Ének a félelemmel szemben – meghalt Picasso egykori élettársa

Françoise Gilot 1921-ben Párizsban született, édesapja agronómus, édesanyja keramikus, akvarellművész volt, aki segítette művészi kibontakozását. Apja kérésére a Sorbonne-on filozófiából, a Cambridge-i Egyetemen pedig angol irodalomból diplomázott, később a rennes-i jogi egyetemre is beiratkozott. 19 évesen azonban a festészetet választotta hivatásául.

Picassóval 1943-ban találkozott először, majd 1946-tól élt egy fedél alatt a nála 40 évvel idősebb festővel dél-franciaországi házukban. Picassótól, akivel tíz évig tartott a kapcsolata, két gyermeke született, Claude és Paloma. A festőpár útjai 1953-ban szétváltak. Francoise Gilot lett „az egyetlen nő, aki elhagyta Picassót”, ami a következő évtizedben erősen rányomta a bélyegét életére és pályafutására is, Picasso ugyanis igyekezett teljesen ellehetetleníteni egykori szerelme érvényesülését.

És bár Gilotnak sikerült kilépnie Picasso árnyékából, a katalán mester hatása életművében mégiscsak kikerülhetetlen.

Gilot pályája Picassótól függetlenül is sikeresen indult, hiszen Nicolas de Stael-lel és a Réalités Nouvelles művészcsoporttal is azonnal jó kapcsolatba került. Generációja ígéretes tehetségének számított, aki nem Picassóhoz mérte magát, hanem a saját művészi fejlődéséhez akart hű maradni. Természetesen nem vonhatta ki magát a zseni hatása alól, ám az igazi mentor mégsem Picasso, hanem a kubizmus atyja, George Braque, illetve a színek nagy mestere, Matisse volt a számára.

Amikor Gilot tíz év után el merte hagyni Picassót, valószínűleg nem tudta, mire vállalkozik. A festő ugyanis hadjáratot indított ellene, és mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a párizsi művészvilágban. Gilot erre válaszul Amerikába költözött, és megírta Életem Picassóval című könyvét, amelyben kendőzetlenül vall a festőóriással való kapcsolatáról:

„Pablónak valamilyen kékszakáll-komplexusa van, szeretné levágni valamennyi nő fejét, és megőrizni kis magánmúzeumában. De nem vágja le a fejüket teljesen. Hagyja, hadd éljenek tovább, jobban szereti, ha mindazok a nők, akik részt vettek élete egyik vagy másik szakaszában, időnként meg-megnyikkannak, hangot adnak örömüknek vagy fájdalmuknak, és néhány mozdulatot is tesznek, mint az ízekre tagolt bábuk, hogy bebizonyítsák, van még bennük élet, ha csak egy cérnaszálon lóg is az, és a cérnaszál másik végét ő tartja a kezében.”

Françoise Gilot azonban egy pillanatig sem akart báb lenni, de a bukott múzsa szerepében sem szeretett volna tetszelegni. Amerikában is folyamatosan alkotott, egyetemi kurzusokat tartott és díszletet tervezett a New York-i Guggenheim Theater számára. Új társat is talált, előbb a szintén festő Luc Simon felesége lett, majd a valódi boldogságot a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztője, Jonas Salk virológus mellett találta meg, akivel 25 éven keresztül, egészen férje 1995-ben bekövetkezett haláláig éltek együtt.

Gilot ugyanakkor nemcsak a magánéletben, de a művészetben is újradefiniálta önmagát. Elhagyta a szigorú vonalvezetést, formái lágyultak, absztraktabbá váltak, megjelentek képein a színek. Ekkor készült el élete egyik legfontosabb sorozata, az Ariadné, Thészeusz és a Minótaurusz történetét feldolgozó Labirintus, melynek ötven alkotásában a saját traumáit is igyekezett a felszínre hozni.

Életművének egyik legizgalmasabb időszaka az 1980 és 1986 közötti időszak volt, amikor is úgynevezett „lebegővásznakat” készített, melyeket a Salkkal tett ázsiai utazások, a tibeti tanka- és a japán tekercsképek hatására kezdett el festeni. Ezek a keret nélküli, monumentális méretű, 2–3 vagy akár 9 méteres akrillal festett vásznak szabadon lebegnek a térben, és mintegy csatazászlóként hirdetik Gilot művészetfilozófiáját: „A művészet nem a mindennapi valóságból való menekülési kísérlet, hanem ének a félelemmel szemben. A lebegővásznaim, mint a zászlók is, lobogók a csatában, arra csábítanak, hogy háborút vívjunk a kétségbeeséssel, hogy győzelmet arassunk az entrópia felett”.

Françoise Gilot képei az elmúlt időszakban sorra döntötték az egyéni aukciós csúcsokat: a Sotheby’s 2021. májusi, kizárólag női alkotókat felvonultató árverésén több mint egymillió euróért kelt el az 1965-ben a lányáról festett Paloma gitárral című kompozíciója, majd ugyanezen év végén, a Christie’s hongkongi aukcióján több mint négyszázmillió forintnyi hongkongi dollárt fizetett valaki az 1977-ben készült Living Forest című festményéért.

Gilot, aki egy ideje tüdő- és szívproblémákkal küzdött, 2023. június 6-án New Yorkban halt meg.