Közös gyökerek, közös jövőkép

– Mit keres a keresztény identitását markánsan hirdető Magyarország egy muszlim államokból álló szervezetben?

– Erre egyszerűen lehet felelni: nem ezért vagyunk ott. A Türk Államok Szervezetén (TÁSZ) belül explicit módon nem az iszlám, hanem a türkség az együttműködés szimbolikus alapja: a közös történelem, nyelv, kultúra és türk identitás képezi a kötőanyagot. Az iszlám világa egyébként sem monolit és homogén tömb – ahogyan a kereszténységé sem –, számos eltérő olvasat és gyakorlat színes kaleidoszkópja, ráadásul a türk világon belül is különböző hangsúlyokkal találkozhatunk. Még Törökország is, ahol az iszlám a legerősebben van jelen a közéletben, szekuláris állam, Azerbajdzsánról nem is nem beszélve, vagy éppen a közép-ázsiai országokról.

Utóbbiak esetében nem hagyható figyelmen kívül a vallásellenes szovjet örökség vagy éppen az önállósodás után újra erőre kapó népi vallásosság, amely sajátos színezetet ad az iszlám itteni megnyilvánulási formáinak. Ezek alapján az iszlám önálló, türk dia­lek­tusáról is szoktak beszélni.

– Mégis, nem okoz gondot az együttműködés során az eltérő civilizációs közeg?

– Általában minden türk államról elmondható, hogy keményen küzd a szélsőséges iszlamizmus minden formája ellen, de azt sem kellene elfelejteni, hogy a türk világon belül a gagauz türkök Dél-Moldovában ortodox keresztények, akik a Miatyánkot saját anyanyelvükön mondják. Vannak Szibériában buddhista türkök és olyanok is, akik valamennyire őrzik az ősi sámánisztikus hagyományokat. Minden TÁSZ-tagállamban jelentős nem türk nyelvű keresztény közösségek élnek: ortodoxok, de római katolikusok is, és minden TÁSZ-tagállam jó kapcsolatokat ápol a Vatikánnal. Az együttműködés alapját képző közös gyökereink jóval a jelenlegi nagy világvallások felvétele előtti időkbe nyúlnak.

– Érzelmi vagy nagyon is hideg fejjel meghozott döntés volt, hogy csatlakoztunk a Türk Tanácshoz (azóta TÁSZ) 2018-ban?

– Ha jól emlékszem, akkor bennünket hívtak meg, és nem mi kopogtattunk. Számos türk állam vezetője nagyra értékelte azt a politikát, amelynek révén 2013 és 2018 között a magyar kül- és gazdaságpolitika nyitott a türk világ felé. Orbán Viktor miniszterelnök 2018 szeptemberében kiutazott a Nomád Világjátékok megnyitójára, a kirgizisztáni Csolpon-Atába. A türk államfőkkel együtt volt fővendég, meghívták tanácskozásukra, így lettünk megfigyelők a szervezetben. Korábban már megfigyelőként részt vettünk a türk parlamenti együttműködés, a Türkpa munkájában, megfigyelő tagságunk ügyét én intézhettem 2013-ban Ankarában, amikor ott nagykövet voltam. A türk kulturális szervezettel, a Türksoyjal – amelyet Türk UNESCO-nak is szoktak nevezni – pedig a 90-es évek végére visszanyúló kapcsolataink vannak.

– Ahogyan említette, Magyarország megfigyelőként van jelen a szervezetben. Mit jelent a megfigyelői státus, és mennyire reális, hogy hazánk valamikor teljes jogú tagja legyen a szervezetnek?

– Magyarország egyelőre marad megfigyelő. Gyakran felvetődött már, hogy tagok legyünk, de úgy gondolom, hogy a megfigyelői keret is elég ahhoz, hogy a kapcsolatainkat építsük és fejlesszük. Mi sok tekintetben közvetítők vagyunk az Európai Unió és a TÁSZ között, a budapesti képviseleti iroda egyben az európai iroda is. Nem könnyű szerep, mert a jelenlegi brüsszeli vezetés nem úgy nyitott a türk világ felé, ahogyan az szükséges vagy észszerű volna. A legnagyobb félreértés Brüsszelben az, hogy nem hajlandók tudomásul venni: Közép-Ázsia az orosz–ukrán háború miatt Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon át van kapcsolatban az EU-val, és ennek következtében az európai országoknak is geostratégiai fontosságúvá vált. Nem lehet a türk politikát ennyire felszabdalt állapotban hagyni, miként jelenleg Brüsszel teszi, hisz külön Törökország-politikát visz a tagjelöltség okán, külön Azerbajdzsán-politikát a Keleti Partnerség rendszerében, és ezeken kívül külön Közép-Ázsia-politikát. Az ukrajnai háború által felerősödött türk kohéziót Brüsszelnek értelmeznie és értékelnie kellene. Ez egyelőre nehezen megy. De változhatnak a szempontok, 2024 nyarától új EU-vezetés lesz, amely remélhetően megértőbben fog viszonyulni ehhez a kérdéskörhöz.

– A Magyar Szemlében 2022-ben megjelent tanulmányában arról ír: az orosz–ukrán háború rá kellene hogy ébressze Európát, hogy létfontosságú lenne szorosabbra fűznie kapcsolatait a türk államokkal, ugyanis onnan érkezhet az azeri olaj vagy egyéb közép-ázsiai ásványkincsek, a kaszpi-kaukázusi „middle corridor” pedig vonzó alternatív gazdasági útvonallá válhat. Ezt a XXI. századi türk együttműködés legnagyobb kihívásnak nevezte. Most hogyan látja, milyenek a fejlemények?

– Valóban, Európát rá kellene hogy ébressze erre, mert a türk világ az EU délkeleti szárnya számára a legfontosabb energetikai hub és kelet-nyugati közlekedési-szállítási folyosó. A Nyugat-Balkán gazdasági erejének növeléséhez nélkülözhetetlen az újszerű együttműködés. Ezt számos fontos EU-vezető érti. De vannak olyan államok az unióban, amelyek a türk világgal való kapcsolatokat blokkolni kívánják valamilyen vélt érdekrendjük alapján. Sajnos elég hatékonyak. De ez bármikor megváltozhat. Meglátjuk, hogy milyen uniós vezetés áll majd fel 2024 nyarán, talán olyan, amely visszafordítja Brüsszelt a zsákutcából, amelybe belevezette önmagát. Ez nem csupán a türk világnak lenne érdeke, hanem Európának is, a dunai és mediterráneumi országoknak különösen.

– Arról is írt, hogy Brüsszel és Ankara viszonya különösen a jelenlegi politikai, katonai és gazdasági válságok közepette megérett már arra, hogy a felek új szemüveggel tekintsenek egymásra. A török választások tükrében hogyan látja, milyen stratégiát fog követni Törökország?

– Fontos világgazdasági tényező, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Recep Tayyip Erdoğannak és kormánykoalíciójának újraválasztása stabilizációs faktor lehet nemcsak a 85 milliós Törökországban, hanem egy hatalmas térségben is a Fekete- és a Földközi-tenger, illetve a Kaukázus nyugati nyúlványai és a Balkán-hegység déli lankái között. A régi-új török elnök nyilvánvalóan a török gazdasági helyzet javítására fog törekedni, a török termelési potenciálra alapozottan valószínű, hogy a monetáris válságot sikerül kezelnie. Azt az úgynevezett török utat fogja követni, amelyet eddig is követett, hiszen Törökország olyan középhatalom és geopolitikai és geostratégiai erőközpont, amelynek válságokkal körülvéve nincs is más lehetősége.

– Felvehetik az EU-csatlakozási tárgyalások fonalát?

– Törökországa kapcsolati rendszere az EU-val sokrétű. Ezeknek csupán egyike a tagság kérdése. Törökország 1999. december 12-e óta tagjelölt ország, a tagsági tárgyalások 2005. december 12-én megkezdődtek. Ugyan nyögvenyelősen haladtak, de 2016 májusáig folytak. Egy fejezetet sikerült lezárni, ám azóta állnak: befagytak. Megítélésem szerint az új uniós vezetésnek 2024 nyarán ebben is valami új álláspontot kell kialakítania. Az is tény, hogy időközben a török társadalom EU iránti vonzalma jelentősen megcsappant. Magyarország és rajtunk kívül több tagállam is támogatja Törökország EU-tagságát. Az idő majd erre a kérdésre is meghozza a választ.

– Jelenleg melyik türk állammal vannak a legszorosabb kapcsolataink? Mennyire gazdasági, és mennyire más jellegűek ezek? Prózaibban fogalmazva: mennyire éri meg nekünk ez a kapcsolat, erősödött vagy stagnált a gazdasági együttműködésünk 2018 óta? Tudnánk számokat mondani például, hogy milyen lehetőséget teremtett mindez magyar állami vagy magáncégeknek, hogy piacot szerezzenek ezekben az országokban?

– Minden türk állammal növekvő pályán álló kapcsolataink vannak, amelyek közül az áruforgalom és a befektetések számadatokban mérhetők, de ennél is több és úgy látom, jövőt építő az a kapcsolatrendszer, amely a közép-ázsiai államok modernizációját segíti. Ilyen az Azerbajdzsánnal való energetikai együttműködésünk vagy a magyar–török közös ipari tevékenység beindulása is. A jövőt illetően az is nagyon fontos, hogy a türk államokból évente legalább ezer új diák érkezik egyetemeinkre a Stipendium Hungaricum program keretében, ők az egyetemet követően Magyarország kiskövetei lesznek hazájukban. Ám ha a vállalati szektort nézzük, akkor is sok fontos eredményt vehetünk leltárba: az OTP tízszázalékos részesedést szerzett az üzbég bankszektorban, valós és potenciális magyar befektetések vannak az energia- és gyógyszeriparban, a Mol azerbajdzsáni jelenléte pedig önmagáért beszél, hisz az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező 9,57 százaléka Mol-tulajdon. A TÁSZ-államokkal való kereskedelmi forgalmunk a világjárvány előtti 3 milliárdról jócskán 4 milliárd dollár fölé nőtt, erősen pozitív egyenleggel.

– Az orosz–ukrán háború kitörése óta Azerbajdzsán az energetikai szektor területén egyre fontosabb szerepet játszik Európa szempontjából. Mennyire járulhatnak hozzá a türk kapcsolatok Magyarország energiaimportjának diverzifikálásához, mit jelent ez a magyar–azeri relációban?

– Szijjártó Péter miniszter úr korábbi magas szintű egyeztetésekre alapozva idén február 3-án Bakuban kétoldalú megbeszéléseket folytatott az azerbajdzsáni földgáz Magyarországra való szállításáról, amelynek mennyisége az elkövetkező években elérheti akár a kétmilliárd köbmétert is. Azóta már a technikai részleteket tárgyalják, és egyelőre úgy látszik, hogy sikeresek lesznek a megbeszélések. Reméljük, hogy az év végére megérkezik az első azeri gázmennyiség egy bonyolult, de reményeink szerint jól működő rendszeren át. Ha minden rendben megy, akkor a magyar gázfogyasztás 60 százalékát az azerbajdzsáni szállítás fogja biztosítani 2024-ben.

– Nemrég nyitotta meg Üzbegisztán első budapesti nagykövetségét, ami az érdeklődés élénkülését jelzi. Milyen potenciál rejlik a magyar–üzbég kapcsolatokban?

– Magyarország az egyetlen stratégiai partnere Üzbegisztánnak az EU-ban. Sok minden azzal kezdődött, amikor az üzbég Xalq Bank 1800 bankautomatát importált Magyarországról, és azóta a mezőgazdaságban, vízgazdálkodásban, feldolgozó-, gyógyszer-, autóiparban és a távközlésben számos beruházás kidolgozása van folyamatban vezető magyar cégekkel. Arról is örömmel számolhatok be, hogy megállapodás született a magyar vállalatok számára létrehozandó külön ipari övezetről a szükséges infrastruktúrával Taskent közelében, ahol a befektetők adókedvezményekkel vághatnak bele beruházásaikba és gazdasági tevékenységükbe.

– Visszatérve a szellemi tartományokba: létezik egyfajta közös türk tudat? Mennyire komoly szándék van ennek megteremtésére? A türk államok történelme nagyon eltérően alakult – Törökország független államként működött, a többi türk nép a Szovjetunión belül volt kénytelen boldogulni. A különbségek vagy a hasonlóságok nagyobbak közöttük?

– Az egyetemes türk öntudat a XIX. század végének terméke, amelynek megteremtésében nagy szerepe van a magyar Vámbéry Árminnak, de a magyar turkológia egészének is. Az Oszmán Birodalmat megújító ifjútörökök figyeltek az oroszországi türkökre, és ez fordítva is igaz. A Magyar Királyság úgy támogatta ezt a mozgalmat, hogy 1913-tól 1947-ig a nagy hírű Eötvös Collegiumnak minden évben fel kellett vennie egy török/türk diákot. Budapesten lett kiváló nyelvész és a türk együttműködés stratégája a krími tatár születésű Bekir Szitki Csobánzáde, aki 1926-ban Bakuban megszervezte az első Türk/Türkológiai Kongresszust, amely nem csupán az új latin alapú ábécéket kívánta összehangolni, hanem türk modernizációt is hirdetett. 1937-ben Sztálin mindezért kivégeztette.

– Csak a Szovjetunió halála után oldódott a helyzet?

– Igen, a türk világnak vagy nagyobb részének igazi egymásra találását a Szovjetunió felbomlása tette lehetővé. 1991-ben öt új türk állam született meg: Azer­bajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán. Turgut Özal akkori török elnök azonnal Ankarába hívta az új vezetőket. Az elmúlt 30 évben mindenki sokat változott, a türk államok sokat tanultak egymástól, és hihetetlen fejlődés ment végbe: hosszú gyarmati idő után megkezdődhetett ezen népeknél a valós nemzeti önazonosság-tudat és a modern államiság kialakulása. Olyan társadalmakban, amelyeknek szerkezetét és öntudatát a szovjetrendszer tudatosan verte szét és hozott létre az ott élőkben kisebbrendűségi érzést az orosz–szovjet kultúrával szemben. A függetlenség elnyerése után időnként nehéznek bizonyult megtalálni az új öntudatot, és ebben a türk népeknek nem csupán Törökország lehet modell, hanem Magyarország és Lengyelország is.

Fotók: Vermes Tibor/Demokrata

1 2 3 4 5 6 7 8 9 / 9