Eredményesek az integrációt segítő komplex programok
Hosszú menetelés
A hatalmas társadalmi erőfeszítéseknek és az egymásra épülő komplex felzárkóztatási programoknak köszönhetően az utóbbi tíz évben megkezdődhetett a mélyszegénységben élő cigány népesség felzárkóztatása, integrációja. Az ország elmaradott településein egy tömbben élő roma csoportokra azonban még komoly küzdelmek várnak, hogy támogatással ugyan, de sikerüljön megakasztaniuk a nyomor újratermelődését.
A rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a cigány családok voltak: az összeomló szocialista nagyvállalatoktól először a szakképzetlen roma férfiakat és nőket bocsátották el, a széthordott termelőszövetkezetek és állami gazdaságok új tulajdonosai szintén tőlük szabadultak meg legelőször. A családok jövedelem nélkül maradtak, holott sokuknak a lakáshitelüket is törleszteni kellett volna. A tízes évekig életerős emberek tízezrei lényegében csak várták a segélyeket hozó postást, esetleg olykor részt vettek az emberi jogi civil szervezetek néhány hónapos „felzárkóztatási” programjain, amelyeken hímezni, táncolni vagy festegetni tanították az asszonyokat. A roma népesség nagy része az aprófalvak cigánytelepeire szorult vissza. A nyomort legfeljebb az idénymunkásokat toborzó bandagazdák és az alkalmi tolvajlások enyhítették, „kiutat” a csempészet, a kábítószer-kereskedelem és a prostitúció kínált. Kevés településnek volt olyan szerencséje, mint Cserdinek, ahol a cigány polgármester, Bogdán László vaskézzel fordította vissza népét a szakadék széléről. A pusztító folyamatokat csak az egyházak voltak képesek fékezni valamelyest, leginkább a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei. 2010 után e tapasztalatokra támaszkodva kezdődött az a hosszú menetelés, amelynek első eredményei ma már látszanak.
Ha munka van…
A jobboldal 2010-es választási győzelme radikális változást hozott. A 2011-ben meghirdetett nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégia nem ígért új romaügyi politikát, helyette a mélyszegénységben élőket akarta kiemelni a kilátástalanságból, nem tagadva, hogy ebben a társadalmi csoportban többségben vannak a cigányok. A felzárkóztatási stratégia a KSH és a társadalomtudományi kutatóintézetek adataira támaszkodva nemcsak mély elemzését adta a helyzetnek, de konkrét intézkedési tervet, a folyamatok mérését szolgáló rendszert is kidolgozott, hogy látni lehessen a munka eredményességét. Az értékelések során vizsgálták egyebek mellett a szegénységi mutatók, a lakhatási körülmények, az egészségügyi és oktatási helyzet alakulását. A feladat óriási volt, hiszen a 2000-es években folyamatosan nőtt a szegények száma, az Eurostat adatai szerint az évtized végére elérte a magyar társadalom harminc százalékát.
A holtpontról való elmozdulást a munkaalapú társadalom meghirdetése, a közfoglalkoztatási program elindítása jelentette. A cigány családok fő bevételi forrása innentől már nemcsak a segély és a családi pótlék, hanem a munkából szerzett jövedelem lett. A változást szolgálta az is, hogy a közfoglalkoztatáshoz rendszerint képzési programok is társultak, amelyek megnyitották a benne részt vevők előtt a nyílt munkaerőpiachoz vezető utakat.
A statisztikák 2013-tól kezdtek javulni, 2017-re az Eurostat adatai szerint a szegénységben élők aránya 40 százalékkal csökkent Magyarországon, igaz, ebben csoportban még mindig többségben voltak a romák. A gazdasági fellendülés azonban komoly eredményeket hozott: egyre többen találtak maguknak a közfoglalkoztatásnál jobban fizető állást a nyílt munkaerőpiacon. Örvendetes változás állt be a megszerezhető jövedelmek tekintetében is, csökkentek a különbségek az azonos képzettségű munkavállalók között. Ezzel párhuzamosan pedig javulásnak indultak a munkából élő családok lakhatási körülményei, jobb lett a háztartások felszereltsége, csökkent a lakások túlzsúfoltsága. Javulni kezdtek az iskoláztatási és az egészségügyi mutatók is, a cigány családok tekintélyes része elindult a felzárkózás, a modernizáció felé.
A kedvező tendenciákat azonban 2020-ban megtörte a pandémia. A karantén idejét jellemző visszaesés után ugyanakkor a folyamatok a járvány után hamar visszatértek a korábbi kerékvágásba. Mára elmondható, hogy a roma férfiak több mint 80, a nők 44 százaléka dolgozik. Ezzel együtt a cigány családok helyzete még mindig törékeny.
Országos jelenlét
A 2018-ban ismét megválasztott Fidesz–KDNP-kormánynak a szegénység felszámolását célzó politikája 2019-től új lendületet vett. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat akkor már évek óta zajló Jelenlét Programjának tapasztalataira támaszkodva indítottak útjára egy fejlesztési projektet azzal a céllal, hogy kiragadják a szegénységből azt a nagyjából 300 települést, amely húsz éven át ontotta magából a nyomorúságot.
A munkát a máltaiak szakemberei irányították, koordinálták, több mint húsz karitatív egyházi és civil szervezet együttműködésével. A programba bekerülő falvak jegyzékére a Központi Statisztikai Hivatal tett javaslatot, figyelembe véve a munkanélküliségi adatokat és az ott élő családokban nevelkedő gyerekek számát. E településekre kirajzottak a szociális munkások, felmérték a helyi viszonyokat, az adottságokat és hátrányokat, azután a lakosokkal közösen meghatározták, milyen fejlesztési irányokat tartanának célravezetőnek a szegénység felszámolására. Csak ezután jöhetett a munka dandárja. A legsürgetőbb feladat majdnem mindenütt a munkahelyteremtés, a lakhatási viszonyok javítása, a gyermekintézmények rendbehozatala volt. A mintafalvak közül Tiszabura és Tiszabő tett szert a legnagyobb hírnévre, ám mára 118 településen folyik a közösségi feladatvállaláson alapuló munka, 2025-ig pedig további 182 falut vonnak be a programba. A szociális munkások a kezdeti hónapokban folyamatos jelenlétükkel szolgálják a kitűzött célokat. Igyekeznek megtalálni a helyi vezéregyéniségeket, közösséget faragni a falvak lakóiból. Csak akkor hagyják el a települést, ha úgy látják, állandó ottlétük nélkül is folytatódik majd a munka.
Nem csak munkalehetőségek teremtésében segédkeznek. Célt, értelmet adnak a hétköznapoknak és önbecsülést a kitűzött célokért közösen dolgozóknak. Emellett kitörési pontokat, felemelkedési lehetőségeket kínálnak az itt élő gyerekhadnak.
Kísért a múlt
A cigányság helyzetét kutató szociológusok és a szociálpolitikusok mindannyian egyetértenek abban, hogy a hazai roma lakosság életviszonyait csak úgy lehet stabilizálni, a modernizációs folyamatokat csak akkor lehet tartóssá tenni, ha a különböző komplex programok révén elérik, hogy a felnövekvő generációk többsége szakképzettséget, érettségi bizonyítványt vagy diplomát szerezzen. E célért nagyon sokat tettek az egyházak, és múlhatatlan érdemei vannak a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. Az ő munkájuk révén épült ki szerte az országban a Biztos Kezdet Gyerekházak hálózata. Ezekben nem csupán a legkisebbek részesülhettek a fejlesztő programokban. A kismamák segítséget, ismereteket kaphattak a gyermekgondozási tudnivalókról, a célszerű háztartásvezetésről, a családi élet kormányzásáról, a közösségépítésről.
A nagyobb gyerekek nyugodt tanulását segítették a gombamód szaporodó tanodák, ahol a pedagógusok nemcsak a tanulásban segítenek, kirándulásokkal, közös ünnepléssel, kézműves-foglalkozásokkal, közös zenéléssel kiragadják a gyerekeket az egyébként ingerszegény környezetükből. A diplomaszerzést pedig megkönnyíti az egyházak és az állam által életre hívott és működtetett szakkollégiumi hálózat, amely arra hivatott, hogy kinevelje a jövő cigány értelmiségét, és utat nyisson a tehetséges fiatalok előtt.
E célokat szolgálják az olyan kormányzati intézkedések is, mint a kötelező óvodáztatás, az ingyenes tankönyvellátás és gyermekétkeztetés, a továbbtanulást segítő ösztöndíjfajták egész hálózata.
A sok tízezer pedagógus, szociális munkás és a feltörekvő cigány családok erőfeszítései ellenére a múlt továbbra is kísért. Évek óta nem változnak a lemorzsolódási adatok: nagyjából a 7-8. osztály elvégzése után vagy a szakiskolai képzés közepén a cigány fiatalok több mint fele kilép az oktatási rendszerből. Az érintett lányok többnyire arra hivatkoznak, hogy segíteniük kell a kis testvérek nevelésében, a háztartásban, mert az anyjuk dolgozik. Másokat a korai gyerekszülés, az esküvő ragad el a tanulástól. A fiúkat vagy a rossz társaság, vagy a családi motiváció hiánya készteti a tanulás abbahagyására. A tizenéves kispapákat pedig nyomja a családfenntartás terhe, amit megkönnyítenek a munkaerő-toborzó vállalkozók, akik például városi kubikolásra szerződtetik őket.
Az iskolaelhagyók számának stagnálása arra figyelmezteti a döntéshozókat, hogy nem lehet megpihenni, a programok állandó újratervezése, finomítása szükséges ahhoz, hogy a hazai cigányságnak hosszú távon sikerüljön megkapaszkodnia a modernizációs lehetőségekben. Hiszen a többség egyelőre az integráció elején jár, a hosszú menetelést folytatni kell.
Roma felzárkózás című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.
