inflációt, ami együtt jár a forint gyengülésével.

– A magyar gazdaságpolitika sarkalatos pontjai között kiemelt szerepe volt annak, hogy Magyarország megerősítse közvetítői pozícióját a Kelet és a Nyugat között. Erre most milyen lehetőségeink vannak?

– Az elmúlt éveket a globalizációs folyamatok lassulása, sőt, egyes országok, mint India esetében, a megfordulása jellemezte. Amennyiben ez a trend folytatódik, úgy nőhetnek a távolságok egyes régiók között, ami elképzelhető, hogy nehezebbé teszi a hídországok helyzetét, ám fel is értékelheti ezeket. Meglátásom szerint ügyes és óvatos politizálással hazánk profitálhat a pozícióból, amelyet az elmúlt évek során felépített.

– Magyarország komoly erőfeszítéseket tett azért is, hogy csatlakozni tudjon a globális ellátóláncokhoz, ám a jelenlegi világgazdasági helyzetben ez a törekvés átértékelődni látszik. Milyen lehetőségeink enyésztek el, milyen újak nyíltak?

– A Covid utáni helyzet inkább kedvező Magyarországra nézve. A pandémia rámutatott a hosszú ellátási láncokban rejlő kockázatokra. A mostani geopolitikai feszültségek is a globalizáció ellen, a lokális, helyi együttműködések erősödésének irányába mutatnak. Ezek a tényezők alkalmat teremtenek hazánk számára, hogy az európai nagyvállalatok beszállítói láncolatába jobban integrálódjanak, kiváltva távolabbi szereplőket. Az idei év új kihívása az orosz–ukrán háború és az EU szankciós politikája miatt elszálló energiaárak kezelése. Hazánk a felhasznált energia jelentős részét importálja, nem keveset pont Oroszországból. Emellett a tengeri kikötők hiánya nehezíti alternatív források bevonását. Magyarországnak komoly erőfeszítéseket kell tennie az energiafüggetlenség növelésére. Ez a globális láncokhoz való csatlakozás szempontjából is fontos. Ennek egyik útja a hazai termelés növelése Paks II. és a hazai kitermelés fokozása, valamint a szél-, víz- és napenergia még jelentősebb kiaknázása révén. Másik útja pedig az energiahatékonyságunk növelése. Bizakodásra ad okot, hogy a magyar kormány mindkét területen számos határozott lépést tett.

– A kormány céljai között szerepel, hogy Magyarország elkerülje a többi uniós tagországra váró recessziót. Van esélyünk a sikerre?

– Becslések szerint 2023-ban az európai uniós államok fele lesz recesszióban, azaz zsugorodik majd a gazdasága. Hazánk az elmúlt években folyamatosan az élmezőnyben szerepelt a gazdasági növekedés tekintetében, így 2023-at is bizakodva várhatjuk meglátásom szerint. A siker azonban nem jön magától. Idén, mint mondtam, kiemelkedően fontos lesz az energiafüggetlenség növelése, az olaj- és gázbeszerzések diverzifikálása, a saját termelés felpörgetése, az energiahatékonyság javítása. A gazdasági növekedés szempontjából is jelentős szerepe lesz az uniós pénzeknek, így ezen források mihamarabbi megérkezése érdekében is érdemes lesz mindent megtenni. Ám számolni kell két külső bizonytalansági tényezővel, amelyekre nekünk nincs ráhatásunk. A szomszédunkban dúló katonai konfliktus eszkalálódása komoly negatív következményekkel járna gazdasági szempontból is hazánk számára. A helyzet enyhülése ellenben komoly lökést adhat a magyar GDP-nek is. A másik tényező az energiaárak alakulása. Importkitettségünk okán az árak emelkedése kedvezőtlen lenne számunkra. De 2023-ban is kulcstényező lesz a munkahelyek megtartása is. Ezen a téren a magyar kormányok 2010 óta kiválóan teljesítenek, így szerintem az idei év is sikeres lesz ebből a szempontból. Azonban az extenzív, azaz a foglalkoztatottak számának emelkedésére alapuló növekedés korának valószínűleg vége, át kell térnünk egy intenzív növekedési modellre. Azaz hosszabb távon a magyar vállalkozások hatékonyságának növelésén fog múlni a hazai gazdaság sikere. Én a hatékonysági fordulat tekintetében látok biztató jeleket. Bízom abban is, hogy a magyar gazdaságnak sikerül elkerülnie a recessziót. Annak ellenére, hogy tanúi lehetünk annak, ahogyan Európa szétverése zajlik. Ennek súlyos következményeit pedig a nyugati tagországok polgárai évtizedes távlatokban fogják teljes mélységükben érzékelni.