Adjátok vissza az erdőimet!

2022 decemberének elején az Európai Unió Tanácsának ülésén részt vevő államok képviselői Bulgáriának, Romániának és Horvátországnak a schengeni övezethez való csatlakozásáról szavaztak. A voksolás eredményeként Horvátország a belső határellenőrzés nélküli zóna tagjává válhatott, a két kelet-balkáni állam azonban Ausztria vétója miatt továbbra sem csatlakozhat az övezetéhez. A visszautasítás hatalmas pofon a román önképnek. Bukarest évtizedek óta vita nélkül eleget tesz minden elvárásnak, ami a rajongott Nyugat irányából érkezik. Ausztria részéről azonban most kijózanító jelzést kaptak: a Romániát uraló korrupciós hálózat kockázatos volta miatt továbbra is szükség van a határok ellen­őrzésére. A román közvélemény haragra lobbant, bojkott indult az országban működő osztrák bankok, benzinkutak és élelmiszer-hálózatok ellen, vezető politikusok pedig arról beszéltek, hogy a románok hazafias kötelessége, hogy a téli síszezonban elkerüljék az osztrák pályákat.

Az osztrák Holzindustrie Schweighofer – nemrég HS Timber Productions S. R. L.-re változtatta nevét – vitatható törvényességű működési módszerei miatt korábban is sokszor került a hírekbe, de idáig zavartalanul folytathatta tevékenységét Romániában és Erdélyben. Most sokan azt remélik, hogy a kibontakozó osztrákellenes hangulat közepette talán esély nyílik arra, hogy a hatóságok cinkossága ellenére a társadalom végre megértse: Romániában maffiaszerű csoportok nagyüzemi módszerekkel irtják az erdőket. A sokismeretlenes egyenlet végén pedig gyakorta ott találjuk HS Timber Productions S. R. L.-t.

Az osztrák vállalat négy üzemet és egy fővárosi telephelyet működtet Romániában, a fűrészüzemek Szászsebesen, Radócon, Rétyen és a Szucsáva megyei Kománfalván működnek. Ha valaki a térképre tekint, jól láthatja, hogy a cég a Kárpát-kanyar vonalát követve építette ki hálózatát. A hálózat szó használata többszörösen is indokolt a HS Timber Productions esetében. A romániai környezetvédelmi aktivisták részéről felmerült ugyanis a gyanú, hogy nemcsak ügyesen szervezett cégháló segítségével racionalizálja működését a fafeldolgozó, hanem egy teljes korrupciós hálózat is segíti, hogy egy pillanatra se maradjon nyersanyag nélkül.

A helyzet megértéséhez kiváló példát szolgáltat a rétyi üzem története. A székelyföldi feldolgozótelepet már a tervezés szakaszában botrányok övezték. 2014-ben még a szükséges építési engedélyeket sem kapta a cég, és még a közmeghallgatások zajlottak, amikor az üzem alapjának a kiásása már javában zajlott. Helyiek elmondása szerint mintha biztosra mentek volna a cég vezetői, esetleg „fentről” nyugtatták meg őket, hogy nem kell aggódniuk a szükséges okmányok megszerzése miatt. A HS Timber Productions vezetése az üzemalapítás későbbi fázisai­ban is türelmetlennek bizonyult. A gyár 2015-re megépült, azonban a működéshez szükséges hatósági tanúsítványok beszerzésére még várni kellett. A famegmunkáló gépek mégis munkához láttak. Mikor lakossági bejelentés nyomán a Kovászna megyei környezetvédelmi hivatal kérdőre vonta a telephely üzemeltetőit, az illetékesek próbaüzemre hivatkoztak, miközben egyértelmű volt, hogy valójában már beindult a termelés.

A hatósági eljárás vége egy ismeretlen összegű büntetés volt, ami az osztrák cégnek aligha okozhatott problémát. A hatósági engedékenység persze egyáltalán nem meglepő, a fakitermelésben ugyanis számtalan érdek fonódik össze. Egy székelyföldi forrásunk szerint például a romániai famaffia – Székelyföldön és az ország egész területén – már hosszú évekkel ezelőtt behálózta a rendőrséget, az erdészetet, az ügyészséget, a szálak pedig a politikai vezetés legmagasabb szintjéig érnek. Ne feledjük, hogy évente több milliárd eurós hasznot termelő üzletágról van szó. A politikai és hatósági együttműködés motivációja tehát sok számjegyűre tehető. Az ország költségvetése és a magánzsebek is jelentős összegekkel gazdagodnak a fakitermelésnek köszönhetően.

Becslések szerint a legális és az illegális kitermelés volumene szinte pontosan megegyezik. A magánérdek tehát sokakat arra ösztönöz, hogy akár súlyos bűncselekmények árán is megszerezzék maguknak a busás bevételt. Székelyföldi forrásaink és a sajtóhírek tanúsága szerint aki keresztbe tesz a csak félig legális üzletnek, azt megpróbálják megvesztegetni, és amennyiben a kenőpénz nem éri el a hatását, a megfélemlítés eszközétől sem riadnak vissza. Végső esetben nemritkán gyilkosságig menő atrocitásokkal takarítják el az útból az akadékoskodókat. A 2010-es évek óta hat erdészt öltek meg Romániában. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Több tucatra tehető azok száma, akiket súlyosan megsebesítettek, míg a megfélemlítettek sora a végtelenbe nyúlik. Mindez persze megfelelő hatósági vizsgálatok híján nincs bizonyítva.

„Többéves, az illegális fakitermeléssel kapcsolatos kutatómunkája során tanúvallomások tucatjait rögzítette, bizonyítékok százait gyűjtötte össze, amelyek arra a következtetésre vezették, hogy a Hargita megyei rend­őrség kéz a kézben jár a fatolvajokkal. Mi több, Hans szerint a székelyföldi famaffiát a Hargita megyei rendőrkapitány személyesen védelmezi, szerteágazó szálai pedig nemcsak lefelé, de felfelé is vezetnek” – írja a székelyföldi Nőileg magazin a Hans Hedrich szász–magyar származású erdélyi civil aktivistával készített interjújában.

A HS Timber Productions néhány éve csúnyán lebukott, amikor rejtett kamerás felvételeken vallott arról a cég egyik vezetője – az osztrák vállalat romániai beszerzési igazgatója –, hogy a cég minden további nélkül hajlandó tisztázatlan eredetű fát is átvenni üzemeiben – ami törvényileg tilos. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezzel együtt mégsem az osztrák cég a korrupciós hálózat működtetője. A HS Timber Productions csupán élvezi az áldatlan romániai viszonyokat, él azzal a lehetőséggel, hogy a fakitermelés, az erőforrások felélése nemzeti sporttá lett. Az erdőket ugyanis nem a feldolgozó vállalatok termelik ki, hanem az erre szakosodott romániai cégek. A HS Timber Productions bűne mindössze annyi, hogy olyan felvásárlópiacot teremtett, amely rendkívüli módon ösztönzi a kitermelést, annak törvényes és törvénytelen formáját egyaránt. Amint megnőtt a kereslet, a faipar szürkezónában mozgó szereplői megtalálták a módját annak, hogy maximalizálják a kitermelést. A politikum cinkosságát bizonyítja, hogy a szabályozás bár végletekig bürokratizált és indokolatlanul bonyolult, rengeteg kiskaput hagy a visszaélőknek. A korrupciós hálózat legalján a rendőrök állnak, akik a baksisért cserébe elfordítják a fejüket, illetve a bejelentések ellenére sem lépnek fel a fatolvajok ellen.

Hans Hedrich két filmet is forgatott a fakitermelő cégek maffiaszerű működésről. Az egyikben megjelenik Gabriel Paun román zöldaktivista, aki egy fával megrakott Krassó-Szörény megyei rendszámú kamiont azonosított, amint a Retyezáti Nemzeti Parkból hajt ki. A hatóságok visszajelzése alapján biztos volt, hogy falopás zajlik, eljárás azonban nem indult az ügyben. Az általános módszer éppen ez: a megengedett mennyiség többszörösét vágják ki egy-egy területen, majd kamionokkal szállítják el a fatelepekre. A lebukás kockázatát minimalizálja, hogy a falopási módszerek és a vonatkozó szabályok alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy valaki rajtakapja a tolvajokat.

Romániában amúgy általános, hogy a nemzeti parkok erdei sincsenek biztonságban, gyakorlatilag nincs olyan védett erdőség, amit ne fosztogatnának a fatolvajok időről időre. Hans Hedrich filmjében Mircea Barbu civil aktivista arra panaszkodik, hogy a romániai erdőfelügyelet csak hétfőtől péntekig dolgozik, reggel 8-tól délután 4-ig, hétvégén és délután a fatolvajok előtt szabad a pálya. A lopást persze hivatalos okmányok, pecsétes papírok birtokában végzik. Az erdészeket sokszor kenőpénzzel ráveszik, hogy tisztítóvágást rendeljenek el ott is, ahol szakmailag nem indokolt, és betegként jelöljenek meg értékes fákat.

Egy civil aktivista elmondása szerint ma Romániában veszélyesebb környezetvédelmi aktivistának lenni, mint haditudósítónak a fronton. Hogy ez mennyire nem túlzás, azt a megölt erdészek és a súlyosan bántalmazott aktivisták magas száma bizonyítja. Daniel Bodnar zöldaktivistát nemrég különös körülmények között érte autóbaleset. Állítólag egyébként makulátlan kocsijában nem működött a fék. Közismert az is, hogy az erdőkitermelés ellen küzdő aktivistákat gyakran megtámadják a favágók, azok az alvállalkozók, akik a piszkos munkát végzik. A hatóságok az erőszakos esetek ellen elvétve lépnek fel, miközben videófelvételek bizonyítják a fizikai bántalmazást és fenyegetést. A maffiaszerű működés jellemzője, hogy Hans Hedrich autóját többszöri fenyegetés után 2013-ban ismeretlenek felgyújtották.

A politikai lobbinak köszönhetően a famaffia keze messzire elér. Korábban 120 év volt a fák vágásra érésének korhatára, ezt 90-re, nemrég pedig 70 évre szorították le. Ennek eredményeképpen egyre fogynak az öreg erdők Romániában, az újratelepítés zajlik ugyan, de az üteme és eredménye nem képes ellensúlyozni a pusztítást. A Greenpeace 2019-es felmérése szerint Romániában óránként három hektár erdő tűnik el nyomtalanul. Az egyre gyakoribb árvizek is azt mutatják, hogy a fakitermelés árát az egyszerű polgárok fizetik meg.

Miközben a zöldmozgalmak a nagy cégekre mutogatnak, a tények azt mutatják, hogy étvágyukat a hihetetlen mértékű igény táplálja. Jogos tehát a felháborodás, hogy Ausztria úgy mutatott fügét Bukarestnek, hogy közben cégei Romániában kivételezett helyzetet élveznek és őrületes haszonra tesznek szert. Tény azonban, hogy a HS Timber Productions és a hozzá hasonló cégek azért garázdálkodhatnak szabadon Romániában, mert természetet kizsigerelő mentalitásuk tökéletesen illeszkedik a romániai társadalom többségének gondolkodásához. Az erdőkre úgy tekintenek Romániában, mint a kukoricatáblára, ami majd úgyis újra kinő.