A szabályozás szigorítása mindenekelőtt a fiatalok egészségét védené. Sokan közülük épp a vendéglátóhelyeken és egyéb közforgalmú zárt helyiségekben szoknak rá a dohányzásra, mivel társaságban szeretnek lenni, de ezt gyakran nem tudják füstmentes helyen megtenni. Itt aztán a „hangulat”, az együttes élmény kedvéért elszívják az első cigarettát, ahonnan már nincs megállás. Aki pedig fiatalon rászokik erre a káros szenvedélyre, az már nagyon nehezen hagyja abba. Aki viszont fiatal korában nem dohányzik, az általában már nem is válik a cigaretta rabjává. A dohánygyáraknak tehát létérdekük, hogy minél több fiatalt nyerjenek meg a cigarettázásnak. Ezért küzd a dohányipar foggal-körömmel az ellen, hogy betiltásra kerüljön a dohányzás a közforgalmú zárt helyiségekben.

A Levegő Munkacsoport a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancsolat szerint végzi tevékenységét. Számára minden ember egészsége fontos, ezért nem fogadja el a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter által hangoztatott álláspontot, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy elszúrja az életét”. Ez a nézet azért is elfogadhatatlan, mert ha valaki tönkreteszi az egészségét, akkor nem csak a saját életét „szúrja el”, hanem családja, munkatársai, és barátai életét is megkeseríti. Az Egészségügyi Világszervezet szerint[1] a dohányzás a megbetegedések, az elhalálozások és a szegénység egyik fő oka szerte a világon. A szegénységé nemcsak azért, mert a dohányosok sok pénzt költenek a szenvedélyükre, hanem azért is, mert általában a legtermékenyebb korszakukban, 40 és 60 éves koruk között betegszenek vagy halnak meg a dohányzás miatt, így a családjuk jelentős jövedelemtől, a nemzetgazdaság pedig egészséges munkaerőtől esik el.

Mindezen érvek alapján a Levegő Munkacsoport levélben kérte Harrach Pétert, hogy szavazza meg a dohányzás betiltását a közforgalmú zárt helyiségekben és erre kérje képviselőtársait is.

A Levegő Munkacsoport levele Harrach Péter frakcióvezetőhöz itt olvasható.