Rákay Philip segítségével megelevenedtek a magyar történelem dicső és dicstelen napjai a színpadon, amikor az 1956-os szabadságharc hősével, Wittner Máriával beszélgetett a lezáratlan múltról, az akkori és a mostani hatalmi elit gyakorlatának hasonlóságáról. Szabó Csilla egy csodálatosan megzenésített Reményik Sándor-verssel köszöntötte a pápai polgárokat és az est szónokát, Pokorni Zoltánt, a Fidesz– MPSZ alelnökét. A politikus a szövetség bővüléséről, a polgári körök előtt tornyosuló feladatokról és azokról a fondorlatos kommunikációs csapdákról beszélt, melybe hatalmának megőrzéséért igyekszik időről időre belecsalni a szocialista párt az óvatlan polgári erőket. A folytatásban Gergely Éva, Ókovács Szilveszter és Sasvári Sándor szórakoztatta a nézőket.

„Kora reggel felébredék, kelet felé tekingeték, bíborvörös az ég alja, Sztálin József lakik arra. Sztálin József lakik arra, dolgozóknak édesatyja” – kezdte beszédét az 1951-ben kiadott ábécéskönyvben található verssel Kiss Antal, a Fidesz elnöki kabinet tanácsadója. A közönség nevetéssel és keserű legyintéssel csatlakozott a Rákosi-érába vezető időutazáshoz. – Mit ér az a történelem, mely nem a lélekből és a szívből fakad, hanem a hatalomvágy formál, s vajon milyen erő lakozik azokban a pillanatokban, melyet közösen és szabadon, saját akaratunkból élünk át? – kérdezte a szónok. – Ilyen volt 2002. április 13. a Kossuth téren, és ezek a pillanatok ismétlődnek meg hétről hétre a Történelem Fő utcáján, ahol mindenkinek jut hely, kinek a jobb, kinek a bal oldalon. Vannak azonban olyan történelmi helyzetek, amikor a nemzet megmentésének érdekében kötelező a jobbra tartás, és most ezeket az időket éljük – zárta beszédét Kiss Antal. A folytatásban Beregszászi Olga énekelt egykoron betiltott dalokat – nagy sikerrel. Majd Szijjártó Péter, fideszes országgyűlési képviselő a szabadság nemzedékéhez szólt, azokhoz a fiatalokhoz, akiknek már nem hazudták azt, hogy 1956 ellenforradalom volt, akik a Szabad Európa szabad polgáraiként élik majd le életük nagy részét. Nekik – figyelmeztetett a szónok – nem szabad megfeledkezni azokról, akik áldozatot hoztak ezért a szabadságért. – Nem feledkezhetünk meg nagyszüleink, szüleink nemzedékéről, akiknek sok álmatlan éjszakát okozott, hogy nem lévén párttagkönyv a zsebükben, hogyan taníttatják majd gyermekeiket. Nem feledkezhetünk meg azokról az időkről sem, melyet félelemben, rettegésben töltöttek el ezek az emberek, attól tartva, hogy mikor fékez a ház előtt éjszaka a nagy fekete autó, és mikor szólal meg a csengő. Május elsején, amikor Európa újraegyesítésével visszatérhetünk ahhoz az értékközösséghez, melyet a kereszténység és a szolidaritás tart össze, ezeknek az embereknek tartozunk köszönettel – mondta Szijjártó Péter. A folytatásban az est házigazdája, Kovács Zoltán polgármester kalauzolta végig a hallgatóságát Pápa és a nemzet Fő utcáján, melyről szerinte két éve letért a nemzet, és azóta egy zsákutca köveit koptatja. Ahhoz, hogy visszaforduljunk és folytassuk az utunkat a fő csapásirányon a nemzet felemelkedése felé, az első lendületet június 13-án szerezhetjük meg. Szalai Annamária országgyűlési képviselő egy Medgyessy-idézettel kezdte beszédét, szinte egyetlen mondata a kormányfőnek, amellyel egyetérthetünk – mondta: „a választások tétje a demokrácia”. Az európai parlamenti választások tétje valóban ez, a demokrácia. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján az ország az uniós csatlakozással szinte előremenekül a szabadságba. A szónok emlékeztetett a jogállamiság alapjait jelentő intézmények, a PSZÁF és a Legfőbb Ügyészség elleni kormányzati támadásokra. – Ezeknek a tapasztalatoknak alapján kell döntést hoznunk arról – emlékeztetett Szalai Annamária –, hogy kiket bízunk meg a nemzet képviseletével az unióban. Ne tévesszen meg senkit – figyelmeztetett a szónok –, hogy a szocialisták mindig is uniópártiak voltak, igaz, most a szovjetet európaira akarják cserélni. A bölcs tanácsokat újabbak követték a Sajtóklub tagjaitól: Szentmihályi Szabó Pétertől, Tóth Gy. Lászlótól és Bencsik Andrástól. További hasznos útravalókat Egerben kaphatnak a Fő utca részvevőitől!

S. Cs.

* * *

Wittner Mária

Egykori ’56-os halálraítélt

– Mi áll abban a levélben, amelyet az ’56-os elítéltek írtak Európának?

– Tiltakozó levelet írtunk az Európai Néppártnak, melyben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bennünket, 1956-os elítélteket és a magyar nemzetet olyanok képviseljék az unióban, akik egykor fogvatartóink voltak. Nagyon örültünk annak a gondolatnak, hogy azok, akik a régi rendszer kiszolgálói voltak, ne menjenek képviselőként az Európai Parlamentbe, szeretnénk napirenden tartani ezt a törekvést.

– Visszakaptunk egy történelmi pillanatot az uniós csatlakozással, melyet 1989-ben elszalasztottunk: az elszámoltatás, a történelmi igazságtétel pillanatát?

– Mélységesen átverték az egész országot 1989-ben. A szocialisták már akkor is pontosan tudták, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy a felszabadulás mámorában a lakosság hitte. Szép csendben visszahúzódtak az összerabolt javaikkal és kivártak.1992-ben már az a furcsa érzésem támadt, hogy négy évre csak kölcsönadták a hatalmat, és amikor kiigazodnak az új viszonyok között, az első adandó alkalommal visszaveszik azt. Sajnos így történt.

– Segíthet Európa újraegyesítése a múlt lezárásában, vagy az ottani politikai erőknek is kényelmesebb, ha céljaik érvényesítésében a múltjuk miatt zsarolható politikusokkal egyezkednek?

– Azt hiszem, hogy kényelmesebb és könnyebb az európai politikai elitnek elérni a célját a rovott múltú politikusokkal, mint a tiszta múltú, egyenes gerinccel küzdő képviselőkkel szemben. Ráadásul a dicstelen múlt felemlegetésének elkerüléséért az ilyen emberek hajlandók lakáj módjára kiszolgálni ezeket a hatalmakat. De mi itt vagyunk és parancsszóra nem fogjuk elfelejteni sem a saját, sem az ő múltjukat. Egyszer el kell hogy jöjjön az igazság pillanata.

– Ez lehet, hogy június 13-a lesz?

– Én nem szavaztam meg a belépést, mert úgy éreztem, Európának nagyobb szüksége volt a földjeinkre, piacainkra, mint nekünk őrájuk. Mivel azonban minden idők legdrágább választási kampánya után, a csatlakozó országok közül a legalacsonyabb részvétellel a többség a belépés mellett döntött, nincs mit tenni, az a feladatunk, hogy olyan embereket küldjünk Brüsszelbe, akik készek a nemzeti érdekeinket védelmezni és képviselni. Fontos, hogy választottaink ne olyanok legyenek, akik hajbókolnak mindenfelé, csak hogy sorsukat elkerüljék, pedig jó, ha tudják, a sorsát senki sem kerülheti el.

* * *

Kovács Zoltán

Pápa polgármestere, országgyűlési képviselő

– Pápa Fő utcája azon ritka kivételek közé tartozik, melyet nem kereszteltek át folyton a hatalom kénye-kedve szerint. Miből fakad ez a dacosság?

– Pápát valamikor a Dunántúl Athénjának nevezték. Az emberek tisztában vannak azzal, milyen felelősséget ró rájuk ez a dicső múlt. Ha bárki végigsétál a mi Fő utcánkon, láthatja a nagy elődök ránk hagyott örökségét, az Esterházyak kastélyát, a Griff Szálló épületét, a törvényhatóság házát, a polgári élet emlékeit. A mi Fő utcánk elvezet a katolikus plébánia templomtól a város református negyedébe. A mi Fő utcánkon olyan emberek közlekednek, akik tisztában vannak azzal a feladattal, amely ennek az örökségnek a megőrzését jelenti. A pápai emberekből dacot vált ki, ha bárki ezzel a törekvéssel szembemenetel, tudják pontosan, mit akarnak, visszaszerezni a régi dicsőségét a városuknak.

– Milyen most a közhangulat, hiszen a megszorítások miatt mindegyiküktől nagyobb áldozatot követel a város páratlan műemlékeinek a megőrzése?

– Két éve letértünk a Fő utcáról és egy zsákutcába tévedtünk. A pápaiak különösen dacosan élik meg ezeket az időket, mert azon települések közé tartozunk, mint Kaposvár, Debrecen, melyre a politikai ellenfeleink külön figyelmet szentelnek, és minden eszközt bevetnek, hogy megroppantsanak bennünket. A forrásmegvonások, a szinte állandó pénzügyi ellenőrzések, és az, hogy egy kivételével, ahogy mondom, „elutálják” a pályázatainkat, felizzította a revansvágyat az országrontó politizálással szemben. Az emberek a bőrükön érzik a megszorításokat, és a többségüket már nem lehet félrevezetni mindenféle alkotmányozási témákkal, hogy kisebb és kétkamarás parlament kell. Főleg úgy, hogy az Országgyűlés létszámának csökkentésére még az előző ciklusban a Fidesz nyújtott be javaslatot, melyet akkor a szocialisták két képviselő kivételével nem szavaztak meg. Egyre világosabb, hogy megpróbálják púderezni a valóságot az emberek előtt. ők azonban már látják, beigazolódott, amit Orbán Viktor mondott: „jól tegyék el a 19 ezer forintot, mert szükség lesz rá”. Lassan mondták, hogy nem lesz gázáremelés, és Medgyessy meg is kérdezte, hogy húsz évre ígérje-e mindezt. Az intézmények gázszámlája 40 százalékkal nőtt egy év alatt. A könyvtárigazgató a minap mesélte, hogy tavaly a keményebb télben a januári gázszámla 110 ezer forint volt, most kétszázezer. Hogy ezeket az önkormányzat kifizesse, a szolgáltatásainak színvonalát és a fejlesztéseket kénytelen csökkenteni, vagyis mindezzel az embereket terheli.

– Milyen fejlesztések estek áldozatul ezeknek a megszorításoknak?

– Pápa az ország városai közül a 11. helyen áll a műemlékek számának tekintetében, melynek állagát meg kell őriznünk. Ennél nagyobb gondot okoz, hogy az infrastruktúra is műemlék jellegű volt. A városban nyolc-tíz éve még 28 százalékos volt az utcák csatornázottsága, a pénzünk nagy részét a föld alá temettük, hogy elérjük a 80 százalékos szintet. A szennyvíztelepet a hatvanas évek szintjéről kellett fejlesztenünk. Ezt a modernizációt folytatjuk, de a mostani ciklusban az új beruházásaink húszról öt százalékra estek vissza.

– Javíthat ezen a mérlegen az uniós csatlakozás?

– Rövid távon sok vesztese lesz a belépésnek, főleg a város környékén élő agrárvállalkozók között. Állami támogatás hiányában sokukat a tönkremenés veszélye fenyegeti, és ennek hatása begyűrűzik majd a városba is. Minderre olyankor kell felkészülnünk, amikor Pápán a hagyományos szocialista iparágak teljesen kimúltak, és helyükre még csak most települnek azok a középvállalkozók, akik az ipari parkban foglalkoztatnak majd szakképzett munkaerőt. Hosszabb távon úgy gondolom, segítheti az unió a város és környékének fejlődését. Ehhez azonban végre kell hajtani egy korrekciót, hogy a dolgok a régi kerékvágásba kerüljenek. A pápaiak dacos emberek, rajtuk nem múlik majd június 13-án, hogy a város újra a fő csapásirányon haladhasson tovább.