Jogunk van szót emelni

Közepes vihart kavart az ellenzéki oldalon a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló jogszabály, a mindközönségesen panasztörvénynek nevezett regula. Az április 11-én 117 igen, 23 nem és 24 tartózkodó szavazattal elfogadott jogszabályt a Párbeszéd botrányfelelőse, Tordai Bence bigott, homofób propagandának, illetve a putyini propaganda követésének minősítette, Donáth Anna Momentum-elnök pedig rettegő „szivárványcsaládokat” vizionált, noha egyébként – helyesen – Magyarországon jogkövető módon csak egy nőből és egy férfiból álló pár nevelhet gyermeket (igaz, az önmegvalósítást a kiskorúak evidens érdekei elé helyező felelőtlen felnőttek trükkök százaival igyekeznek jogi kiskapukat keresni). A Soros-birodalom egyik faltörő kosa, a Társaság a Szabadságjogokért házmestertempót emlegetett a panasztörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásában, és más ellenzéki megnyilvánulásokban is visszatérő kifejezés volt a vamzerkedés, a spicliskedés.

A fölösleges dühöngés oka az, hogy az eddig a 2013. évi CLXV. törvénnyel szabályozott közérdekű panasz- és bejelentéstételt uniós jogharmonizációs kötelezettségek okán, mint Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára parlamenti expozéjában kifejtette, ráncfelvarrásnak kellett alávetni. A brüsszeli direktívák szerint nemcsak a közszférában, hanem a magánszektorban működő, 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató munkáltatóknak is létre kell hozniuk egy olyan bejelentési rendszert, amelynek segítségével a fokozottan védett bejelentők jelezhetik az általuk tapasztalt jogsértéseket, azzal a könnyítéssel, hogy 50 és 250 fő között elegendő decemberig kiépíteni ezt a mechanizmust. Uniós előírásra e rendszert a 10 ezer főt meghaladó lakosságú települések helyhatóságainál, az 50 főnél több személyt alkalmazó önkormányzati szerveknél, állami vagy önkormányzati irányítású, illetve tulajdonú szervezeteknél is alkalmazni kell. A törvény rendezi a panaszok, bejelentések fogadásának, kivizsgálásának protokollját is, ideértve az észrevételek jelzésének technikai módozatait, a bejelentők védelmét, az esetleg téves helyre benyújtott panaszok automatikus továbbítását az illetékes szervnek, ugyanakkor a fölösleges ügyterhelések és a rosszhiszemű bejelentések okozta problémák kezelését is.

Mindezek leginkább a közpénzek felhasználásának törvényességét, a gazdálkodási szabályok és a munkavállalói jogok fokozottabb érvényesítését szolgálják. Ettől még nem tört volna ki a vihar az ellenzéki biliben, ám az új jogszabály az Alaptörvényben foglalt alapvető értékek és jogok védelmi szintjének növelése céljából, a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre való tekintettel kibővítette a benyújtható panaszok és bejelentések körét. Így a törvény III. fejezete értelmében ezentúl jelezni lehet az illetékes szerveknek több, Alaptörvényben rögzített irányelvet: a velünk élő nemzetiségek államalkotó tényező voltának kétségbe vonását, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák bűneinek tagadását, lekicsinylését, azok tetteseinek mentegetését, külön is kiemelve az Alaptörvény U cikkében foglaltakat, melyek szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, és vezetőinek felelőssége nem évül el. Bejelenthető továbbá az Alaptörvényben nevesített nemzeti jelképeink – a Szent Koronával ékesített címer, a piros-fehér-zöld lobogó és a Himnusz – tiszteletének és használatának akadályozására irányuló cselekmény, a házasság és a család alkotmányjogilag elismert szerepének megkérdőjelezése, valamint a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, továbbá születési nemüknek megfelelő önazonosságához való jogának kétségbe vonása.

A baloldal, mint említettük, homofóbiáról, bigottériáról, putyini propagandáról beszél, a gyakorlatban alkalmazhatatlannak nevezve az új törvényt. Kínzó kérdés, hogy ha valóban így van, akkor miért tiltakoznak.

Vélhetően inkább arról van szó, hogy nagyon is tartanak a normalitás, az egészséges társadalmi és családmodell védelmének valós erősödésétől. Az Alaptörvény ugyanis, mint azt dr. Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének docense a Demokrata érdeklődésére aláhúzta, nem brüsszeli, hanem tagállami, nemzeti hatáskör. Épp ezért az abban rögzített értékek védelmének gyakorlati megvalósításához sincs semmi köze külső hatalmi tényezőnek.

Leegyszerűsítve tehát ezentúl, ha jól olvassuk ki a törvényből, mód lesz fellépni például olyan provokációk ellen, amikor egyes önkormányzatok ideológiai harcba bocsátkozva LMBTQ-propagandát folytatnak, és tüntetőleg szivárványos zászlót tűznek ki, vagy épp a tulajdonukban vagy kezelésükben álló intézményekben ilyen propagandának adnak helyet.

– A 2013-as panasztörvény a gyakorlatban nem nagyon működött, ezért üdvözlendő, hogy pontosabb mechanizmusok lépnek majd életbe. Az Alaptörvényben rögzített értékek védelmével is ez a helyzet, sérelmük esetén eddig is intézkedési kötelezettsége volt az illetékes szerveknek, de a gyakorlatban sokszor nem mutattak nyitottságot a beérkező jelzésekre. Egy jól szervezett bejelentéskezelő rendszer nagyban elősegítheti a jobb jogérvényesítést – fejtette ki érdeklődésünkre dr. Gaudi-Nagy Tamás. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy nem egy esetben maradt eddig következmények nélkül, ha például oktatási intézményekben egyesek LMBTQ-propagandát folytattak.

Ennek remélhető vége fáj a baloldalnak. De számos példa van arra is, hogy militáns LMBTQ-kommandók, illetve nyíltan kommunista szerveződések önkormányzati helyiségekbe fészkelik be magukat, és ott például a tanácsköztársaságnak nevezett első magyarországi vörösterrort méltatják, kétségbe vonva, illetve relativizálva, sőt, akár szükségszerűnek nevezve a vérontást. Remélhetőleg a jogsértések bejelentése nyomán határozott intézkedésekre is sor kerül, helyreállítva a törvényességet. ν