Újra és újra magunkba kell nézni, hogy a nemzetegyesítés megvalósulhasson

– Hogyan jött az egyesület megalapításának ötlete? Honnan ered az indíttatása a határon túli magyar ifjúság képviselete felé?

– 2002-ben első osztályosok voltunk, és az iskolaszünetek fő témái a Harry Potter, a Star Wars és az országgyűlési választások voltak. Ez a következő években csak annyiban változott, hogy az európai uniós csatlakozás, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, Medgyessy Péter lemondása, majd az őszödi beszéd mind-mind beszivárogtak az osztályunkba, amiket – természetesen a szüleink tudta nélkül – rendesen kitárgyaltunk. A legmeghatározóbb élmény 7. osztályban, földrajzon ért, amikor a Balkán-félsziget gazdaságát vettük. A kötelező ismétlés után a tanárunk – szerencsés vagyok, hogy hozzá járhattam – kitért a külhoni magyarok küzdelmeire. Először a Ceaușescu-féle falurombolásokra, majd a délszláv háborúra, végül pedig eljutottunk a Beneš-dekrétumokig. Ezután elérzékenyülve összegezte, hogy a határon túl ötmillió magyar honfitársunk él, és nem a románok, szlovákok vagy szerbek rúgták beléjük a legnagyobbat, hanem mi, anyaországiak, amikor 2004. december 5-én elvettük tőlük az esélyt, hogy hivatalosan is felvegyék a magyar állampolgárságot. Az osztályteremben mindenki megdöbbenve ült. Ez volt az a pillanat, ami ténylegesen elindított a közélet irányába. Ezt követően gimnázium során a történelemtanáromnak köszönhetően a magyar kisebbségeket érintő kérdésben esszéíró pályázaton vettünk részt. A Fidelitashoz 2012-ben csatlakoztam. Ez volt az a szervezet, amelynek kezdeményezésére a Határtalanul létrejött. Az volt a célunk, hogy a közösségeink közötti baráti kapcsolatainkra és közös alapvetéseinkre alapozva hozzunk létre egy határokon átívelő ernyőszervezetet, amely a közeljövőben valamennyi polgári és nemzeti elköteleződésű szervezetet összefoghat.

– Mi a Határtalanul a magyar fiatalokért fő tevékenységi köre, célrendszere?

– Azt a feladatot tűztük ki magunk elé, hogy megszólítsuk és összefogjuk a közélettel foglalkozó magyar fiatalok közösségeit. Mi olyan szervezet vagyunk, amelynek az a célja, hogy erős szövetséget hozzon létre a határon túli és anyaországi partnerei között. Büszke vagyok, hogy az alapítás óta eltelt három év során a Kárpát-medence legjelentősebb ifjúságpolitikai ernyőszervezete lettünk.

– A gyakorlatban miként járul hozzá az egyesület a nemzetpolitikai cselekvőképesség növeléséhez?

– Amikor beköszöntött a pandémia és az egész országban lezárások lettek, az ifjúságpolitika is nagyon nehéz helyzetbe került. Ez az időszak azonban lehetőséget adott arra, hogy az online térben indítsunk el egy közös virtuális kampányt annak érdekében, hogy legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye. 

Az volt a célunk, hogy ne hívjuk a felvidéki magyarokat szlovákoknak, a kárpátaljaiakat ukránoknak, az erdélyieket románoknak, a vajdaságiakat szerbeknek.

A kampányunk során számos miniszter, államtitkár és a közélet elismert szereplői szólaltak meg, ami több tíz-, illetve százezres nézettségeket generált a közösségi média felületein. Eközben tagszervezeteink bevonásával matricakampányt indítottunk Kárpát-medence-szerte. Tavaly mozgósító kampányba kezdtünk annak érdekében, hogy minél több fiatal külhoni honfitársunk vegyen részt a 2022. évi országgyűlési választásokon. Az a cél vezérelt bennünket, hogy a velünk egykorúaknak elmondjuk: a határok elválasztanak bennünket, de az országunk továbbra is közös.Valamennyi nagyobb Kárpát-medenceitelepülés ifjúsági szervezetével felvettük a kapcsolatot. Három diaszpóraút során megismerkedtünk az angliai, illetve a svédországi magyarok országos szervezeteivel. A tagszervezeteink számára ebben az időszakban számos konferenciát szerveztünk, melynek létszámai 150-200 fő körül mozogtak, továbbá ,,A kő marad.” címmel székelyföldi településvezetőknek rendeztünk egy körülbelül 200, illetve 60 fős eseményt.Idén a KMKSZ ifjúsági szervezetével közösen megszerveztük az I. Kárpátaljai Jótékonysági Gálaestet, amely során 1,3 millió forintot gyűjtöttünk össze a kárpátaljai idős emberek gyógyítása érdekében.

– Milyen programokkal készülnek a következő időszakra?

– Regionális értekezletek szervezése, nyári fesztiválokon való részvétel, a Kárpát-medencei szervezetek hálózatos jellegének megerősítése, valamint ifjúságpolitikai csereprogramok szervezése. Ezek a prioritások, amelyekre fókuszálnunk kell most.

– Elérhető ön szerint a határokon átívelő nemzetegyesítés?

– Ha nem hinnék benne, nem foglalkoznék nemzetpolitikával.

A határokon átívelő nemzetegyesítés egy sokdimenziós célt ölel fel. Egyszerre beszélünk kultúráról, emberi kapcsolatokról, geopolitikáról és gazdaságstratégiáról.

Hozzátartozik minden felavatott új határátkelő, minden egyes külhoni egyetemi ösztöndíjprogram, egy-egy új kolozsvári kávéház és egy csíkszeredai hoki-, vagy egy dunaszerdahelyi focigyőzelem, a tavalyi országgyűlési választásokon részt vett külhoni honfitársak száma, és a vajdaságiak részvétele a szerb-magyar kapcsolatok helyreállításában. A lista szinte végtelen.

Látni kell: ahhoz, hogy egyáltalán a mai helyzethez eljussunk, a szüleink, nagyszüleink korosztályának számos falat kellett ledöntenie.

Ilyen áttörés volt, amikor 1956-ban Erdélyben is elkezdték szervezni a felkeléseket, amikor Esterházy János élete végéig vállalta a magyarságát, és amikor Wass Albert másokkal együtt elkezdte megszervezni a diaszpóra magyar közösségét. Akkor is ledöntöttünk egy falat, amikor Antall József lélekben 15 millió ember miniszterelnökének nevezte magát, amikor átadták a Mária Valéria hidat, vagy amikor 2004 után újjászervezte magát a nemzeti oldal, és 2010-ben – immáron kormányerőként – az első törvények között fogadták el a kettős állampolgárságot. Aki ezen a területen dolgozik, hivatásként éli meg ezt. Ezért ahhoz, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés megvalósulhasson, újra és újra magunkba kell nézni, és a „Szánd meg Isten a magyart!” gondolatot le kell cserélnünk arra, hogy ,,Legyen meg a te akaratod!”