Tíz éve hunyt el Berki Viola
A halasi közgyűjtemény állományában megtalálható, Berki által illusztrált könyveket kiállították, hogy ezekbe belelapozva gyönyörködhessenek a résztvevők a csodás grafikákban.
A tíz éve elhunyt halasi születésű művésznő életéről Mezey Katalin József Attila díjas írónővel beszélgetett Kollarics Gábor tanár és Végső István történész. A Kivala Palkó Nemlehet-országban mesekönyv szerzőjével idézték fel Berki Viola emlékét. Szakál Aurél halais múzeumigazgató bejelentette, hogy Berki album készül majd jövőre. A résztvevők csodálkozásuknak adtak hangot, hogy a Berki Viola Közalapítvány nem képviseltette magát, és nem is emlékezett a neves festőnőre.
Nagy László: Viola rajzai (1972)
Úgy láthatok Violára
hogyha nézek írott képre.
Kitálalva itt a hattyú
feketére sütött vére.
Föltekinte csokros fára,
ahány asszony, annyi szoknya,
cifra zsivány függesztette,
hogy lábukkal harangozna.
Hó nem lehet egymagában,
kormot fújnak rá a kürtök,
csípők, hajak farsangjára
hág a csonka gyász-csütörtök.
Viola a bibliásom,
tábor indul, mennyi lábnyom,
göndör főkön ül Jehova,
ring mint ruganyos díványon.
Tart a menet mindörökké,
megtűzdelve tőrrel, érccel,
fegyverek közt érvelünk mi
az Énekek Énekével.
Higgyük-e, hogy itt a hajnal,
ha jön fölnyitott erekkel?
S fölfordul az üveghintó
nagy kokárda-kerekekkel?
Nyúlfület a holdvilágba,
bölényt a megbontott ágyba,
drámát agyvelőnkre himez
Viola kezének árnya.