Hirdetés

A magyar közigazgatás alapvető területi egysége az államalapítástól 1949. augusztus 18-ig a vármegye volt. Az első vármegyéket, mint ismeretes, Szent István király alapította és élükre ispánt állított. A XVI. század elejétől a vármegyei ispán neve főispán lett. A vármegyei önkormányzat kifejlődésével elvált a főispán és az alispán tisztsége. Előbbit kinevezték, utóbbit választották. Az alispáni teendőket két személy között osztották meg: az (első) alispán az igazgatási és politikai ügyekkel foglalkozó közgyűlés, a másodalispán pedig a törvényszék elnöke volt. Az 1870-es reform többek között különválasztotta a közigazgatást és a bíráskodást, utóbbi a vármegyei törvényszékekhez és a járásbíróságokhoz került, a másodalispáni tisztség megszűnt. Mivel nemegyszer történt rá utalás, nem árt pontosítani: Döbrögi ispánja uradalmi felügyelő volt és nem vármegyei főtisztviselő, főispán, alispán vagy másodalispán.

Az ispán (csak így magában) 1945-ig a nagy- vagy középbirtok mezőgazdasági munkásait közvetlenül irányító, a gazdatisztnél alacsonyabb szakképesítésű alkalmazott volt. Ilyenből egy vármegyében kb. annyi volt, ahány uradalom.

Kapcsolódó cikkünk