Meg kell ragadni a lehetőséget! – Farkas Petra egy újabb álom kapujában

– Kevesebb, mint száz nappal a hazai rendezésű atlétikai világbajnokság előtt hogyan látja az indulási esélyeit? A tokiói olimpiai részvételtől mindössze két pozíció választotta el, mennyire lehet most biztosra menni?

– Mindenképp arra törekszem, hogy kiharcoljam az indulást. Két éve a tokiói ötkarikás játékoknál, tavaly pedig az Európa-bajnokságnál éltem át azt a helyzetet, hogy egy-két hely választott el az indulástól. Legutóbb ugyan történtek lemondások és nem volt meg a kihirdetett létszám, de ettől függetlenül mégis itthonról néztem a kontinenstornát, ami azért a második alkalommal nem esett annyira jól. Épp ezért idén hamarabb kezdtük el a versenyzést, jobban fókuszáltunk arra, hogyan állítsuk össze a menettervet a szezonban, mert az atlétikában egy versenyen, egy ponton is múlhat a szereplés. Biztosra nem lehet menni, talán ha a harminchat versenyző közül nagyjából a huszonötödik pozícióban lennék, nem érnének nagy meglepetések.

– A következő hetek akkor izgalomban telnek.

– Igen, de azért még messze a világbajnoki szint teljesítésének a határideje, a nagyobb és kiemeltebb versenyek, amelyek egyre több pontot érnek, csak május közepétől kezdődnek, van még időm szerencsére. Ahogyan egyre jobban lendülünk bele a versenyszezonba, úgy jönnek a jobb eredmények is.

– A formája alapján milyennek látja most az esélyeit?

– Ugyan fedett pályán azért még voltak nehézségeim, mert a korábbi évekhez képest mentálisan nehezebben találtam meg a fókuszt, viszont a felkészülés sokkal jobban sikerült. Erősebbnek érzem magam, fizikailag és lelkileg is, ami nagyon sokat számít majd a versenyek során. Az edzéseredmények alapján bizakodó vagyok, hogy vissza tudok jutni a 6,60 – 6,70 méteres szintre, amit eddig az előző években stabilan tudtam hozni.

– Miután lemaradt az olimpiáról, úgy nyilatkozott, az egyik legnagyobb álma nem válhatott még valóra. Itt állunk most a Nemzeti Atlétikai Központban, pár hónappal az ország legnagyobb sporteseménye előtt. A hazai atlétikai világbajnokság egy karnyújtásnyi távolságban öntől – egy újabb álom kapujában áll?

– Egy embernek több álma is lehet, nekem a hazai rendezésű atlétikai világbajnokság a másik. Minden erőmmel erre összpontosítok, a tudat, hogy Budapesten versenyezhetek a vb-n, hatalmas motivációt jelent az edzések és a versenyek során is. Szeretném versenyzőként átélni ennek a csodás stadionnak a hangulatát, azt hiszem, ilyesmi egyszer adatik meg az ember életében, soha vissza nem térő alkalom.

– A távolugrásnál szinte karnyújtásnyira lesz a közönség. Belegondolt, milyen érzés lesz ilyen közelségben versenyezni?

– A távolugrás döntője általában a világesemények programjának végén szokott lenni, amikor a magyar csapat többsége már befejezte szereplését. A sportolótársaim mindig közel helyezkednek a pályához, hogy halljuk, érezzük a szurkolásukat. Mindig hatalmas adrenalinlöketként éltem meg, mindegy, hogy a világban éppen merre rendezték az eseményt. Ebből a szempontból számomra szintén pozitív, hogy a közönség ennyire közel lesz hozzánk. Jobban érzik a ritmusunkat, a verseny lüktetését, és mi is átvesszük a lelátóról érkező energiát, amit remélem, nagyon jó eredményekké tudunk formálni.

– Mennyire kell mentálisan külön készülni a hazai környezetre, hogy az atmoszféra ne nyomásként nehezedjen önre, hanem motivációt jelentsen?

– Nem tartok ettől, mert ilyen értelemben a külvilág nem befolyásolja a versenyemet. Talán adottság kérdése, de ösztönösen kizárom a zavaró tényezőket az ugrásaim előtt, és csak a pozitív dolgokat érzékelem. Mindazt, ami motiválni tud és előre viszi, a magyar közönség pedig erőt ad majd.

– Soha ilyen rangos sporteseményt még nem rendezett Magyarország, ezért talán az elvárás is nagyobb a hazai versenyzők felé. Az eredménykényszert sem éli meg negatívan?

– Engem inkább feldob az elvárás, nem élem meg teherként. Hatalmas lehetőségként fogom fel, amit meg kell ragadni, élni kell vele, szerintem a magyar csapatra is motiválóan fog hatni.

– Milyen érzés kerítette hatalmában, amikor először belépett a Nemzeti Atlétikai Központba, a világbajnokság stadionjába?  

– Elképesztően gyönyörű, most is hihetetlen, hogy itt lehetek. A mostani az első alkalom, hogy bejöhettem, de nagyon remélem, nem az utolsó…

– Mi a vélemény a világbajnokság kabalafigurájáról? YouHuu, a racka juh hogyan hangzik?

– Könnyen megjegyezhető a neve és szerintem nagyon aranyos lett. Először még nem értettem, mi köze az atlétikához egy juhnak, de amikor megtudtam, mennyire különleges, egyedi magyar fajta és korábban a Csepel-szigeten, a stadion területén volt az otthona, sokkal érthetőbbé vált, miért esett rá a választás. Sokat találgattunk az elmúlt hetekben, vajon milyen figurát, állatot választanak, mi jelképezi leginkább a budapesti világbajnokságot. Most, látva és megértve az üzenetet, szerintem YouHuu nagyon jó választás lett.