Pinczés György

2011. 02. 01.

A változó kor olyan, mint a viharos tenger, vagyis fölkavarja a leülepedett iszapot, szennyet és a felszínre veti, láthatóvá teszi azokat a rétegeket, amelyeket egy konszolidált társadalom a helyén, vagyis az alsóbb rétegekben képes tartani! Ennek vagyunk mostanában a tanúi, ahol leginkább tanulmányozhatóvá válnak azok az emberek, akik nem valamiféle kétkezi munkával szerzik meg a napi betevőjüket, hanem mintegy közszereplést vállalva, magukat mutogatva próbálnak minél nagyobb szelet kenyérhez jutni a közösből.

Most nem is kívánok azokról beszélni, akik az úgynevezett „értelmiségi lét” egyéb szegmenseiben tengetik életüket, vagyis arról a rengeteg politikus-doktorról, akik Isten tudja milyen politikai, vagy kommunikációs főiskolákon szerzik meg nevük elé a dr. címet, ami ugye arra jogosítja föl őket, hogy soha ne kelljen összepiszkolni a kezüket munkával az életük során. Még tovább megyek, hiszen a média munkásairól szólnék egy-két szót, de ezek közül is most kizárnám azokat, akik a lelküket és a létező vagy talán nem is létező tehetségüket szolgai módon eladták a nyílvánvalóan hazugságokat terjesztő, apologéta baloldali médiumok urainak, vállalva a szolgalelkűséget és a teljes fertőt a lopott pénzen való élősködéssel, hiszen azt tudhatjuk, hogy ezen fórumok nem az előfizetésekből élnek, hanem az egész országot illető lenyúlt vagyonokból.

Most csupán az egyébként tisztességes szándékú, csekély számú jobboldali médiáról, illetve annak hiányosságairól szólnék. Nagy divatja van manapság az ezen a területen való ténykedésnek és hát ugye tudhatjuk , hogy a focipályán sem mindenki Puskásöcsi! Végül is egy csapat nem csupán művészekből és sztárokból áll, szükség van a hétköznapok kulimunkásaira is. Ezzel önmagában véve nem is volna semmi baj, ha megfelelő számban állnának rendelkezésre tehetségek és végre, szemben a szocializmussal az embereket a saját helyükön lehetne megfizetni a tehetségükhöz mérten és nem kinevezgetni kellene a legtehetségesebbeket egy másik munkakörbe, hogy megfizethetők legyenek, hanem ott lehetne elismerni őket, ahol a legjobbat tudják alkotni.

Azt, hogy ez nem így van, vagyis azt a kontraszelekciós folyamatot leginkább most a jobboldali médiában lehet megfigyelni, mivel a földcsuszamlásszerű jobboldali győzelmet nem előzte meg a káderek megfelelő számban való kiképzése és ezért a legtehetségesebb médiamunkásokkal kellett megerősíteni a kinevezettek listáját, vagyis átvinni őket az államigazgatásba és egybb helyekre. Ezáltal sikerült csaknem teljes mértékben kiüresíteni a médiumaink stáblistáját, tisztelet persze a csekély számú tehetségnek, ezáltal szinte nézhetetlenné téve az eddig annyira szeretett TV és rádió műsorainkat.

Legeklatánsabb példa erre, hogy már szinte minden TV műsort a „mindig kíváncsi” Nagy Katalin vezet, csak az a baj, hogy az általa felvetett problémákra igen kevesen kíváncsiak, ami a témaválasztását illeti, szörnyűséges a Lánchíd rádióban szereplő hölgykoszorú őrületes érdektelenséggel kísért „oknyomozó” reggeli műsora is, itt Bak Rékáékról beszélek, akik a kis semmiségekből is képesek egész délelőttökön átívelő hallgathatatlan műsorokat készíteni. Nem beszélve az Echo TV gazdasági műsorait vezető úriemberről, aki Az egyszerű tizedes törteket kimondani sem tudja, hiszen a tizedeket, századokat és ezredeket nem képes megnevezni, nehogy tévedjen, ezért inkább lazán lehagyja a megnevezésüket.

Az elemző műsorokba meghívott kollegák a másik oldalról moderálatlanul azt mondanak, amit akarnak és Szakonyi buta, a megmagyarázhatatlant is magyarázó elszólásai is a levegőben maradnak válasz nélkül, hogy a néző gon doljon róla, amit akar! Nem hiszem, hogy ezt a luxust a másik oldalon Kálmán Olgáék, vagy Bolgár Györgyék megengedik maguknak. Félreértés ne essék, meg kell hívni baloldaliakat is a műsorba, de nem azért, hogy igét hirdessenek. hanem azért hogy vitában legyőzessenek a nézeteik az igazságunk és a felkészült médiamunkásaink által.

Sajnos, de azt a konklúziót kell levonnunk ezekből a jelenségekből, hogy a még mindíg kis létszámban létező jobboldali média a tűzzel játszik, ha a tájékoztatást, sőt az agitációt és felvilágosítást nem veszi komolyan és felkészületlen, vagy talán alkalmatlan emberekre bízza, hiszen a lelkekben még minden nem dőlt el és nem lehet ilyen hamar és ennyire amatőr módon rendbe hozni az eddigi 65 év kommunista kártéteményeit, amit a lelkekben és a tudatokban okoztak a magyar embereknek!

A tájékoztatás szakembergárdájának ideje fölnőni a politikai elithez, ami feltétele annak, hogy ez a kis, sokat szenvedett ország végre méltó vezetésel elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai nemzetek sorában.