Kivárásra játszanak

Az egész olimpiai mozgalom legnagyobb kihívása előtt áll Párizs kapcsán. Át kell vágni a gordiuszi csomót, és mellette biztosítani azt az egységes erőt, amit az olimpiai mozgalom képes globálisan megvalósítani – kezdte felszólalását Nagy Zsigmond, a Sportjus elnöke, sportvezető, aki eddig tizennégy olimpián szolgálta a magyar csapatot, illetve korábban a MOB jogi és nemzetközi igazgatója volt. Az olimpián öt kontinens 206 tagországából közel 11 ezer sportoló vesz részt, akik képviselik az egyenlőséget, a tisztaságot, a fair playt és a békét.

– Az olimpiai mozgalom ereje abban rejlik, hogy képes összehozni a világot egy békés verseny keretében. Ha a sportnak valami az ellentéte, az a diszkrimináció – mondta előadásában Nagy Zsigmond, aki főleg a jog oldaláról közelítette meg a kérdést. Felhívta rá a figyelmet, hogy az olimpiai mozgalom szabályrendszere az egyik legszigorúbb, és globális hatályú. Az Olimpiai charta egyik alapelve: a sport gyakorlása alapvető emberi jog. Azzal kiegészítve, hogy a kölcsönös megértés, a barátság, a szolidaritás és a fair play jegyében teszik mindezt, a diszkrimináció teljes tilalmával. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szabályzata az összes szereplőre – legyen az sportoló, sportvezető vagy olimpiai jogalany – kimondja, hogy köteles harcolni a diszkrimináció ellen.

Érdemes a saját szabályrendszerük fényében megvizsgálni az orosz–ukrán háború kitörése óta tett lépéseket. A NOB végrehajtó bizottsága 2022. február 28-án, négy nappal a konfliktus kirobbanását követően ajánlást tett a nemzetközi sportszervezeteknek, hogy ne engedjék az orosz és fehérorosz sportolók, sportdiplomaták részvételét a versenyeken, vagyis tiltsák el őket a sporteseményektől. Nagy Zsigmond szerint eltelt egy év, és a bizottság, úgy tűnik, szinte 180 fokos fordulatot tesz, 2023 márciusában ugyanis változtatott korábbi álláspontján, és legújabb ajánlása alapján a háborút nyíltan nem támogató sportolók semleges zászló alatt rajthoz állhatnának. Az ajánlást eddig az asztalitenisz, az öttusa, a vívás, a cselgáncs, a taekwondo, a kajak-kenu, a birkózás és a súlyemelés nemzetközi szervezete fogadta el.

Nagy Zsigmond úgy véli, a NOB irányváltoztatásának hátterében az állhat, hogy felismerte, saját szabályaival kerülhet szembe, kollektív módon szankcionálhat, és az egyes országok kormányának döntései kapcsán olyan természetes személyeket sújthat, akik ezekben a döntésekben nem vettek részt, ráadásul még csak ráhatásuk sincs az eseményekre és a háború alakulására.

Nem tetszik mindenkinek

Felszólalt a konferencián Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, MOB-alelnök, a World Aquatics elnökségi tagja is. Azt mondta, jelenleg nagy a bizonytalanság, erősek az ellenérzések. Nincs megegyezés a nemzetközi és az országos szövetségek között sem. Példaként a vívást hozta fel: annak ellenére, hogy a Nemzetközi Vívószövetség elfogadta a NOB ajánlását, a svéd és a német nemzeti szövetség, illetve az ezen országokban esedékes rendezvények szervezőbizottságai inkább visszaléptek a versenyek megtartásától. Wladár Sándor hozzátette, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részben az ENSZ kulturális jogi különleges megbízottjának véleményére alapozta a változtatást, amelynek lényege, hogy az agresszív államokat ki kell tiltani, de az egyént nem szabad ily módon szankcionálni. Vagyis a sportolók semlegesként indulhatnának, javasolt tehát a versenyzők visszaengedése a sportéletbe, bizonyos feltételekkel.

Fordulópontot hozhatott a 2022. decemberi olimpiai csúcstalálkozó is, ahol először fogalmazták meg, hogy nyissanak kaput az orosz és fehérorosz sportolók előtt. Fontos kikötés azonban, hogy ha az adott sportoló bármely fegyveres testület tagja, nemzetközi versenyen és olimpián sem indulhat. Nagy Zsigmond ismertette, hogy ezen a találkozón elutasították a kettős mércét is. Merthogy a világban több mint hetven helyen zajlik regisztrált fegyveres konfliktus, de ezen országok a sportolóit nem zárják ki, és a szemben álló országok sem kérik a sportolók vagy sportvezetők eltiltását.

A konferencia résztvevői szerint az átgondolt, felelős határozat meghozatalához idő kell, így az is előfordulhat, hogy csak a jövő évi játékok kezdete előtt egy-két hónappal dől el a kérdés. Wladár Sándor emlékeztetett rá, hogy a Covid időszakában, 2020 márciusában még arról szóltak a hírek: Tokióban megrendezik nyáron az olimpiát, majd végül mégis egy évvel elhalasztották. A Magyar Úszó Szövetség elnöke azt mondta, most azt vizsgálja a világ, a nemzetek, a nemzetközi sportági szakszövetségek, ki hogyan reagál a másikra, megnézik, merre tart a háború, és az utolsó pillanatban határoznak majd. Az elnök szerint az a nagy kérdés, ki dönti el elsőnek a dominót.

A párizsi olimpia a 33. lesz a sorban, az eddigi harminckettőből hat alkalommal kellett sportolóknak azzal szembesülniük, hogy az országuk nem vesz részt a sport legmagasabb és legrangosabb ünnepén. Wladár Sándor felhívta a figyelmet arra is, hogy mindig mások, nem a sportolók háborúja és politikai harcai álltak a háttérben.

– Mi, magyarok „csak” egyszer éltük át, de egy sportoló életében az egy alkalom minden és egyben soha.

1980 és 1984

Wladár Sándor személyesen tapasztalta meg pályafutása alatt a bojkottot. A moszkvai olimpia számára azért a legkedvesebb, mert 200 méter háton ekkor lett bajnok, ugyanakkor szomorú is, mert a szovjetek afganisztáni bevonulása miatt 65 ország maradt távol. Négy évvel később pedig nem védhette meg címét.

– Megtapasztaltam, milyen érzés, amikor azt mondják: hé, srácok, nem utaztok! Harminckilenc éve, 1984. május 16-án 11 órakor vésődött az agyamba az a pillanat, ahogy ott ülünk a medenceparton, és közlik velünk a hírt. Éreztem a döbbenetet, a dühöt és az ürességet. Miért is? Ez nem az én háborúm! Az én háborúm csatatere Los Angeles lett volna, vezettem a világranglistát, meg akartam védeni a címem. Mások nem akarták.

Eltelt négy évtized, és a helyzet hasonló, de az egykori úszó most már a döntéshozók oldalára került. Azt mondja, 2017-es MÚSZ-elnökké választása óta élete legnehezebb időszaka kezdődött. Sportvezetői szerepét kettősség határozza meg: egyfelől ő a szövetség elnöke, másfelől sportolófejjel is gondolkodik, milyen volna, ha még mindig vízben volna. A moszkvai olimpia nem csak Wladár Sándor számára volt meghatározó. Két jó barátja is van azokból az időkből: Vlagyimir Szalnyikov négyszeres olimpiai bajnok, jelenleg az orosz úszószövetség elnöke és Szerhij Feszenko olimpiai bajnok, az ukrán úszószövetség tagja – mindhárman nyertek Moszkvában.

– Együtt, egy medencében küzdöttünk, és mind olimpiai bajnokok lettünk; most, 2023-ban ők ellenségek, mi a béke pártján állunk – mondta Wladár.

A béke pártján

Ókori görög hagyomány szerint az olimpiai játékok idejére fegyverszünetet rendeltek el, és békét hirdettek. A tűzszünet és békefelhívás az olimpiai eszme lényeges mozzanata – hangsúlyozta Nagy Zsigmond –, ahogy alapelv a politikai semlegesség is. A NOB határozottan elutasítja bármilyen kormányzati szerv részéről még a bojkott jelét is, ami megakadályozná bármelyik sportoló jelenlétét.

Az oroszok indulásával szemben hatalmas az ellenállás, az ukránok már jelezték, ha az orosz és fehérorosz sportolók mehetnek, akkor ők bojkottálják Párizst. Emellett legalább harminc ország kormánya próbálja szintén nyomás alatt tartani a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Thomas Bach elnök szerint sajnálatos ezen kormányok fenyegetése, fellépése, mert nem tartják tiszteletben az olimpiai mozgalom autonómiáját. A NOB első embere úgy véli, a világ végét jelentené, ha kormányok döntenék el, hogy a sportolók milyen versenyeken vehetnek részt.

A Magyar Úszó Szövetség vezetője szerint a következő évben a háború alakulása határozhatja meg az olimpiai indulás kérdéskörét. Alakuljon bárhogy is a helyzet, Wladár Sándor kijelentette, Magyarország és a magyar olimpikonok el fognak indulni Párizsban.

– Olyan miniszterelnökünk van, aki a sportot szereti és támogatja, a véleményünk száz százalékig egyezik, mert mi a béke pártján állunk, és nem fogjuk büntetni a sportolóinkat.

A sportvezető idézte a Thomas Bach által tavaly mondottakat is, miszerint „a széthúzás korában a szerepünk tiszta és egyértelmű. Egyesíteni a világot, és nem mélyíteni az ellentéteket.” A meggyőződésükben vakon hívő politikusok úgy gondolják, hogy az olimpián keresztül döntő nyomást tudnak gyakorolni az ellentáborra, ám ez soha nem vezetett eredményre, emlékeztetett rá az olimpiai bajnok úszó és sportvezető, viszont versenyzők generációit nyomorítottak meg visszavonhatatlanul lelkileg.

– Az olimpia jelmondata: citius, altius, fortius, ez lebegjen a mai kor emberének, sportolójának és sportvezetőjének szeme előtt. Minden sportolónak megvan a joga, hogy ő legyen a leggyorsabb, ő jusson a legmagasabbra, és ő legyen a legerősebb – zárta felszólalását Wladár Sándor.

A távolmaradás legnagyobb vesztesei tehát mindig a sportolók, akiknek szertefoszlik az olimpiai álmuk, a bojkott pedig érdemben még soha nem hozott eredményt. A párizsi ötkarikás játékok bevonulhat a történelembe úgy is, mint a következő csonka olimpia, és emlékezetes maradhat arról is, hogy megmutatja a világnak: a sport alapja továbbra is a fair play.