Családok nélkül nincs jövő – Ázsiában sem

A világ népessége tavaly novemberben átlépte a nyolcmilliárdot. Az ENSZ példátlannak nevezte a növekedés ütemét, emlékeztetve arra, hogy az 1800-as években még kevesebb, mint egymilliárdan éltek a Földön, a két és fél milliárdig pedig csak 1950-re jutott el a népesség. Összehasonlításképp: a hét milliárdtól a nyolcig mindössze tizenkét év alatt gyarapodtunk.

Ma a világ fele hét országban él: Kínában, Indiában, az Egyesült Államokban, Indonéziában, Pakisztánban, Nigériában és Brazíliában. Az ENSZ szerint a 2050-re várható népességnövekedés több mint felét nyolc ország adja majd: Egyiptom, Etiópia, India, Nigéria, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Tanzánia és a Kongói Demokratikus Köztársaság.

Egykék országa

Figyelemreméltó, hogy a világ jelenlegi legnépesebb országa, Kína nincs rajta a fenti listán. Az előrejelzések szerint az idei lesz az első év, amikor India lakossága veszi át a vezetést. Az indiai–csendes-óceáni térség rendkívül gyorsan gyarapodik, hamarosan már a világ népessége több mint ötven százalékának ad majd otthont a geostratégiai szempontból is egyre jelentősebb régió.

A hatvanas évek óta először történt meg, hogy a kínai statisztikai hivatal rossz híreket közölt. Tavaly év végére 850 ezer fővel csökkent az ország lakossága 2021-hez képest (a szárazföldi Kínában legalább is, ebben a számításban nem szerepel Hongkong és Makaó). A lakosság 1,41 milliárd fő, tavaly 9,56 millió gyermek született és 10,41 millióan hunytak el. A munkaképes – 16–59 év közötti – lakosság aránya 62 százalék, a 65 évesnél idősebbeké 14,9 százalék.

Amennyiben a fenti tendencia állandósul, az évtized végére fékező hatással is lehet a kínai gazdaság növekedésére a demográfiai helyzet. Egyelőre azért kétségbeesésre nincs ok: az életszínvonal óriásit változott az elmúlt évtizedekben, széles tömegeket sikerült kihozni a szegénységből. A világszerte ismert, szigorú kínai egykepolitika pedig 2016 óta nincs érvényben, ma már kettő vagy több gyerek vállalására ösztönzik a fiatalokat. Más kérdés, hogy a változó életmód, társadalmi kultúra és a városiasodás miatt sokan ma már önszántukból sem vállalnak egynél több gyermeket.

Most vagy soha

Japánban sokkal nagyobb a baj. A múlt évben 0,43 százalékkal, azaz 538 ezer fővel csökkent a világ harmadik legnagyobb gazdaságának népessége. Macuno Hirokazu, a tokiói kabinet főtitkára tavaly ősszel kritikusnak nevezte, hogy 2022 januárja és szeptembere között 599636 csecsemő született Japánban, 4,9 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Úgy számoltak, hogy az egész tavalyi év születésszáma is alulmúlhatja a 2021-es negatív rekordot, a 811 ezer főt.

Japánban a születésszám 1973 óta mérséklődik, 2040-re várhatóan évi 740 ezer alá esik. 2010 óta csökken a szigetország 125 milliós lakossága, 2060-ra már csak 86,7 millió lesz. A népesség nemcsak csökken, hanem el is öregszik: Japán tudhatja magáénak az egyik legalacsonyabb születésszámot a világban – a termékenységi ráta 1,3 –, viszont az egyik legmagasabb átlagos élettartamot is, 83,7 évvel.

A parlament idei első ülésszakát megnyitó beszédében Kisida Fumio miniszterelnök figyelmeztetett: a demográfiai helyzet kezelése nem várhat tovább. Közölte, kormány prioritássá emeli a gyermekvállalás ösztönzését, megduplázzák az ilyen célú programokra szánt forrásokat és áprilistól új kormányzati ügynökség is létrejön a probléma kezelésére.

Kisida Fumio kormányának igen összetett problémakörre kell megoldást találnia, ha javítani akar a japán gazdaság stagnálásához vezető alacsony születésszámon. Az országban magasak a megélhetési költségek, a fizetések emelkedése pedig nem tud lépést tartani velük. A szigeten egészen egyszerűen kevés a hely: a városokban a fiatalok gyakran egy személynek is szűkösen elegendő terekben élnek, rengeteget dolgoznak, nem tudnák a munkájukat összeegyeztetni a gyermekvállalással. A nagyvárosokban nincs elegendő létesítmény a gyermekmegőrzésre, a vidékről a metropoliszokba költöző fiatal párok pedig nem számíthatnak távol élő rokonaik segítségére sem. A japán fiatalok egyre magányosabbak, frusztráltabbak, az elszigetelődést pedig csak súlyosbították a pandémiás évek.

Család és munka

Az East Asia Forum portálon megjelent elemzésében Cuja Noriko, a Keio Egyetem professzora arról írt, hogy a házasság kulcskérdés Japánban, a statisztikák ma is azt mutatják, hogy mindössze a gyerekek 2 százaléka születik nem házas szülőktől. A 25–34 év közti hajadon nők aránya nagyjából az 1970-es évek közepéig változatlan volt, az azóta eltelt csaknem ötven év azonban egészen radikális változásokat hozott. A 25–29 éves nők 21 százaléka mondhatta el magáról 1975-ben, hogy sosem volt férjnél, 2020-ban azonban már 66 százaléka. A 30–34 év köztiek mindössze 8 százaléka nem volt sosem férjnél 1975-ben, 2020-ban azonban már ez az arány 39 százalék.

A fiatal japán nők házasodási kedve a gazdasági lehetőségeik tágulásával párhuzamosan csappant meg. A nyolcvanas évektől meredeken emelkedett a nők részvétele az felsőoktatásban és a munkaerőpiacon, utóbbi csaknem megduplázódott 1970 és 2020 között. Elemzésében Cuja azt is megjegyzi, hogy Japánban jellemzően ma is a nőkre hárul a házimunka és a gyermeknevelés nagyja, nem meglepő tehát, hogy egy dolgozó nő számára a család és a munka összeegyeztethetetlennek tűnik. A professzor asszony szerint a munka világának családbarátabbá tétele, valamint családokon belül a terhek egyenlőbb elosztása mindenképpen a megoldás felé mutatnának.

A japán kormányok az 1990-es évek közepe óta intenzíven igyekeznek megoldani a gyermekvállalást hátráltató problémákat, mindezidáig – ahogy a fenti adatok is mutatják – kevés sikerrel. A magyar modell híre Japánba is eljutott: Novák Katalin – akkor még családügyi miniszterként – tárgyalt Noda Szeiko miniszterrel arról, milyen sikerrel alkalmazott magyar családtámogatási intézkedéseket tudna alkalmazni a szigetország.