A mozgás lipicai művészei

Ausztriát, Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, Magyarországot, Olaszországot, Romániát, Szlovákiát, valamint Szlovéniát a több évszázados európai lipicai lótenyésztésre épülő kulturális és társadalmi, illetve sporthagyományok ösztönözték arra, hogy közösen terjesszék fel a lipicai lótenyésztési tradíciókat az UNESCO jegyzékébe. Első alkalommal szerepel a listán egy adott lófajtát és annak tenyésztési hagyományait felkaroló szellemi örökség. A tenyésztés négyszáz éves történetében erkölcsi mérföldkőnek számít az UNESCO elismerése, de hosszú távon kézzelfoghatóan is emelheti az ágazat szakmai rangját.

Igásból sportló

Amint Márai Sándor találóan írja: „Valami él a lipicai lovak testében: egyfajta előkelőség és nemesség, valamilyen bűntudatos kellemesség és ütemérzék…”

Valóban nem mindennapi élmény lipicai lovak húzta négyes fogat utasaként gyönyörködni a Nógrád vármegyei táj szépségében közvetlenül a szlovák határ mentén. A fogat nyergese Kotta, rudasa Kalóz, gyeplőse Kártyás, ostorhegyese Kozák. A közös méntől származó „Conversano testvérek” könnyedén ügetnek a Karancs-hegység lábánál elterülő Dobroda-patak völgyében. A bakon ülő Baksa Gábor folyamatosan nyugtatja az erős testalkatú, mégis királyi megjelenésű lovakat.

– Nálam a napi rutin része a fogathajtás, amire eleinte bizony igencsak rácsodálkoztak a környék lakói. Korábban előfordult, hogy sötétedéskor vittem ki a lovakat, mert nem akartam ingerelni a helyieket, akik urizálásnak tartották ezt a tevékenységet. Manapság szerencsére már egyre inkább méltányolják a szakmai eredményeket.

A Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete (MLLOE) Tenyésztői bizottságának tagja igazi lovas családba született. A generációról generációra öröklődő és egyre gyarapodó gazdaságot dédnagyapja alapította az 1910-es években. Édesapja, Baksa Sándor a sportág aranykorában, a 70-es, 80-as években a magyar válogatottkeret tagjaként az endrefalvai Aranykalász TSZ színeiben képviselte a hazai fogathajtást az ősei által is tenyésztett fajtával.

Baksa Gábor elmeséli, hogy abban az időben igáslóként is használták a lipicai fajtát a mezőgazdaságban. A folyamatos fizikai erőpróba erősítette az állatok állóképességét, aminek a versenysportban nagy hasznát vették. Ez a terhelés ma már hiányzik a felkészítőmunkából, ugyanakkor a versenykövetelmények is sokkal professzionálisabbak lettek.

1 2 3 4 / 4

Intelligens állatok

A birtokon megcsodálhatjuk azt a magas termetű, elegáns megjelenésű, hatszáz kilogramm súlyú lipicait is, amely 2003 és 2015 között a Lázár fivéreket is világbajnoki aranyérmek megszerzéséhez segítette. A mén nagyapja a magyar négyesfogat-hajtás koronázott királyának, Bárdos Györgynek az ostorhegyese, vagyis a fogat esze volt a „73-as”. A maga nemében fogalom a szakmában. A különleges felmenőkkel rendelkező ló rangjához méltóan elegáns megjelölést kapott: a hivatalos iratokon 4182 Favory XXVII-11, a XXX törzsménszámon tartják nyilván. A Nébih tulajdonában levő válogatós jószág csak első osztályú kancákat fogad, eddig 56 tiszta vérvonalú csikót nemzett a fajtán belül.

A fogathajtásra alkalmas harmonikus mozgású, eszes, érzékeny idegrendszerű, intelligens lovak meghálálják a törődést, miközben megkövetelik a hozzáértést is. Kiképzésük lassú, munkaigényes folyamat. Az alapozást a harmadik évben kezdik. A versenyérettséget nyolc-kilenc éves korban lehet elérni, és megfelelő szakértelem mellett akár tíz éven át is meg lehet tartani. Egy-egy alapképzettséget kapott lipicai ló induló ára a belföldi piacon 2-5 millió forint között mozog.

– A világbajnokságot nyert lovak eszmei értéke megfizethetetlen! Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, aki egyetlen emberöltő alatt egy vagy két olyan fogatot is ki tud állítani, amelyik eredményesen szerepel a hazai bajnokságokon, illetve a nemzetközi megmérettetéseken – hangsúlyozza Baksa Gábor.

Incitato és Tulipán

Az MLLOE, a hazai lipicai lótenyésztés gazdája és miniszteri megbízás alapján kijelölt fajtafenntartója ma már közel négyszáz tagot számlál. Egyesek gazdasági céllal, mások kedvtelésből tartják a patásokat. Törzskönyvben tartott kancáik száma 1300, ami nagyon szép eredmény. Bocsi Csaba, az MLLOE ügyvezető elnöke ugyan a magyar fajtákra esküszik, de elismeri, hogy manapság is sokan hajlamosak divatirányzatokat követni, és ennek részeként indokolatlanul előnyben részesíteni például a holland lovakat. A szervezet szakemberei ahogy napjainkban, úgy a jövőben is harcolni kívánnak e tendencia felerősödése ellen.

– A XXI. század egyik legnagyobb kihívása, hogy az ország egész területén lévő gazdaságokban amennyire lehetséges, egységesítsük és emeljük a tenyésztés színvonalát annak érdekében, hogy a hagyományos fajták a modern kor követelményeinek is meg tudjanak megfelelni – mondja Bocsi Csaba. – Mivel a magyar Incitato és a Tulipán törzsvonalat az Osztrák–Magyar Monarchia nem minden utódállamában tenyésztik, fontos küldetésünknek tartjuk, hogy ezek az őshonos méntörzsek is megfelelő minőségben maradjanak fenn az utókornak. A kancacsaládok megtartása szintén fontos feladat. Természetesen a többi vonalra is figyelünk, hiszen a legjelentősebb sporteredményeink főként a Favory, a Conversano, a Maestoso és a Siglavy Capriola törzsekhez kapcsolódnak.

Amint a szakemberek fogalmaznak, a lipicai lovakból kiállított fogatok látványa mindig megmelengeti a szívüket. Még akkor is, ha a nemzetközi versenyeken jól szereplő mének és kancák konkurens tenyészetekből származnak. A teljesítményt ugyanis ebben az esetben is illik elismerni…