Demszky Gábor nagyon büszke magára
Demszky Gábor főpolgármestersége mérföldkövet jelentett Budapest fejlődésében – az elismerés nem kisebb személyiségtől származik, mint magától Demszky Gábortól.„A legnagyobb öröm az az volt, hogy egy szürke, lepusztuló, olyan problémákkal küzdő városból, amelyek leginkább a dél-amerikai városokhoz hasonlíthatták Budapestet, ebből egy multikulturális világváros lett lassan, amiben szerepet játszott az önkormányzat is” – emlékszik vissza Demszky Gábor arra a szédületes teljesítményre, amelyet szerinte Budapest élén nyújtott.
Demszky a közmondásos szerénységét legyűrve beismerte, hogy a szánalmas közép-európai porfészekből európai értelemben vett nagyvárost faragott Budapestből néhány év alatt. Az SZDSZ előtt Budapestet nem is igazán lehetett városnak tekinteni. Aztán jött a Sziget és a Trafó, ami mindent megváltoztatott. Évszázadok építészeti bravúrjai kevésben bizonyultak, Demszky azonban felhelyezte Budapestet a világ kulturális térképére.
Hogy ön erre az időszakra teljesen másként emlékszik? Akkor készüljön fel a folytatásra!
A XX. Század Intézet jóvoltából érdekfeszítő interjúk kerülnek fel a legnépszerűbb videómegosztó portálra, amelyek között a Demszky-interjú amolyan ínyencség. A volt városvezető narrációja mellett jutunk el a rendszerváltástól Antall József személyén át a szocialistákkal ápolt viszonyáig.
Érdekes utazás. A mostanában elég furcsa Demszky 2012-ben még viszonylag összeszedetten beszélt, emlékezett, magyarázkodott. Ebben az időben még reménykedhetett abban, hogy egy nap újra tényező lehet. Az azonban már ekkor elmondható volt róla, hogy nem volt képes semmiféle önkritikára.
Pontosabban az interjú alatt voltak olyan bűnök, amelyeket beismert. Például megbánta, hogy a fővárosi vezetést megosztották, szétdarabolták Budapestet. Utólag úgy látja, hogy Budapest vezetésében a főpolgármesternek kellett volna nagyobb hatalmat kapnia.
Demszky megfogalmazása szerint gyengítették Budapestet. A történelmi inga kilengett a teljes centralizációtól a decentralizáció irányába. Pedig az SZDSZ-nek nagy szüksége lett volna a fővárosra amolyan politikai erődként. Mikor kiderült, hogy a liberális párt vidéken gyakorlatilag nem létezik és a teljes bázisuk Budapesten van, akkor már késő volt, a hatalmat meg kellett osztani a szocialistákkal a fővárosban is.
Talán az SZDSZ sorsa is másként alakult volna, ha kézben tudják tartani Budapestet, és a kerületi vezetők nem okvetetlenkednek bele a városfejlesztési munkába…
A videós interjúban Demszky Antall Józsefhez fűződő viszonyáról is beszél. Arról mesél, megállapodtak abban, hogy az MDF-kormány támogatja a fővárosi fejlesztéseket, cserébe Demszky nem mond rosszakat Nyugaton a kormányról.
Milyen érdekesen rímel a kilencvenes évek valósága arra, ahogy napjainkban működik a liberális ellenzék! Az SZDSZ-től a Momentumon és a Párbeszéden át a balliberális pártok Magyarország ellen kampányoltak, kampányolnak Nyugaton. Demszky visszaemlékezése érhetővé teszi, hogy mi történik Brüsszelben napjainkban. A balliberális pártok nem a nép, hanem mindig a nyugati politikai körök támogatását akarták megszerezni.
Érdekes momentuma a beszélgetésnek az is, amikor Demszky jellegzetes hátborzongató mosolya mellett arról beszél, hogy az Antall-kormány nagy reményeket fűzött a budapesti Expo megrendezéséhez. Ennek a tervnek a jegyében valósulhatott meg Lágymányosi híd építése, a kapcsolódó úthálózat és még sok más beruházás. Antall József elkötelezett volt Budapest fejlesztése mellett.
Az SZDSZ és az MSZP aztán meghálálta Antall becsületes magatartását… A kormányra kerülő szocialista-liberális kormány azonnal lemondta a terveket.
Valamilyen megmagyarázhatatlan okból a szocialisták és a szabaddemokraták zsigerileg idegenkedtek mindentől, ami büszkeségre adhat okot a magyaroknak.
Ne feledjük, hogy az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Színház megépítése ellen is minden követ megmozgattak.
Demszky nosztalgikus visszaemlékezéséből azonban üvöltően hiányzott az, hogy a főpolgármestersége idején, Budapesten egyre inkább eluralkodó bűnözésről beszéljen. A magyar főváros éjszakai életét évtizedekig különböző bűnbandák dominálták, ez ha nem is dél-amerikai, de legalább dél-balkáni közállapotokat idézett vissza.
Nem beszélt azokról a bűnözői körökről sem, akik erős politikai, netán a fővárosi vezetésig érő kapcsolatokkal rendelkeztek. Pedig biztos lenne néhány érdekes története.
