– Mi adja az aktualitását az októberben megrendezendő Koronakutató Konferenciának?

– A Szent Korona első aranyműves vizsgálata 1983-ban, vagyis éppen 20 évvel ezelőtt történt. Most azért hívjuk össze újra az aranyműves szakma és a Szent Koronához kapcsolódó tudományok képviselőit, hogy összegezzük, mit profitáltak a két évtizeddel ezelőtti tapasztalatokból. Az akkori eredmények nagyban elősegítették, hogy történészek új elméletekkel álljanak elő. Úgy látjuk, itt az ideje, hogy egy pillanatra megálljunk, megvizsgáljuk, hová, meddig jutottunk az utóbbi 20 esztendőben. Egy dolgot immáron több száz éve nem tett meg senki: történelmi és technikai okok miatt nem javították ki a korona sérüléseit, legfeljebb – akár a koronázási szertartások előtt, ad hoc módon – tűzoltást végeztek. Éppen ezért itt az ideje a korona átfogó restaurálásának. 2000-ben felállították a Koronatanácsot, vagyis már létezik egy olyan közjogi fórum, amelyhez a korona ügye tartozik. Nekik szeretnénk segítséget nyújtani a Szent Korona jövőjével kapcsolatban, hiszen a tanács tagjainak – a köztársasági elnök úrnak, illetve az öt közjogi méltóságnak – nincs ideje és lehetősége ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni.

– Mit várnak a konferenciától?

– A korona helyreállításának gyakorlati megoldásában mindenképpen gyakorló aranyművesekre van szükség, csakúgy, mint ahogyan a 20 évvel ezelőtti, első konferencián is ők vettek részt. Már nyár elején elkezdtem tapogatódzni, vajon ki mutat hajlandóságot újra egy ilyesfajta munkára. Nagy örömömre a Nemesfém-hitelesítő Intézet, amely vállalja az elengedhetetlen roncsolásmentes elemzés elvégzését, azonnal igent mondott. Szintén támogatásáról biztosított minket a Metal Art, a Pénzverde jogutódja, amely korábban három koronamásolatot is készített, így szerezve elévülhetetlen érdemeket és főleg gyakorlatot a koronaépítésben. Sikerült bevonni még a Nemesfémiparosok Országos Egyesületét, akik külön drágakőszakértő csoportot biztosítanak munkánkhoz. Múlt héten kiderült, az Iparművészeti Múzeum ötvös-restaurátor csapatára is számíthatunk. A konferencia két részből áll majd. Délelőtt a technikai kérdéseket vitatjuk meg – ekkor hallgathatjuk meg a húsz esztendővel ezelőtti konferencia résztvevőinek beszámolóját is -, délután pedig a történészek kapnak szót; dr. Papp Gábor, Szántai Lajos és számos más ismert és elismert koronakutató osztja meg gondolatait a résztvevőkkel. A konferenciát egyfajta gyújtópontnak tekintjük, egy olyan állomásnak, amikor elméleti és gyakorlati szakemberek mondhatják el elképzeléseiket, gondolataikat, javaslatokat tesznek. Ezek alapján készülünk a konferencia végén kiadni egy közös nyilatkozatot, amelyet a Koronatanácshoz juttatunk el. A nyilatkozatban a korona ismert sérüléseinek orvoslására teszünk többféle javaslatot.

– Akkor tehát nem várhatjuk, hogy minden szakértő egyetért majd a korona rendbehozatalának gyakorlati lépéseiben.

– Semmiképpen nem. Abban azonban biztos vagyok, hogy végeredményképpen megtaláljuk a megfelelő kompromisszumot. Részletes, több megoldást tartalmazó javaslatot próbálunk elkészíteni. Fel kell készülnünk egyrészt arra a pillanatra, amikor úgy dönt a nemzet, hogy szabad utat enged a korona restaurálásának, s fel kell készülnünk egy esetleges válsághelyzetre is. Hiszen elenyésző annak matematikai esélye, hogy a Szent Koronát egy mozgatás alkalmával elejtenék, vagy ráesne valami, ha ez mégis bekövetkezne, akkor kész megoldásokkal kell rendelkeznünk. A katolikus vallásban a Szentatya a vallási hierarchia második lépcsője, azonban ha vakbélgyulladása lesz, őt is kórházba viszik és a műtőasztalra fektetik. Nincs ez másképp a magyar nemzet első számú szakrális jelképével sem. Tiszteljük, magasztaljuk, ám amikor gyakorlati kérdésekről van szó, akkor bizonyos lépéseket meg kell tennünk. A magyar nemzetnek kötelessége legszentebb tárgyát megfelelő állapotba hozni.

– Mennyire játszik szerepet a Szent Korona a magyar nemzet mindennapjaiban? A hétköznapi emberek vajon tudatában vannak-e jelentőségének?

– Amikor az Egyesült Államokról hallunk, akkor legtöbbünknek a Szabadság-szobor jut eszébe, Franciaország esetében az Eiffel-torony, ha pedig Magyarországot említik egy külföldinek, minden bizonnyal a koronára gondol legelőször. Úgy tapasztalom, külföldön mindenhol tudatosult, hogy Szent Koronából a világon csak egy van, de mintha belőlünk, magyarokból ezt kiölték volna. Ám meggyőződésem, hogy ez csak a felszín. Akármerre előadást tartok, látom, érzem, hogy a felszín alatt mindenkiben dolgozik a koronaeszmény, mindenkit foglalkoztat a korona gondolata; elég, ha felidézzük, hogyan özönlenek az emberek a Parlamentbe, hogy rápillanthassanak. Úgy gondolom, állandó támaszt jelenthetne minden magyar ember számára. Ugyanúgy, ahogy a zsidó emberek bármikor erőt tudnak meríteni a Siratófalnál, a magyarok hasonlóképpen töltődhetnének fel a Szent Koronából. Manapság, amikor a köztársasági eszme az irányadó, a koronának hatalmas szerepe van. A korona ugyanis nem más, mint egy tárgyba épített függetlenségi nyilatkozat – azt mutatja, nem állunk senkivel függőségi viszonyban. Nem véletlen, hogy a királyt mindig a korona alá választották. Ráadásul megvan az a különleges tulajdonsága, hogy politikamentes, s nem egyházi tárgy, hanem hatalmi jelkép, egy beavató korona, így az egész magyar nemzeté.