Ismét színpadon a Depeche Mode
Memento Mori – ismét színpadon a Depeche Mode
A zenekar két tagja tudta, mire vállalkozik, amikor társuk távozása után koncertkörutat tervezett. A fájdalom elviselésének egyik leggyakoribb módja ugyanis a munkába temetkezés, Martin Gore és Dave Gahan talán éppen ezért gyorsította fel új lemezük stúdiómunkálatait is. Ezek eredményét július 28-án a budapesti Puskás Arénában is bemutatják.
Jelen lelkiállapotukat az tudja igazán átérezni, aki hozzájuk hasonlóan veszített már el hozzá nagyon közel álló személyt. A két zenész még mindig megszokott színpadi helyén véli látni a billentyűs Andy Fletchert, hallják hangszerének jellegzetes hangjait. Ha ezen az érzékcsalódáson túl tudják tenni magukat, a történtek annyira meg is erősíthetik őket, hogy érzéseiket új szerzeményeikben dolgozzák fel.
A Memento Mori (Emlékezz a halálra) címet és gondolatiságot tökéletesen tükrözi a számok hangulata. Az újak és a régebbiek közötti különbség folyamatosan felismerhető, mégsem bántó vagy lehangoló, igaz, nem is vidám, hiszen társai egy pillanatra sem felejthetik Andyt.
Különösen, hogy a dalok jelentős részét még Andy írta, csoda, hogy az éppen csak elkezdett stúdiómunkát nélküle is képesek voltak befejezni. Örökre megválaszolatlan kérdés marad, milyen lemezt készítettek volna, ha a sors nem szól közbe kegyetlenül. A szintetizátor továbbra is meghatározó, de egészen más oldaláról mutatkozik be, bizonyítva, hogy nemcsak az elektromos ritmusok alapvetéseként használható, hanem korábban szinte elképzelhetetlen finomságokra is. A jól ismert nyers ének szintén a múlté.
De nem csupán ezért kérdés, hogy a világ körüli koncertkörút, amely olyan rangos helyeket is érint, mint a New York-i Madison Square Garden és a müncheni Olympiastadion, megtelik-e érdeklődőkkel, akik öt éve várták kedvencük újabb fellépését és lemezét. Ezt a rendkívüli hosszú időt csak az énekes Dave Gahan & Soulsavers néven, Imposter címen megjelent, mások sikereit feldolgozó lemeze törte meg 2021-ben.
Koncertjeiket a Memento Mori nyitó dalával – My Cosmos Is Mine – kezdik, amit a lemezen szintén második Wagging Tone követ. Mindkettő az új zenei vonalhoz tartozik, dallamos, sőt refrénnel gazdagított. Ezután elhunyt csapattársukkal közös múltjukból vesznek elő az alkalomhoz illő olyan részleteket, mint az A Pain That I’m Used To (Hozzászoktam a fájdalomhoz) és az Enjoy The Silence (Élvezem a csendet). A ráadásból nem hiányozhat a Never Let Me Down Again (Ne hagyj ismét cserben!) és a koncertzáró Personal Jesus.
Izgalmasnak ígérkezik újbóli találkozásuk törzsközönségükkel, akiknek elhivatottságához nem fér kétség. Csak tőlük függ, hogy megértik-e, elfogadják-e Martin és Dave érzelmi, szemléleti változását, és a régi lelkesedéssel fogadják-e őket.
