Hirdetés

Most hétvégén mosatta a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat még megmaradt része az Árpád hidat. E tavaszi tisztítás régi telek sós-latyakos mocskának kipufogó kormokkal, útszóró homokkal és városi porral kevert elegyét volt hivatva lesikálni.

A Közterület-fenntartó eredete a már bágyatag bolsevizmus idejére esik, amikor váratlanul igazgatót kapott az addig főmérnökkel prosperáló Mélyber. Az új igazgató pártvonalon túl is jól fekvőnek tűnő, energikus ember volt, aki azonnal kitapétáztatta a cég fabarakk felvonulási épületében lévő igazgatói szobát, és koloniál bútorokat vetetett bele. Laza pingpongcsatákat, focimeccseket vívott a dolgozókkal, és hamarosan kitolta a képből elődjét. Később magasépítésekbe fogott, s a Mélyber összerogyásakor pártunk és kormányunk Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat néven vonta össze a Köztisztasági Hivatalt, még valami fővárosi építési beruházót és a Mélyber roncsait. Emberünket nemsokára (valószínűleg fizetett) rendelkezési állományba tették, ebben a korszakában az volt a szava járása: most voltam a minisztériumban, és határozott ígéretet kaptam egy vállalatra (értsd: beteszik igazgatónak máshová). Majd a VI. kerület műszaki osztályát bízták rá, de a Közterület-fenntartó túlélte őt, és különös irányba fejlődött a fordulat után, ahogy a cég vezére vonta ölébe Demszkyt, és tanítgatta a városvezetés politikai tudományára. Abban az időben bizonyos érdekeltségek mentén hihetetlen mennyiségben égtek ki földre folyva-csöpögve a narancs, majd zöld utcai szemetesek, követelve a cserét. A tanult városvezetés egyik C eleme volt, hogy a havas téli időkben őrszemek vigyázzák Budakeszin, merre indul a főnök, hogy aztán a lehetséges két útvonal közül azon sertepertéljenek nagy szorgalommal, amelyiken épp munkába hajtat. A hídmosás is hasonlón zajlott Demszkybasi idejében. Már elkészültek volna vele, de le kellett állni, várni a főnökre, aki élesben kérte a munkajelentést.

Ily módon kanyarodván vissza az Árpád híd mosásához – ma már úgynevezett zöldszemlélettel viseltetünk dolgaink iránt. Tilos például autót mosni az utcán, ahol a mosólét egyenesen az esővízgyűjtővel vezetjük valami természetes vízbe, vagy a környezet szívja magába. Fővárosunk hídjainak mosásánál a szennyezett víz egyenesen a Dunába csöpög. Vakarózhatunk ugyan, hogy ez más, nem olyan sok – attól a tény tény marad, s inkább ne hangoztassuk, mert az egyre jobban eldurvuló zöld (?) fasizmus az atomerőművek bezárása után még képes betiltani, partra vonatni a hídjainkat is. Amúgy a mai határozott városvezetés uralma alatt is inkább mossuk, mint ne, akár évente többször is.

Kapcsolódó cikkünk