Ki térhet jó útra?

– Ki számít gyermekkorú elkövetőnek?

– Sárik Eszter: A Büntető törvénykönyv szerint fiatalkorúnak a 12 és 18 életév közöttiek minősülnek. Főszabály szerint a büntethetőségi korhatár a 14. életév. Ugyanakkor a 12 és a 13 éves gyerekek lényegében egy speciális „buborékkategóriában” vannak, mert csak bizonyos, a törvényben felsorolt bűncselekmények elkövetése esetén büntethetők. Utóbbiak közé tartoznak az olyan súlyos bűncselekmények, mint az emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés, a rablás, a kifosztás, a közfeladatot ellátó és támogatója, illetve a hivatalos személy és támogatója elleni erőszak, a terrorcselekmény, az életveszélyt, valamint a halált okozó testi sértés.

– Ezek szerint például a nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sérülés okozása nem büntethető 14 év alatt, de a rablás igen?

– S. E.: Így van.

– Az ORFK adatai szerint 2021 és 2022 között 33 százalékkal növekedett a 14 év alatti bűnelkövetők száma. Ez azt jelenti, hogy egyre agresszívabbak a gyerekek?

– Bolyky Orsolya: Egyetlen év adataiból nem vonhatunk le markáns következtetéseket. A tendenciák megállapításához legalább két-három év adatainak az ismerete szükséges.

– Az említett két év éppen a koronavírus-járvány idejére esett. Ez szerepet játszhatott a gyermekkorú elkövetők számának emelkedésében?

– B. O.: Elképzelhető, hogy van összefüggés a kettő között, de ennek megállapításához pontosan kellene látnunk a bűncselekmények időpontját is. Fontos ugyanis leszögezni, hogy a bűncselekmények nem az elkövetésük időpontjában, hanem hónapokkal később, a nyomozás befejezése után kerülnek be a statisztikai rendszerbe. A regisztráció időpontja tehát nem azonos a tett időpontjával. Éppen ezért nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a Covid-járvány kedvezőtlenül hatott volna a bűnözés alakulására. A megemelkedett számok hátterében más tényezők is megjelenhetnek, például hogy nem egy, hanem több tettes csoportosan bántalmazott egyetlen sértettet, illetve hogy a bántalmazottak a különböző kampányok hatására érzékenyebbé váltak, és gyakrabban tettek feljelentést, ami növelhette a napvilágra került esetek számát. Ezek azonban csak feltételezések.

– A gyermekkori bűnözésnek milyen tipikus sajátosságait emelnék ki?

– S. E.: Leginkább a vagyon elleni bűncselekmények a jellemzők: a lopás (ruha, illatszer, alkohol stb. eltulajdonítása), illetve a rongálás, de gyakori a garázda jellegű magatartás is. A 14 év alattiak bűnelkövetésének másik jellegzetes vonása, hogy sértetteik velük egyidősek. Ez a kamaszokra jellemző életkori sajátosságokból fakad, mert a prepubertás korban az elsődleges referencia a saját korosztály. Vagyis ezekben a közösségekben jelentkezik a legtöbb konfliktus, ráadásul az erőviszonyok is hasonlóak. Érdekes jelenség, hogy e korosztályban az elkövetők között az elmúlt tíz év során nőtt a lányok aránya, most körülbelül 18-20 százalék. A nemi szerepek változása miatt konfliktushelyzetben a lányok ma már másképpen viselkednek, mint évtizedekkel ezelőtt. Bizonyos értelemben „fiúsodnak”, az eszközrendszerük kegyetlenebbé vált.

– A KSH-statisztikák szerint bár egy­előre az alkoholfogyasztás a dominánsabb, egyre hangsúlyosabb a kábítószer használata is a bűncselekmények elkövetésekor…

– B. O.: A KSH 2021-ben 415 ezer főre becsülte a magyar alkoholisták számát, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pedig több mint 900 ezer érintettről beszél a teljes hazai társadalmon belül. E minta alapján nem lepődhetünk meg a magyar fiatalok alkoholfogyasztási szokásain sem, ahogyan azon sem, hogy a bűnelkövetés során használt tudatmódosító szerek között még mindig az alkohol dominál. Emellett azonban a kábítószer-fogyasztás is egyre elterjedtebb. Minél hátrányosabb helyzetű valaki, annál több silány, olcsó anyagot használ. Ezeket a gyenge minőségű pszichoaktív szereket gyakran könnyebben és alacsonyabb áron lehet beszerezni, mint az alkoholt.

– A sajtó rendre beszámol drámai bűncselekményekről. Januárban egy 16 éves debreceni lány szerelemféltésből késelt meg egy másik diákot. Márciusban Hosszúpályiban verekedett össze egy 15 és egy 13 éves fiú. A fiatalabb kórházba került, az idősebb ellen súlyos testi sértés bűntette miatt nyomoz a rendőrség. Április elején egy miskolci fiatal iskolai lövöldözésre készült, miután a közösségi médiában méltatta a korábbi amerikai iskolai mészárlásokat. Az említett esetek mindegyike Észak-Magyarországon történt. Véletlen volna?

– S. E.: A legtöbb gyermek- és fiatalkorú elkövető hátrányos helyzetű családi háttérből jön. Ezért nem meglepő, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, illetve Hajdú-Bihar vármegye a fiatalkorú bűnözés szempontjából a fertőzöttebb régiók közé tartozik. A családi háttér ebben az esetben voltaképpen annak hiányát jelenti, hiszen az elsődleges nevelői közeg folyamatosan változik: gyakori, hogy a szülők válása után a gyermek a nagyszülőkhöz vagy más rokonhoz kerül, aztán gyermekotthonba, majd vissza… Így nem beszélhetünk érzelmi bázisról, amely bármiféle stabilitást tudna nyújtani. De ezek a gyermekek nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is veszélyeztetettek. Abban a miliőben, ahol élnek, mindennaposak az alapvető megélhetési problémák. Ebből a szempontból elképzelhető, hogy a Covid-járvány éppen azokban a társadalmi csoportokban gerjesztette a legnagyobb feszültségeket, ahová ezek a gyerekek is tartoznak. Ilyen értelemben a járványnak közvetett hatása lehetett a gyermekkorú bűnelkövetők számának emelkedésére.

– B. O.: Ráadásul a pandémia idején a digitális oktatásból is azok estek ki, akik már korábban sem voltak rendszeres iskolába járók. Ez azért is kockázatos, mert veszélyeztetettség esetén az iskola jelzőrendszerként is működik a gyermekvédelmi hatóság felé.

– Mennyire várható el az iskolától, hogy szükség esetén átvegye a család szerepét?

– S. E.: Nem biztos, hogy reális volna napjaink túlterhelt pedagógustársadalmával szemben újabb elvárásokat megfogalmazni. Nyilvánvaló, hogy az iskolának nemcsak oktatási, hanem nevelési funkciót is be kellene töltenie, ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szociológiai mérések szerint a családban szerzett hátrányokat az iskola egyre kevésbé tudja kompenzálni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az említett veszélyeztetett régiókban egyre több a magatartászavarral, illetve tanulási nehézséggel küzdő gyerek, ami rendkívüli módon megnehezíti a pedagógusok munkáját.

– B. O.: Ennek ellenére mégis vannak olyan példamutató szakemberek, akik nem engedik el a rászoruló diákok kezét. A kutatásaink jól mutatják, hogy a hátrányos helyzetű, deviáns családokból származó, ám születetten intelligens, jó tanulási képességű gyerekek motiváló közösségi példa, személyes útmutatás segítségével ki tudnak törni az őket sújtó, generációról generációra öröklődő körforgásból, és nem sodródnak a bűnözés útjára.

– Igaz, hogy a kutatási tapasztalatok szerint minél fiatalabb életkorban jelenik meg a bűnelkövető magatartás, annál nagyobb az esély a bűnismétlésre vagy a bűnözői életmód kialakulására?

– B. O.: A kijelentés inkább úgy helytálló, hogy a gyermekkorú elkövetők, akik felnőttkorukban is folytatják a bűnözést, jellemzően a társadalom perifériáján nőnek fel, nincsenek előttük olyan példaképek, támogatók, akik segítenék őket a deviáns környezetből való kiszakadásban. Ugyanakkor azoknak, akik megfelelő támogatással 18-20 éves korukra ki tudnak lépni ebből a körből, van rá esélyük, hogy elkerüljék a bűnözői életmódot. Azért azt le kell szögeznünk, hogy a serdülőkor az identitáskeresés, az önállóvá válás időszaka, így a viharos lázadás esetén önmagában is kockázati tényező lehet a deviáns viselkedés szempontjából. A pubertás még a kevésbé hátrányos helyzetű családok életében is nagyon nehéz időszak. Bárkinek a gyermeke sodródhat rossz irányba, de a veszélyeztető légkörben felnövekvő kamaszok esetében sokkal nagyobb a kockázat.

– A média szerepet játszhat a gyermekek erőszakosabbá válásában?

– S. E.: Az erőszak, a gyors képi élményeken alapuló játékok, a villámgyors ingerek a koncentrációs képességet és az agyi fejlődést is befolyásolják. Úgy vélem, hogy a modern kor sokkal zaklatottabb idegrendszerű gyerekeket nevel. Ráadásul az sem segíti az ideális fejlődésüket, hogy fő kommunikációs csatornájukon, a személytelen közösségi média felületein nem szembesülnek tetteik következményeivel. Nem látják például a megbántott, kigúnyolt személy arcát, reakcióit, így gátlástalanabbá válhatnak.

– Mindez azt bizonyítja, hogy számos társadalmi szereplőnek kellene együttműködnie ahhoz, hogy a gyerekek stabil értékrendet alakítsanak ki. Ahogy az afrikai közmondás tartja: „Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell…”

– B. O.: Igen, a család, a kortárs csoportok, a pedagógusok és a média szerepe is lényeges. De nagyon fontos a kisközösségek funkciója is abban, hogy az egymásra figyeléssel megakadályozza a rossz útra térést, eltévelyedést.