Vedd fel a fonalat!

A XIX. század második felében kiépült iskolarendszernek mindig is részét képezték a gyakorlati tudást átadó órák, például olyanok, ahol a fiatal lányok elsajátíthatták a konyhakertészet, a háztartás vagy a kézimunka fortélyait. Ez a tudás sokáig a háziasszonyi kötelességekhez és talán a női léthez is hozzátartozott, olyannyira, hogy később, az új ember kovácsaként a társadalmat pörölycsapásokkal alakító kommunisták világában sem lett kevésbé fontos. Az iskolában egyforma szorgalommal varrt és kötött a munkásosztály és a burzsoá elhajlók gyereke, így mire a lányból háziasszony lett, az 1957-től kéthavonta megjelenő Fürge Ujjak horgolási és kötésmintáit már igen nagy haszonnal forgatta. Persze manapság is tartanak technikaórát az általános iskolában, ám a kötést, horgolást és az ehhez hasonló alkotótevékenységeket felváltotta a barkácsolás, így a kézimunka mint afféle lányos foglalatosság kivonult az oktatásból.

Tévedés ugyanakkor azt hinni, a kézimunkázás a múlt századból itt ragadt ódivatú, maradi dolog volna: e kreatív tevékenységeknek egyre növekvő rajongótáboruk van. Mindezt nemcsak a rendszeresen megjelenő, kreatív-hobbiművész magazinok óriási népszerűsége igazolja, hanem az országszerte a témában szervezett klubok és szakkörök is, amelyek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, ha valaki a varrást, horgolást, kötést, makramézást – ez egy csomózásos technika, a fonalat kifeszített zsinórra kötik – vagy akár a csipkeverést közösségben szeretné elsajátítani. És ami igazán érdekes: a kötés és a horgolás ma már nem a nagymamák kedvelt időtöltése, egyre divatosabbá válik a kamaszok körében, akik a számukra leginkább testhezálló médiaplatformokról, vagyis az internetről tanulják a kézimunkázás fortélyait. A fiatalok által leginkább kedvelt közösségi oldalakon több tucat influenszer működik a témában, egészen az alapoktól magyarázzák és mutatják be a fogásokat, látványos videókon, apró lépéseken keresztül követhetők és tanulhatók meg a legbonyolultabb modellek, a legkacifántosabb minták is. A horgolásnak ráadásul megvan az az előnye, hogy néhány óra ráfordítással, türelmes odafigyeléssel látványos eredményeket érhetünk el – ez a mai, sikerorientált fiataloknál meglehetősen fontos szempont.

Kérdés, hogy a mai világban, ahol a legváltozatosabb mintájú, színű és rendeltetésű ruhadarabokat, divatos kiegészítőket és lakásdekorációkat meg lehet vásárolni, miért választja valaki az elkészítésének ezt az időigényes és fáradságos útját. A válasz egyszerű: az alkotás öröméért. Sőt, ha a jelenség mélyére ásunk, még többről is van szó.

Az Észak-arizonai Egyetem professzorát, Ann Futterman-Colliert ugyancsak a kreatív tevékenységek, azon belül is a szövés, varrás, kötés hangulatjavító hatása foglalkoztatja. Néhány évvel ezelőtt végzett kísérletében hatvan stressztől szenvedő hölgy vett részt, akiket három csoportba osztott, mindhárom csoport más tevékenységet folytatott: írt, meditált vagy kézimunkázott. Az eredményeket objektív fiziológiai mérésekkel is alátámasztották: a kézimunkacsoport közérzete mutatkozott a legjobbnak, ugyanis a vizsgált személyek sikeresebben küzdöttek meg a rájuk törő negatív gondolatokkal. Hasonló következtetésekre jutott Betsan Corkhill fizioterapeuta, aki tanulmányában tette közzé, hogy megfigyelései szerint a kötés, a horgolás, a varrás csökkenti a szorongást. Szerinte az összehangolt mozdulatsor jelentős agyi kapacitást feltételez, ami egész egyszerűen lefoglalja a figyelmet, így kevéssé gyűrik le az embert a destruktív gondolatok. Egy 2013-ban lefolytatott kísérlet során több mint három és fél ezer hobbiként kézimunkázó személlyel töltettek ki pszichológiai kérdőívet. Az értékelésekor kiderült, a kötéssel foglalkozók fele boldognak érezte magát, miközben hobbijának hódolt, és a többiek is nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatról számoltak be. A következtetés tehát nyilvánvaló: a kötés, horgolás, szövés pszichés szempontból mind-mind kimondottan jó hatással van művelőjére. Az pedig hab a tortán, hogy az effajta szabadidős tevékenységek – főként, ha fiatalabb korban is gyakorolták őket – idősebbeknél késleltetik a demenciát, kisgyerekek esetében pedig a szövés, fonás kiválóan fejleszti kézügyességet.

A kézimunkázás jótékony hatása tehát igen szerteágazó lehet: javítja a problémamegoldó képességet, fejleszti a szem-kéz koordinációt, segít fókuszálni a figyelmet, türelmesebbé tesz, kitartásra tanít, sőt, memóriajavító hatással is bír, ráadásul az alkotás megtervezése a személyiség kreatív oldalát is fejleszti. Nem beszélve arról, hogy mikor teljesen elmerülünk egy adott tevékenységben, átéljük a flow-élményt, a teljes jelenlétet és feloldódást az adott cselekvésben, amely boldogsággal, örömmel tölti el az embert.

Marie-Louise von Franz jungiánus pszichológus Női mesealakok című kötetében írja: „Mindenki, aki szőtt vagy hímzett, megtapasztalhatta annak jótékony hatását, az ember nyugodtan üldögélhet, látszólag lustán, lelkifurdalás nélkül, és saját gondolatainak fonalát is tovább szőheti. […] Nevelő munka ez, amely játékba hozza a női természetet, a modern élet kapkodását pedig kompenzálja.” Von Franz megállapításai igazak a fonás-szövés archaikus, ősi női feladataira éppúgy, mint a ma divatos hobbikra, mint a horgolás vagy a kötés. Ez mind-mind meditatív tevékenység: kikapcsolnak, miközben a képzeletet, a gondolatokat is útjukra indítják. Nem véletlen, hogy ha valaki nem tudja követni egy szövevényes történet menetét, azt mondjuk rá: elvesztette a fonalat. Sőt, az ókori görögök talán olyannyira rejtelmesnek és varázslatosnak érezték a vékony szálból matériát szövő asszonyok munkáját, hogy az élet és a halál misztériumát is e mesterség szimbolikájával magyarázták: a moirák sodorják az élet fonalát, és ha az ollójuk elnyisszantja a fonalat, az illetőnek véget ér földi pályafutása.