Republikánus csata

Nikki Haley korábbi ENSZ-nagykövet még februárban jelentette be, hogy versenybe száll az akkori egyetlen jelölttel, Donald Trump exelnökkel szemben még annak ellenére is, hogy ennek lehetőségét korábban kizárta. Dél-Karolina egykori kormányzója egyébként is hajlamos ide-oda tipegni, ha Trumpról van szó – így például az elnökválasztás végeredménye elleni capitoliumi tiltakozómegmozdulás után először úgy nyilatkozott, hogy a Republikánus Pártnak el kellene távolodnia az akkor leváltott elnöktől, később azonban ismét teljes mellszélességgel kiállt mellette. Indiai származású szülők gyermekeként és nőként az 51 éves politikus egyedi színfolt a republikánus palettán még akkor is, ha nehéz elképzelni, hogy valóban képes lesz a jelenlegi, nagyjából 3-5 százaléknyi republikánus vagy pártfüggetlen szavazónál többet maga mellé állítania.

Ennél csak leheletnyivel áll jobban Donald Trump korábbi alelnöke, Mike Pence, az egyik legújabb elnökjelölt-aspiráns. A keresztény-konzervatív politikus hónapokon át készült kampánya hivatalos elindítására, annak sarokkövei pedig várhatóan éppen ezek az értékek lesznek. Trumppal neki is felemásra sikeredett a kapcsolata: míg hosszú időn át nagyon hűségesen kiállt az elnök mellett, a január 6-ai capitoliumi események előtt már egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet az elcsalt választás narratívájával. Nekünk itt, Európa szívében még az is érdekes lehet, hogy Pence – sok más republikánus politikussal, illetve szavazóikkal ellentétben – kifejezetten támogatja az Ukrajnának nyújtott segítség kiterjesztését.

Harmadikként érdemes megismerkednünk Tim Scott dél-karolinai republikánus szenátorral is, aki a mezőny egyik legtehetségesebb adománygyűjtője – az elnökjelölti kampányhoz pedig rengeteg pénzre van szükség. A múlt novemberi szenátusi kampányából több mint húszmillió dollárt (közel hétmilliárd forint) még félre is tudott tenni. A politikus Trumphoz és DeSantishoz képest kevésbé populista-keményvonalas, sokkal inkább optimista hangvételéről ismert. Igazi sikertörténet az övé: egy szegény családba született fekete kisfiúból lett a kongresszus első fekete bőrű republikánus tagja, kevéssé reális azonban, hogy ilyen vészterhes időkben az optimizmus önmagában elegendő lesz ahhoz, hogy megnyerje magának az előválasztási résztvevőket. Támogatottsága eleddig még Haley-énél és Pence-énél is alacsonyabb.

Kifejezetten hosszú azoknak az önjelölteknek a listája, akiknek a jelen helyzetet ismerve semmiféle valódi esélyük sincs arra, hogy a Republikánus Párt választói nekik szavazzanak bizalmat az előválasztások során, ám már bejelentették, hogy beszállnak a versenybe. Ryan Binkley dallasi üzletember és Doug Burgum észak-dakotai kormányzó országos szinten alig ismertek, Chris Christie korábbi New Jersey-i kormányzó már a saját államában is népszerűtlen, Larry Elder fekete bőrű konzervatív médiaszemélyiségre sokan csak a Gavin Newsom kaliforniai kormányzó visszahívására 2021-ben indított és elbukott kampánya miatt emlékeznek, Asa Hutchinson arkansas-i exkormányzó önmagát is az esélytelenek között tartja számon, Perry Johnson üzletember és Vivek Ramaswamy befektető pedig valószínűleg csak a szabadidő eltöltésének egyik formáját látja az előválasztási küzdelmekben.

A republikánus mezőnyben tehát már most is igen szép számmal tolonganak a potenciális elnökjelöltek, de a verseny szinte egészen biztosan Donald Trump korábbi elnök és Ron DeSantis floridai kormányzó között dől majd el.

Egy új, június 5. és 9. között, regisztrált szavazók körében a USA Today és a Suffolki Egyetem által készített kutatás szerint Biden ellen Trump hibahatáron belül (34-32 százalék), DeSantis annál csupán egy kicsit nagyobb arányban (33-26 százalék) áll vesztésre, míg az előbbi párosítás esetén a válaszadók 23, az utóbbinál pedig 25 százaléka nyilatkozott úgy, hogy komolyan megfontolná a szavazást egy harmadik párt jelöltjére, ami azért is érdekes, mert a választás közeledtével a kisebb pártok színeiben induló jelöltek iránti érdeklődés jellemzően egyre inkább elhal, ennek azonban – a kutatás szerint legalábbis – egyelőre nem látni jelét.

A CBS ugyanakkor republikánus szavazókat kérdezett arról, szerintük pártjuk egyes jelöltjei mekkora eséllyel győznének Joe Biden regnáló elnökkel szemben 2024-ben: ők Donald Trumpnak 62, Ron De­Santisnak 50, Tim Scottnak 20, Mike Pence-nek pedig 18 százaléknyi esélyt jósoltak.

Donald Trumpnak mindeközben nehéz napjai, hetei vannak. Ismét bíróság elé kellett állnia, és a jelenleg ellene folyó vizsgálatban – ellentétben a korábbi, hallgatási pénzekkel kapcsolatos eljárással – benne van annak is az esélye, hogy nem úgy végződik majd, ahogy azt a korábbi elnök szeretné. Most a floridai házában tárolt, bizalmas kormányzati iratok miatt kell felelnie, és a vádirat igen terhelőnek tűnik rá nézve. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ne politikai indíttatású esetről volna szó, hiszen sokkal súlyosabbnak tűnő, de hasonló jellegű ügyek miatt Joe Bident vagy Hillary Clintont nem citálták bíróság elé. Trumpot azonban igen, és a vádiratban olvashatók alapján bizony úgy tűnik, a korábbi elnök valóban törvényt sérthetett.

A Donald Trump ellen immár hosszú hónapok óta folyó jogi háborúskodást sokan úgy értelmezik, hogy a demokraták annyira tartanak a volt elnök visszatérésétől, hogy inkább megpróbálják börtönbe csukatni – de legalábbis végképp lejáratni. Az eseményeknek van azonban egy másik olvasatuk is: miután a trumpista bázisra mindez valójában mozgósítóerővel bír, könnyen meglehet, hogy a demokraták éppen erre játszanak. Donald Trump már veszített egyszer Joe Bidennel szemben, és bár lehet vele szimpatizálni, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy igen megosztó személyiség, aki korábban úgy nyert választást, hogy közel hárommillióval (több mint két százalékkal) kevesebb szavazatot kapott, mint demokrata párti kihívója, Hillary Clinton. Nem zárhatjuk ki tehát, hogy a demokraták úgy érzik, éppen az válik előnyükre, ha újra Trump – még megtépázottabban, mint négy évvel korábban – lesz a republikánus jelölt. Ez különösen igaz akkor, ha létezik arra forgatókönyv az isteni beavatkozáson túl, hogyan érhetik el, hogy végül ne Biden legyen az ő jelöltjük.

„Kiállunk Donald Trump mellett, ugyanis az ő vezetése alatt voltak a legjobbak a politikai kapcsolatok az Egyesült Államok és Magyarország között” – mondta múlt szerdán a Newsmax tévécsatornának Trump bíróság elé citálása kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A tárcavezető kiemelte: a korábbi elnököt „igaz barátunknak tartjuk”, nem kérdés tehát, a magyar kormány melyik jelöltnek örülne a legjobban. Mindez azonban csak akkor nyer valódi értelmet, ha az a jelölt képes megnyerni a választást.