Katonadolog

Petr Pavel személyében a rendszerváltás utáni Csehország második köztársasági elnökét választották meg a hétvégén. Magyarországhoz hasonlóan, 2013-ig Csehországban is a parlament jelölte ki az államfőt, de 2013-ban és 2018-ban már a polgárok közvetlen akarata döntött. A két ciklus után leköszönő, betegeskedő Miloš Ze­man a választások után néhány órával úgy nyilatkozott, erre az eredményre számított ugyan, de a különbség számára is meglepő. És valóban, Pavel győzelme legfeljebb mértékében lehet meglepetés, hiszen az első forduló még szoros eredményt hozott. Alig néhány tizedszázalékkal nyert csak az exkatonatiszt, de a második forduló előtt már érezni lehetett, csoda kellene ahhoz, hogy Babiš behúzza. Az összes szavazat mintegy harmadát begyűjtő „futottak még” jelöltek szinte kivétel nélkül Pavelt támogatták a második fordulót előtt, rajtuk kívül a teljes cseh kormány a későbbi győztes mellett kampányolt. Babiš a távozó államfőben találta meg szövetségesét. Itt érdemes megjegyezni, hogy az uralkodó pártkoalíció, a Spolu (Együtt) egyszerre három (!) független jelöltet is támogatott az első forduló előtt.

Nem véletlen hát, hogy nem volt közvélemény-kutató, vagy fogadóiroda, amelyik ne Pavelt hozta volna ki győztesnek. A csoda, annak rendje és módja szerint, elmaradt. Rekordrészvétel mellett, a szavazatok 58,32 százalékát megszerezve diadalmaskodott Pavel. Fölénye vitathatatlan, majd’ egymillióval többen választották őt, mint Babišt (3 millió 359 ezer, szemben 2 millió 400 ezerrel). A korábbi, jól kirajzolható vidék–nagyváros ellentét is eltűnt a második fordulóban. A 76 cseh járásból (plusz Prága) mindössze 17-ben tudott győzni a volt kormányfő, holott az első fordulóban majdnem fordított volt az arány. Az összes elemző azt állította, a vidéki szavazók mozgósítása nélkül Babiš esélytelen a sikerre. Így is lett.

Kampánycsaták

Az első fordulót megelőző kampány nyugodt mederben csordogált, a jó ízlés határain belül. Talán a szoros első fordulós eredmény miatt viszont, a második kör már sokkal durvább csatákat hozott. Jablonecben például a Pavelt támogatók eltorlaszolták az utcákat, így Babiš nem tudott felszólalni saját, a város főterére meghirdetett kampányeseményén. Később, a választások előtti utolsó kampányrendezvényét halálos fenyegetések miatt kénytelen volt lemondani, miután pár nappal korábban felesége egy neki címzett borítékban éles lőszert talált. Pavelnek elsősorban álhírekkel kellett megküzdenie. Hol azt híresztelték, belépteti Csehországot a háborúba, amire egyébként jogköre sincs, hol meg azt, hogy meghalt.

Andrej Babiš két dologban bízhatott. Egyrészt, hogy sikerül rátolnia Pavelra, sokat hangoztatott függetlensége csak látszat, valójában a kormány embere. Bár a cseh közhangulat, ahogy az a válságok idején gyakran előfordul, jelenleg inkább kormányellenes, a Fiala-kabinet annyira nem népszerűtlen, hogy Pavelnek ezen elmehetett volna el a választás. A másik, sokkal potensebbnek tűnő eszközt a háborúban találta meg a korábbi kormányfő. Joggal gondolhatta, a cseh társadalom többsége hasonlóan vélekedik az orosz–ukrán konfliktusról, mint ő: Csehországnak nem szabad belekeverednie. 

A választások második fordulója előtt néhány nappal megjelent közvélemény-kutatás is megerősítette, a csehek többsége nem akarja fokozni a katonai segítséget. Több tucat T–72-es orosz tank, jó néhány gyalogsági harcjármű, rengeteg lőszer és egyéb hadianyag szerepel már a listán. A megkérdezett választópolgárok 58 százaléka mondta azt, elég. Babiš az ő hangjukat felerősítve érdemelte ki a populista jelzőt, rájuk építette a kampányát, kapóra jött hát ellenlábasa katonai múltja. Állandóan azzal érvelt, ha el akarják kerülni, hogy Csehország belekeveredjen a háborúba, diplomata kell a köztársasági elnöki székbe, nem katona. 

Babiš az egyébként teljesen jogos békepártiságával végül túl messzire ment, amikor egy tévévitában már arról beszélt, ha Oroszország lerohanná a lengyeleket vagy a Baltikumot, akkor sem támogatná a cseh hadsereg bevetését. Pavel köszönte szépen és a cseh fősodrú sajtó hathatós támogatásával berúgta a ziccert. Babišra a két forduló közötti kampányban sikeresen sütötték rá az oroszpártiság bélyegét. Az már senkit nem érdekelt, hogy épp az ő miniszterelnöksége idején romlott meg igazán az orosz–cseh viszony, miután kiutasított 18 orosz diplomatát egy évekkel korábbi, csehországi robbantás miatt. A vád és a politikai pályafutását kísérő állandó korrupciós gyanú már elégnek bizonyultak Pavel győzelméhez.

Kutyából szalonna

Az kétségtelen, hogy Pavel személyében egy vállaltan atlantista, a nyugati fősodor rezdüléseire érzékeny köztársasági elnöke lesz Csehországnak. A magát nyugodt, pragmatikus, integratív személyiségként pozicionáló, 61 éves Pavel egész életét a cseh hadsereg kötelékében töltötte. Katonai középiskolát és főiskolát végzett, majd 1983-ban beadta felvételi kérelmét a kommunista pártba, amelynek 1985 és 1989 között volt a tagja. Az elszámoltatásra kifejezetten érzékeny cseh társadalomban ez komolyabb megütközést kelthetett volna, csakhogy a Pavel mellett felsorakozó médiaúthenger hamar simára egyengette az ellenvetéseket. Ő maga karrierdöntésnek, ugyanakkor „élete legnagyobb hibájának” nevezte, hogy belépett a pártba. Babiš, az őszintének tűnő bűnbánat és a Pavel mögött felsorakozó sajtótámogatást leszámítva azért sem tudta felhasználni a kampányban riválisa kommunista múltját, mert őt magát meg a csehszlovák kommunista állambiztonsággal hozták hírbe már évekkel ezelőtt.

A Csehországban olykor választásokat eldöntő állampárti örökség tehát ezúttal nem kapott nagyobb szerepet, Pavel katonamúltja viszont annál inkább. Ugyan lehetséges államfőként már a 2018-as választás előtt felmerült a neve, Pavel egészen 2022 nyaráig nem politizált aktívan. Neve a kilencvenes években kapott nagyobb nyilvánosságot. 1995-ben Václav Haveltől magas rangú katonai kitüntetést vehetett át, miután a szerb–horvát háborúban, a helyi ENSZ-misszió (Unprofor) katonájaként egységével kimentett egy 50 fős, ellenséges tüzérségi tűzbe szorult francia különítményt a frontvonalról. Pavel pályafutása innentől folyamatosan ívelt felfelé. Elsősorban katonadiplomáciai feladatokat látott el, később volt cseh vezérkari főnök, majd a NATO Katonai Bizottságának elnöke. A cseh hadseregben elérhető legmagasabb rangban, hadseregtábornokként szerelt le.

Parancs!

A fősodrú sajtó most Csehországban és Nyugat-Európában is a „józan pragmatizmus és a nyugati összetartás” győzelmét ünnepli a „fékevesztett populizmus” felett, de ostobaság lenne ennyire leegyszerűsíteni az eseményeket. A magát szociális érzékenységgel megáldott jobbközép politikusként meghatározó Pavel kétség kívül kritikus időszakban foglalja el az államfői hivatalt. Biztosra vehető, alapjaiban változik majd meg a köztársasági elnöki hivatal politikai orientációja. A kampány durvasága mellett a 70 százalékos részvételi arány is szemlélteti, Csehországban mennyire komolyan veszik az államfői intézményt. Habár Szlovákiához vagy Magyarországhoz hasonlóan elsősorban ceremoniális szerepet tölt be, a parlament által elfogadott törvények ellenjegyzésével jelentékeny hatása lehet a közéletre. Pavel már jelezte is ez irányú ambícióit. Még a kampányban közölte, a Zeman által elutasított, azonos neműek házasságát engedélyező törvényjavaslatot ő aláírja majd, ha elé kerül.

Ennél is fontosabb Csehország külpolitikai igazodása. Bár a háboú kitörése óta Zeman sokat juhászodott, híres-hírhedt orosz- (és kínai) barátságához nem férhet kétség. A köztársasági elnöki hivatalt sokan egyfajta alternatív, ellen-külügyminisztériumként kezelték, maga Zeman is így tekintett rá, de Pavel érkezésével ez változni fog. Míg Babiš egyértelműen elutasította az ukránoknak nyújtott hadi segítség kiterjesztését, Pavel, a Fiala-kormányhoz hasonlóan, biztosan támogatni fogja azt. 

Személyében az amerikai érdekeknek megfelelően politizáló, nyugati fősodor (szó szerint is) kitüntetett figurája került az államfői székbe. Még elválik, milyen köztársasági elnök lesz belőle, de az biztos, megválasztásával az európai politika egy lépéssel sem került közelebb az egységesüléshez. Hogy pillanatnyi kétségünk se legyen, Pavel már a megválasztása napján közölte, hamarosan elutazik Kijevbe Zelenszkijhez. Első interjújában pedig nem győzte hangsúlyozni, milyen fontosnak tartja az Oroszországgal szembeni szankciós politika fenntartását. Biztos, ami biztos!