Honvédő nemzet vagyunk

A középkorban inkább határterületekről lehetett beszélni, mintsem pontos határoktól. Folyók, mocsarak nyújtottak természetes védelmet – derült ki Veszprémy László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára előadásából. Ugyanakkor már a XI. században őrhelyeket építettek, kétsoros, átjárókkal tagolt sáncokat alakítottak ki, a köztük lévő gyepűterületre pedig állandó őrséget telepítettek. E határvédelmi rendszert őrzi nevében például Kapuvár városa.

Ezekről Anonymus is írt Gestájában – mondta Juhász Péter, az MKI tudományos munkatársa, akinek előadásából az is kiderült, hogy különféle akadályokat az ország mélységi területein is létrehoztak az utakon járók ellenőrzésére. Az útzár latinul clausura, erre emlékeztet Kolozsvár neve.

– A passzív határvédelmet a természeti adottságok, folyók, sivatagok jelentik, az aktív határvédelem példája volt a kínai nagy fal vagy a római limes, mindkettő megköveteli azonban az emberi erőt és a támogató társadalmat – hívta fel a figyelmet dr. Hidán Csaba régész, történész, harcművészet-oktató. Az MKI tudományos főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára hangsúlyozta, hogy a középkori magyar határvédelem sikerének titka a sztyeppei katonai örökség és az új körülményekhez való alkalmazkodás volt a felderítők avagy fürkészek aktív tevékenységével, megelőző csapásokkal, katonailag kiváltságolt népességek, például besenyők tudatos telepítésével és területek kijelölésével. A Kárpátok délkeleti sarkában található Bereck, Zágon és más falvak lakosságát fölmentették a katonáskodás alól, feladatuk volt viszont a korabeli Oláhországba irányuló aktív kereskedés és az ezzel járó információszerzés.

– Az Árpádok sikerrel védték a hazát, és regionális nagyhatalommá tették Magyarországot – húzta alá Hidán Csaba.

Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársa rámutatott, hogy a Szent István-i országfelajánlásból kigyöngyöző Regnum Marianum-, azaz Mária Királysága-gondolat alapozta meg azt a felfogást, hogy Magyarország a kereszténység keleti védőbástyája, ebből pedig politikai, katonai cselekvések fakadtak, nem mellesleg ez alapozta meg a pápai segítségnyújtásokat is.

Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa az oszmán hódítás koráról szólva arra világított rá, hogy a muszlim uralom alá került terület egészen Vas vármegye nyugati sarkáig ért, így a megmaradt királyi Magyarország egésze határvidékké lett. Folyamatosak voltak a villongások, a fosztogatások, a rabszedések, szinte napi rendszerességgel égettek porrá falvakat a hódítók.

A Győri Levéltár igazgatója gróf Ferdinand von Hardegg felső-magyarországi Feldobrist, azaz főkapitány feladatkörén keresztül szemléltette a XVI. század határvidéki viszonyait. Hatáskörébe tartozott a zsoldfizetés – ha elmaradt vele, a katonák, főleg a vallon és német zsoldosok a falvakat kezdték dúlni. Bagi Zoltán Péter előadásából kiderült, hogy a főkapitánynak joga volt személyi kinevezésekre javaslatot tenni, hadbíróként eljárni, de katonák és civilek közti peres ügyekben is ítélkezhetett. Ezenkívül elemezte a beérkező hírszerzési jelentéseket, felügyelte az építkezéseket, és szükség esetén diplomataként is fellépett.

– Nagykanizsa kereskedelmi központ volt, Szigetvár 1566-os eleste után értékelődött fel katonailag, akkor vált végvidéki központtá, ez volt ugyanis a nyugati irányú oszmán előrenyomulás kulcsterülete – tudtuk meg Kanász Viktortól, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársától.

Nagy-Luttenberger István, az MKI tudományos főmunkatársa előadásában bizonyította, hogy a korlátozott önrendelkezés ellenére a XVIII. században is létezett magyar honvédelem, a katonáskodás rendjét törvények szabályozták, és állandó finanszírozást is biztosítottak.

Kordé Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem docense cáfolta azt a vélekedést, hogy a középkori székelység kizárólagos feladata a határőrizet lett volna. Mint mondta, lakóhelyükből fakadóan ezzel is foglalkoztak, de alapvetően gazdálkodó közösségeket alkottak.

Lázár Balázs, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Kutató Osztályának vezetője a székely határőrvidék XVIII. századi megszervezéséről szólva elmondta, hogy bár az abszolutizmus intézkedései olyan tragédiákat is okoztak, mint a madéfalvi vérengzés, az összkép azért ennél árnyaltabb, hiszen jelentős közegészségügyi fejlesztésekre is sor került, miután csak Erdélyben 83 ezer halottat követelt a Balkánról behurcolt pestisjárvány. A határőrök feladata volt a külhonból érkezők karanténozására szolgáló veszteglőházak őrzése, a tiltott népmozgások megakadályozása, a vámházak felügyelete, a csempészek elleni harc. Aki illegálisan érkezett járvány sújtotta helyről, azt azonnal agyonlőtték, holttestét elégették.

– A határőröket megbecsülték, birto­kai­kat mások nem örökölhették, különböző juttatásokban részesültek a kemény szolgálat fejében, gyermekeiket pedig kötelezően iskolába kellett járatni – derült ki Csikány Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese előadásából.

Babucs Zoltán hadtörténész, az MKI vezető kutatója az 1918 és 1921 közti országvédelemről szólva felidézte, hogy több mint egymillió katonát fegyverezett le a hazaáruló Károlyi-kormány a román és szerb megszállás ellenére. A cseh támadásra válaszul öntevékeny ellenállás, afféle gerillaháború bontakozott ki Felvidéken, aminek emlékezetes eseménye volt a cseh megszállók kiűzése Balassagyarmatról 1919 januárjában. Erdélyben a Székely Hadosztály harcolt hősiesen és sikeresen a románok ellen, de még a kommün Vörös Hadserege is eredményesen szabadította fel a Felvidék magyarlakta területeit, igaz, az antant nyomására végül Kun Béláék puskalövés nélkül feladták a visszavett országrészt. Babucs Zoltán az 1920-as kercai és szomoróci ellenállás sikerére is felhívta a figyelmet, aminek következtében a Határmegállapító Bizottság kiparancsolta a szerb megszállókat. A Rongyos Gárda 1921-es nyugat-magyarországi felkelése nyomán pedig Sopron és 8 falu, majd az 1922-ben tervezett második felkelés hírére további 10 Vas vármegyei falu tért vissza Magyarországhoz.

Ravasz István alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténész-muzeológusa Erdély 1944-es védelmének részleteibe avatta be a hallgatóságot. Megtudtuk, hogy a román árulásig szilárdan állt az arcvonal, az Árpád-vonalon nem tudtak átjutni a szovjetek, az augusztus végén újra felállított Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg dél-erdélyi támadása pedig lezárta a Kárpátok átjáróit, ám a hegyláncolat keleti oldalán lévő foksányi kapu összeomlása megnyitotta az utat a Vörös Hadsereg előtt. A visszavonuló magyar sereg Torda térségében sikerrel tartóztatta fel a szovjet–román hódítókat, akik így nem tudták bekeríteni az észak-erdélyi csapatokat. Az ellenségnek végül a Vaskapu felé törve sikerült csak kijutnia az Alföldre.

– A kiépülő kommunista diktatúra 1948-ban elaknásította a határt. Az akna­zárhoz magasfigyelő rendszer, razziázás, a kishatárforgalom megszüntetése és 15 kilométeres határövezet kiépítése társult – mondta Sallai János. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti és Rendészettörténeti Karának tanszékvezető tanára elmondta, hogy az aknazár fenntartása drága volt, évente akár 40 százaléka is tönkrement, így felszedték, és 1955-ben gyengeáramú jelzőrendszert telepítettek. 1957-ben Kádárék ismét az aknásítás mellett döntöttek, majd 1964-ben újból megszüntették az aknazárat, és kiépítették az elektromos jelzőrendszert. 1969-től a határövezetet keskenyebb határsáv váltotta fel, ám az odavezető utakon, a buszokon, vonatokon folyamatos volt a mélységi ellenőrzés. A jelzőrendszert a világútlevél 1988-as bevezetése, majd Pozsgay Imre államminiszter hegyeshalmi kijelentése – „műszakilag, politikailag, erkölcsileg elavult” – után 1989-ben elbontották.

A Magyarságkutató Intézet határőrizet-történeti konferenciája egyszerre volt a régi idők honvédői előtti tisztelgés és a mának szóló tanulságok szintetizálása, hiszen ma is veszélyek között élünk, elég csak az illegális migrációra gondolni, aminek nagyságrendjére jellemző, hogy, miként Bakondi György felhívta rá a figyelmet, a szerb felügyelet alatt álló területeken tevékenykedő öt embercsempészbanda bevétele csak tavaly meghaladta a 3 milliárd eurót.