A só tartósít!

De nem a győzelem mámorát, a hazugságot és a valóra nem váltott ígérgetéseket, amelyeket az MSZP felelőtlenül tett 2002 áprilisában a választópolgároknak. Bár a gátlástalan osztogatással a céljukat elérték, ami ezután jött, azt mindenki tapasztalhatja saját pénztárcáján egy-egy bevásárlás vagy közületi számla befizetésénél. Főleg a középrétegek színvonalának tudatos lesüllyesztését tűzték ki célként, melynek hatásait azok a családok és alacsony nyugdíjjal rendelkezők is érzik, akik még mindig oly hiszékenyek. Éppen ezért ennek a tehetetlen, gazdasági program nélküli politikának sürgősen gátat kell vetni. Mert a jelen kormánykoalícióban a volt MSZMP KB-tagok a milliárdosokkal összejátszva sütögetik saját pecsenyéjüket, és elherdálják a nemzet még meglévő vagyonát. Ennek ékes bizonyítéka a soha nem látott fizetésimérleg-hiány és államadósság, a koncepciótlan gazdasági és pénzügy-politikai döntések sorozata, ami igaz az ifjúság-, oktatás- és egészségügy-politikára is. Az utóbbi az Alkotmánybíróság döntése alapján ismét pótvizsgára lett kötelezve. Családok tízezrei mennek tönkre, vesztik el egzisztenciájukat és kerülnek kilátástalan helyzetbe. A kisboltok tulajdonosainak sem rózsás a helyzete, hisz üzleteik bezárására vannak ítélve, mert a szigorú uniós követelményeknek önerőből nem tudnak eleget tenni. Veszélybe került a sertéstartó gazdák és a tejtermelők léte is. Egyes térségekben szinte élethalálharcot folytatnak a fennmaradásukért. Elég volt a nesze semmi, fogd meg jól két évből, a görcsössé vált, szociálisan érzékeny jóléti kormányból, a ködösítésből, a bújócskából, a brókerügy és az M5-ös jegeléséből, a megbukott üvegzseb-programból. El a kezekkel a független intézmények vezetőitől, a bíráktól és a polgári köröktől! A tartósító szavatosságának ideje lejárt, a megromlott, összeaszott és megsavanyodott árut ki kell dobni és helyette frisset kell választani.

B. G., Sárbogárd

„Változás”

„Na még egyszer” (Heti Válasz, 1004., 4. szám) egy ilyen pökhendi cikk, és nem vásárlom többé a Heti Választ. Mert egyszer már tudomásul kellene venni, hogy az emberek változnak, Saulból mindenki lehet Paul (és fordítva is). Csak a változáson nem a vagyon vagy a hatalom megmentésére vagy megszerzésére kifelé mutatott színészkedést (ezt egyesek politikusi magatartásnak vélik) kell érteni. Némelyek nem változnak. Példák: Horn Gyula vagy Demszky Gábor nem változott meg, Pozsgai Imre és Szűrös Mátyás igen. Hont András tudja ezt, ezért alantas dolog tőle, minősítésektől hemzsegő, hosszú írásának a végén egy feltehetőleg jobboldaliként elkötelezett, meg nem nevezett újságíró 1990 előtti cikkével adu ászként érvelni. Hont András félremagyarázza a Magyar Demokratában Bencsik András tollából megjelent (2003. aug. 20.) következő szövegét is: „Az arisztokrácia – legyen származási, pénz- vagy médiaarisztokrácia – mindig összefog a proletárral a polgár ellenében”. Mert nem hiszem, hogy számára – még az ő példájával is élve – oly nehéz lenne ezt megfejteni. De azért mondom: gróf Széchenyi István polgár volt, a szintén gróf Károlyi Mihály pedig arisztokrata. Egyszerű, nem? Amennyiben feltételezésem – mármint hogy Hont András a felvetett kérdésekre a valódi válaszokat is tudja – tévesnek bizonyulna, akkor bocsánatot kérek. Egyetlen mentségem, hogy akárcsak változni, tévedni is emberi dolog.

Tkacsik István, Kassa

Sorsok

Két 56-osról írok, az egyik hős lett, a másikat kifütyülték. Életútjukat tekintve egyikük fiatalon az internacionalizmus hálójába került. Elhitte és szolgálta a világmegváltónak kikiáltott, de világmegrontónak sikeredett eszmét, mely – mint azt már a saját bőrünkön megtapasztaltuk – hazánknak a nyugati országokhoz viszonyítva mérhetetlen gazdasági lemaradást okozott, nem beszélve egyebekről. Mint ilyennek rendkívüli akarat kellett ahhoz, hogy már nem fiatalon egy új szent eszméért, a haza függetlenségéért vállalja a harcot, s ami mindenekfelett áll, életét áldozta érte. Hős lett. A másik Imre a függetlenségért harcolók sorába tartozott. Amikor ezért a diktatúra felelősségre vonta, nem vállalta a következményeket. Mások kárára jutott előnyökhöz. (Nem tudom, hogy írjam, meg ne sértsem mimóza lelkét, személyiségi jogait.) De hát ez volt az egyik oka, hogy nyilvánosan kifütyülték. Csakhogy ezekhez járult még, hogy olyan párt szekerét húzza-tolja, melynek (feje – akartam írni, de meggondoltam) elnöke Wass Alberttől megtagadta a magyar állampolgárságot és szinte a halálba küldte ezzel. Ezt a románbarátság sem igazolhatja. Nagyon sajnálom, hogy egy 56-osról ilyen kép alakulhatott ki.

Magyar Miklós, Bp.

Szánalmas utazók

Szerencsésebb országok nagy történelmi utazókkal dicsekedhetnek. Nekünk viszont csak ilyen D–209-es útlevelű világutazó jutott. Az elmúlt évtizedekben nem akadt egyetlen hazai politikus sem (Kádár, Gáspár, Lázár, Fock, Losonczi, Czinege, Apró stb), aki ennyit utazott volna. Amikor az érettségivel rendelkező Gál junior gyorsan bejelenti, hogy saját pénzén utazik a szépen beszélő Péter, akkor belém bújik a kisördög, és arra gondolok 47 évesen: annyit hazudtak már nekem ezek a komcsik, hogy soha, soha, soha nem hiszek nekik. A tavalyi ígéretek „teljesítésének” fényében ki hiszi el nekik, hogy nem közpénzen utaznak? Más. Eddig is a hideg rázott Kovács Laci bácsi monológjaitól, ám a napokban elhangzott beszédétől hányingerem lett. Ez a szánalmas pártvezér és külügyér az izraeli zászlóégetésről már betegesen vizionál: „Először zászlót égetnek, majd könyvet, végül embereket.” Bayer Zsolt után szabadon azt üzenem neki. Laci, te nagyon, de nagyon bornírt ember vagy. Remélem, már csak két évig hülyíted elvtársaidat és magadat. Szánalmas vagy Lendvai Ildikóval, Medgyessy Péterrel és Kunczéval (s hogy a Pufajkás Gyulát ki ne felejtsem:) Pufajkás Gyulával együtt!

Paksa Tibor, Lenti

Gyurcsányolás

Ezúttal a neptunos RMDSZ gyurcsányolt. Apró Antika (merjünk kicsik lenni!) veje, Gyurcsány Ferenc, magyarországi félfiatal sztárkomcsi Bukarestbe zötykölődött. Ott találkozott Leninünkkel (Markó Béla) a neptunos RMDSZ bukaresti székházában és tanácskoztak az erdélyi magyarok ürügyén. Érdekes, hogy Markó delegációjában olyan sötét alakok bukkantak föl, mint Niculescu Anton, Márton Adélka és Szász Attila, Markó bukaresti irodájának vezetője is és a Romániai Magyar Szó, az RMDSZ országos faliújságjának a megbízott szerkesztőségi titkára (Frunda György szerzeménye a romániai magyarság nyakára). Ezt csak azért írtam le, hogy a politika bugyraiba kevésbé beavatottak is tisztán láthassák az összefonódásokat és az átfedéseket a neptunos RMDSZ generációiban. De térjünk vissza Ferikéhez. A Népújság szerint január 31-én Bukarestben ezt nyilatkozta: „Gyurcsány Ferenc magyar szakminiszter mindezzel kapcsolatosan kijelentette: »a magyar kormány hivatalos álláspontja értelmében az RMDSZ a romániai magyarok egyetlen érdekvédelmi szervezete, amely az évek során a román politikai életben való részvételével olyan törvények, intézkedések megszületését segítette, illetve tette lehetővé, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a romániai magyar közösség jogainak kibővüléséhez.« Ugyanakkor hozzátette: a magyar kormány, valamint az általa képviselt szakminisztérium szerint az RMDSZ csak akkor tud hatásos politikát folytatni, hogyha a romániai magyarság egységesen lép fel, az egységet mindenképpen meg kell tartani, mert az erdélyi magyarságnak ebben rejlik az ereje.” Megszólalt a magyar totalitarizmus selymes hangja Bukarestben!

T. O., Mikháza

Káderezés

Lányom fél éve diplomázott angoltanárként, de eddig nem sikerült tanári állást szereznie. Magánügy mondhatnák, de nézzük közelebbről, hol tartunk 15 évvel a rendszerváltás után. Napokkal ezelőtt telefonáltak nekünk egy 25 km-re lévő faluból. Az iskola igazgatója hívott, kedves szavakkal mesélte, hogy a lányom számát, címét egy iskolaigazgató barátjától kapta, s ajánlására felkínálja neki az iskolájában épp megüresedett angoltanári állást. Az igazgató velem beszélt, a lányom jobb híján egy utazási irodában dolgozott. Nem részletezem, többszöri telefonálás és találkozás, megbeszélés után a lányom felmondott az utazási irodában, hiszen azt ígérte neki az igazgató, hogy hétfőn kezdhet. A következő telefonból aztán kiderült, hogy a lányom mégsem kapja meg az állást. Különböző (megkérdőjelezhető) indokokkal magyarázták az újabb döntést, de hát végül is az igazgatónak joga van eldönteni, kit vesz fel. Pár nap múlva aztán – kicsi a világ – kiderült a valódi ok. Az igazgató úr egyszerűen lekáderezte a lányomat az előző munkahelyén. Kiderült, az előző munkaadója előtt nem titkolt pártszimpátiája miatt – a Fideszre szavazott – nem nyerhette el az igazgatója kegyeit. Az igazgató a személyes találkozás során nem hagyott afelől kétséget, hogy ő baloldali, és nagyon szerette volna megtudni választottja hovatartozását, ő azonban kitért a politizálás elől. Ezért aztán a tanár úr mástól tudta meg, amit akart. Nekünk meg maradt a tanulság, meg a sok-sok kérdés. Vajon milyen iskola az, ahol egyetlen szempont, hogy az igazgató világnézeti hovatartozás szerint választhassa meg munkatársait? Ahol függetlenül attól, hogy heteken belül az EU tagjainak sorába lépünk, egy igazgató az isten háta mögött még mindig a kommunizmusban él?

Juhász Margit, Miskolc

Hívő Újhelyi

Felhívást intézett Újhelyi és az MSZP hívő tagozata az erdélyi egyházakhoz, hogy tegyenek meg mindent a magyarok egységéért (Hogy hívő, az érthető: Marx tanításaiban, Sztálin módszereiben hisznek.). Kedves Újhelyi, alias Lúdas Matyi, én erdélyi ember vagyok, ismerem a fajtámat és még a Ceausescu ténykedését is végigéltem. Mit tud ön azokról az időkről? Semmit! Ha tudna bármit is, önmagát hasonlítaná Ceausescuhoz, hisz ő is a Szovjetuniót szolgálta, ahogy az ön elődei. Az erdélyiek egységben vannak, a nehézség összekovácsolta őket, és épp a nemzeti öntudat és a szülőföld szeretete mentette meg őket Ceausescu faluromboló politikája idején. Önnek nincs mit keresnie Erdélyben, az itteni emberek a szívükre és a józan paraszti eszükre hallgatnak. És vigyázzon, nem kedvelik a hátulról jövőket. Vegye le a kezét az erdélyiekről (hogy azt ne mondjam, a mancsát), mert ha a nagy medve lejön a Hargitáról és önre teszi a mancsát, az nem lesz baráti. Fogadja meg a jó tanácsot, kedves Újhelyi, más néven Lúdas Matyi, esetleg Ceausescu elvtárs, de van még egy neve is, amit az MSZP-s hívei találtak ki önnek: kis Sztálin.

Tódor Ferenc, Csíkszereda