Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Németh Domonkos

198 centiméter magas, 20 éves vitorlázó, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) másodéves gyógy­tor­nász­hall­ga­tó­ja. Sokáig a síelést is magas szinten űzte, de választania kellett a két sportág között, és a nyári sportág mellett tette le a voksát. Az idén januárban megrendezett finndingi-világbajnokságon (Gold Cup) 10 ország 60 vitorlázója indult Miamiban, a nemzetközi szinten is elismert magyar tehetség második helyen végzett. A finn dingi hajóosztályban a mostani világbajnoki ezüst mellett tavaly bronzérmes lett, és megszerezte első magyar bajnoki címét is, valamint kétszeres U23-as világbajnok. A finn dingi a 2021-es tokiói olimpián szerepelt utoljára a játékok programjában, akkor Berecz Zsombor ezüstérmet szerzett. A hajóosztály 1952 óta volt az ötkarikás program része.

– Alig egy hónapja szerzett ezüstérmet a finndingi-világbajnokságon, abban a hajókategóriában, amely a 2021-es tokiói olimpiáig szerepelt a játékok programjában. Látva a teljesítményét, gondolom, még inkább fájó ez a döntés. Mennyire befolyásolja a pályafutását?

– A gimnázium után gyakorlatilag a Berecz Zsombor által kijárt utat kellett volna követnem. Azon a vonalon haladtam volna a finnezésben, megvoltak a szükséges kapcsolataink, a külföldi lehetőség, magas szintű edzőpartnerek. Minden adott volt. Nem mondom, hogy nem viselt meg, hogy lekerült az olimpia programjáról, nem úgy alakult a pályám, ahogy terveztem, és nem mutathattam meg, ami benne lett volna.

– Az olimpiai ezüstérmes vitorlázó útja motiválta? Látott esélyt az olimpiai indulásra?

– Teljes mértékben. Már a gimnázium alatt tudatosan erre készültem. Szerencsére a genetikám sokat segített, de így is nagyon sok munkát beletettem fizikailag és a vízen is. Tisztában voltam vele, hogy nem adatik számomra sok idő kijutni egy olimpiára, hiszen régóta lebegett a fejünk felett a lekerülés veszélye. Sok szempontból támadható hajóosztály, tekinthetjük akár az utánpótlás helyzetét vagy az anyagi ráfordítást – bár ez a többi kategóriára is igaz. Talán alkatra is változtak vagy eltűntek a hozzánk hasonló típusú emberek az évek alatt, mert szükséges a magasság és a legalább plusz kilencven kiló. Jelenleg olyan 98 kilogramm a súlyom, ebből egy verseny alatt többet is veszítek, és nyolcezer kalóriát is elégetek egy nap alatt. Miamiba száz kiló körüli súllyal mentem ki, és 96-tal jöttem haza. Tehát szükséges egyfajta testi adottság is a finnezéshez. A kérdésre visszatérve, adott volt az utam, ami teljesen megváltozott, ezért most a tanulmányaimra összpontosítok. Gyógytornász szakra járok a pécsi egyetemen, mert a tudatos edzések miatt egyre jobban érdekelt ez a terület, és mindenképp a sporttal kapcsolatos irányt kerestem. A vitorlázás azért megmarad az életemben, hiszen Európa- és világbajnokságot még rendeznek.

Korábban írtuk

– Lezárta akkor az olimpiával kapcsolatos terveket, vagy lát esélyt bármilyen más hajóosztályban az indulásra?

– Nagyon jó volna, ha azt mondanám, sikerült lezárnom, de nem tudom még elengedni az olimpiát. A probléma viszont az, hogy a méreteim miatt nem férek be más hajóba, a lézeresek szintjére esélytelen lefogynom. Kipróbáltam mindent, talán a windsurfre láttam leginkább esélyt (a víz felett repülő szörf – repülőszárnyas iFoil – 2024-től szerepel az olimpiai programban, a korábbi szörf helyett – a szerk.). Elkezdtem a kemény felkészülést és az edzéseket, de nincsenek meg bennem azok a pici mozdulatok, érzések, amik a hosszú évek alatt a vitorlázásnál belém ivódtak. Az igazat megvallva, szerintem a windsurf nem vitorlázás, teljesen más sportág, és én inkább vitorlázónak vallom magam.

– Jobban élteti akkor a vitorlázás, mint mondjuk egy másik vízi sportágban az olimpiai indulás?

– Ezt így nem jelenteném ki, mert ha annyira jó lennék a szörfben, megpróbálnám az olimpiát. De szemléltetésképpen: itthon a sportág legjobbjai számára is kifejezetten nehéz a kvótaszerzés, hozzájuk képest pedig fényévekre vagyok. Hozzáteszem, anyagilag is másfajta támogatást kíván meg ez a sport, mert itthon, sőt elérhető távolságban sincsenek meg hozzá a megfelelő körülmények, a Balatonon nem lehet felkészülni, gyakorlatilag külföldön kéne hogy éljek. A vitorlázásban már elértem eredményeket, inkább ezen a területen lépkednék előre, még akkor is, ha nem gondolkodhatok jelenleg olimpiában. A kontinenstorna és a világbajnokság azért kihívást jelent, tehát lehet továbbra is profi szinten vitorlázni finnben. Közben várok a lehetőségre; ha esetleg bekerül egy olyan hajóosztály az olimpiára, amibe beférek, akkor próbálkozni fogok.

– A világbajnoki ezüst megerősítést jelentett abban, hogy folytassa a profi pályafutását?

– Innen még vannak lépcsőfokok felfelé, és nem feltétlen csak a dobogón, mert nem csak egyszemélyes hajóban lehet vitorlázni. Az is motivál, hogy megtanuljak nagyobb hajón, egy külföldi nagy csapatban együtt dolgozni. Egyfelől azért, mert itt adott leginkább a fejlődési lehetőség, másfelől anyagilag is jobban megéri.

– Több magyar eredményes vitorlázóhoz hasonlóan hazai vizeken tanulta a sportágat. Főleg tengeren, óceánon versenyeznek, a hazai körülmények mégis jó alapot adtak? A miami világbajnokság után is azt mondta, olyan, mintha a Balatonon versenyezne, mert hasonló a szél.

– Berecz Zsombor és jómagam is a Velencei-tavon kezdtünk először, ami még kevésbé hasonlítható bármelyik külföldi versenyhelyszínhez. Viszont olyan gyorsan változnak a körülmények, szélirányok, irányban, erőben annyi a változó a Balaton és a Velencei-tavon is, amiket külföldiek soha nem tapasztalnak meg. Emiatt olyan előnyre tettünk szert, hogy mindig azt érzem, gyorsabban tudunk adaptálódni, ha van egy kis szélforduló a pályán. A mentalitásunk része: minden változóra minél gyorsabban reagálni.

– Elégedett a vébéezüsttel, vagy látott esélyt a győzelemre?

– A körülményekhez képest nagyon elégedett vagyok. Gyakorlatilag vitorlázás nélkül, az itthonihoz képest plusz huszonöt Celsius-fokos eltérésbe érkeztem meg az Egyesült Államokba, ahol nem jártam és versenyeztem még, és mindehhez hozzájött az is, hogy nem saját hajóval indultam. A korábbi években több hajót kipróbáltam, és egyikkel sem voltam lassú, versenyeket nyertem itthon. Úgy voltam vele, az számít, mennyire tudok konzisztensen teljesíteni a vébé alatt, ezért a fizikai és mentális felkészülésre helyeztem a hangsúlyt a világbajnokság előtt, mert ha nagyobb szél lesz, azt fizikailag megoldom. Egyébként ezzel a hajóval nyertek korábban világbajnokságot, tehát azt gondoltam, annyira nem lehet rossz. Az idegen körülmények miatt a verseny elején nem tudtam átállni, nem éreztem magam alatt a hajót, bár ennek ellenére gyorsabb voltam, mint gondoltam. Fizikailag rengeteg energiát kellett beletennem, és hiába nem éreztem magam komfortosan, mert nem olyan volt, mint a testem meghosszabbítása, azért a végére megbarátkoztunk.

– Az idei évre milyen célokat tűzött ki maga elé?

– Hazai vízen, Csopakon lesz a finn­dingi-Európa-bajnokság májusban, majd következik a junior világbajnokság a Comói-tavon, júliusban. Mindkét verseny különösen fontos számomra. A többit pedig meglátom, mert ahogy említettem, szeretnék elindulni más hajóosztályok irányába, alakulnak az elképzelések, de inkább még nem osztom meg, maradjon egyelőre titok.