Hetvenöt éve született az olimpiai bajnok vízilabdázó

Gyermekként nem tűnt úgy, hogy legendás apja, a kétszeres olimpiai bajnok idősebb Szívós István nyomdokaiba léphet: iszonyodott a víztől, úszni csak nagy nehezen tanult meg, de a labdával szívesen játszott. Tizenkét éves volt, amikor az orvos egy kartörés után előírta, hogy karjának erősítése miatt ússzon sokat. Akkor már edzősködő apja először a Vasasba vitte le, majd hamarosan az FTC-be, volt edzőjéhez irányította. Ő megszerette a közeget, az ificsapatban előbb kapus, majd center lett. 1964-ben már az FTC kupagyőztes csapatának tagja volt, első magyar bajnoki címét 1965-ben szerezte. Az FTC-vel összesen két bajnoki címet szerzett (1965, 1968) és három alkalommal volt kupagyőztes (1964, 1965, 1967).

Az érettségi után két évet várt, amíg felvették a SOTE fogorvos szakára, de ekkor csapatot is kellett váltania, az orvosegyetemi csapatba igazolt át. 1968-tól 1980-ig az OSC játékosa volt, ahol összesen hét bajnoki cím mellett (1969-1974, 1978), kétszeres kupagyőztes (1970, 1974) és kétszeres BEK-győztes (1973, 1978) lett. A magyar bajnokság első osztályában 327 mérkőzésen játszott, bajnokságot kilencszer, Magyar Kupát ötször nyert csapataival.

A válogatottban tizennyolc évesen, 1966-ban mutatkozott be és 1980-ig 308 alkalommal szerepelt. Tagja volt az 1976-os montreali olimpián aranyérmet, az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet, az 1968-as mexikóvárosi és az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmet nyert magyar együttesnek. A világbajnokságokon egy arany- és két ezüstérmet szerzett, részese volt egy Európa-bajnoki győzelemnek is. Testi adottságait nagyszerűen kamatoztatta, a kétméteres óriásra általában két ember vigyázott, sokszor hiába.

1974-től a SOTE Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika tanársegéde, 1986-tól 2010-ig adjunktusa volt. Munkája mellett 1981-re elvégezte a Testnevelési Főiskola (ma Egyetem) edző szakát. 1980-1981-ben a Medicor OSC technikai vezetője, 1983-tól 1990-ig az FTC vízilabdacsapatának edzője, közben 1986 és 1990 között az ifjúsági, illetve az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya volt. A zöld-fehérekkel – immár a partról dirigálva – két bajnokságot és két Magyar Kupát nyert.

1991 és 1998 között a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke volt, ezt tartotta élete egyik legszebb és legsikeresebb időszakának. A népszerű klub csapatai vezetése alatt huszonegy bajnokságot nyertek, a futballcsapat bejutott a Bajnokok Ligájába. A tisztségről végül saját akaratából mondott le, de a vízilabda-szakosztálynak egy ideig még elnöke maradt. 1992-ben és 1996-ban beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe, 2012-ben az utánpótlás bizottság elnökeként újabb négy évre a grémium tagja lett. 2002-től 2019-ig a Központi Sportiskola (KSI) vízilabda-szakosztályának elnöke volt.

Háromszor választották meg az év magyar vízilabdázójának (1969, 1970, 1971). 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át. 1996-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották a vizes sportok halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, ugyanabban az évben került fel kéznyoma és aláírása a Magyar Sportcsillagok Falára. 2000-ben egy szavazáson az évszázad magyar vízilabda-válogatottjának tagja lett, az együttesbe az 1976-os montreali bajnokcsapatból kerültek be a legtöbben. 2016-ban Papp László Budapest-Sportdíjat, 2018-ban Csik Ferenc-díjat, 2019-ben posztumusz Belváros-Lipótváros díszpolgára címet kapott.

Ifj. Szívós István 2019. november 10-én, 71 évesen hunyt el. Fia, Szívós Márton is válogatott, világbajnok vízilabdázó lett.