Gyógyító kövek és virágok

Bár Tihany és környéke már az őskor óta lakott terület volt, a mai település ősét I. András király alapította azzal, hogy 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére bencés apátságot építtetett, melyet egyúttal a királyi család temetkezőhelyének nevezett ki. A török idők alatt a monostor helyén vár létesült, ennek megmaradt köveiből húzták fel 1719–1754 között a ma is látható barokk templomot és kolostorépületet.

Ugyan Tihany első számú turisztikai célpontja ma is ez a bencés apátság, ám talán kevesen tudják, de 1952-ben itt hozták létre hazánk első tájvédelmi körzetét. Ennek megfelelően a félsziget egésze a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi terület, amelynek a vulkáni tevékenység utóhatására kialakult gejzírkúpjait 2003-ban a védett területeknek adható legrangosabb díjjal, Európa Diplomával tüntették ki.

Síró kövek

Ahhoz, hogy pontosan megértsük, mik is ezek a gejzírkúpok, és a kelták miért tartották őket gyógyító köveknek, csaknem nyolcmillió évet kell visszautaznunk az időben. A Pannon-tenger ekkorra már visszahúzódott, az utána maradt mocsaras területen pedig egyszerre több vulkán is működésbe lépett. A tűzhányók kialudtak ugyan, ám a Tihanyi-félsziget területén megjelent törések mentén évezredeken keresztül meleg vizes források törtek fel. A forrásvízből kicsapódott ásványi anyagok pedig hatalmas sziklaformációkat, úgynevezett forráskúpokat hoztak létre. A legenda szerint ezeket a gejzírkúpokat a kelták síró köveknek nevezték, és úgy tartották, hogy gyógyító energia áramlik ki belőlük. A ritka és értékes természeti jelenségből egykor több százat tartottak számon, mára azonban csak mintegy ötven maradt a félsziget nyugati részén. Ezek közül is a legszebb és legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, amely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta.

A vulkáni működésre ma a gejzírkúpok mellett két kráterhez hasonló horpadály, mai elnevezése szerint a Külső- és a Belső-tó emlékeztet. Ez utóbbi amellett, hogy igazi horgászparadicsom, ritka és védett állatoknak ad otthont: a tó partján 1500-2000 ürge él, melyek mindennapjait webkamerán keresztül is nyomon követhetjük. Az ürgék, miközben persze táplálékul szolgálnak az itt élő és fokozottan védett rétisasok számára, jó életközösséget alakítottak ki a szomszédságukban legelő szürke marhákkal. A szürkék ugyanis – a birkákkal ellentétben – nem rágják le tövig a füvet, hanem a nyelvükkel átölelve úgy tépik le, hogy a kis rágcsálók még éppen át tudnak kukucskálni felette, de ha kell, el is rejtőzhetnek alatta.

Az Édenkert virága

Hogy teljes rálátást kapjunk a Belső- és Külső-tó vidékére, a tihanyi dombokra, köztük a félsziget legmagasabb pontjára, a 235 méteres, a helyiek által Csúcs-hegynek nevezett magaslatra, illetve az Apáti-hegy Őrtorony-kilátójára, mindenképpen sétáljunk fel Tihany központjába, a közelmúltban felújított Mádl Ferenc térre! Itt áll a település legnagyobb tömegű épülete, az egykori apátsági magtár, amelyben az elmúlt évtizedek alatt művelődési ház és mozi is működött, de tavaly befejeződött felújítása után most a Tourinform Irodának ad otthont. A kétszáz éves granárium nyugati oldalán kiépített teraszról pedig páratlan panoráma tárul elénk! A dombok közti völgyben júniusban a lila az uralkodó szín, hiszen javában virágzik az apátság levendulása. Merthogy Tihany a magyar levendulatermesztés és -feldolgozás egyik központja is, hiszen 2019-ben az önkormányzat – egy magánadomány segítségével – saját lepárlómanufaktúrát hozott létre a Belső-tó partján.

– Magyarországon 1926-ban a Belső-, illetve a Külső-tó partján kezdődött el a nagyipari levendulatermesztés Bittera Gyula gyógynövénykutatónak köszönhetően, aki egyenesen Provence-ból hozatott ide orvosilevendula-töveket. 1926 és 1960 között mintegy 30-40 hektáron folyt a termelés, a levendulaolaj minőségére pedig a francia parfümőrök is felfigyeltek, így az 1950-es években többek között a Vichy és a Coty parfüm- és kozmetikumgyártó cégek is importáltak belőle. Aztán a levendulatermesztés teljesen megszűnt, és egészen 1995-ig nem is éledt újra – mondja Bittmann Eszter, a Lavender Tihany Kft. ügyvezetője, aki a látványműhelyben mesél a lepárlás folyamatáról és a kozmetikumkészítés kulisszatitkairól is.

– A levendula a köztudatban igénytelen növényként szerepel, ám a leszüretelés után érdemes nagyon hamar lepárolni, hiszen a melegben csökken az illatanyag-tartalma. A vízgőz-desztillációval, vegyszer nélkül történő lepárlás során gyógyszerkönyvi minőségű levendulaolajat kapunk, 400 kilogramm levendulából körülbelül 2-2,5 litert, míg melléktermékként 200 liter virágvíz keletkezik, ami többek között testápolók, testpermetek és illatosítók kiváló alapanyaga.

Bittmann Eszter szerint a levendulát nem véletlenül tartják az Édenkert virágjának, hiszen számtalan gyógyhatása mellett íze sem utolsó. Készülhet belőle levendulás keksz, csokoládé, lekvár, szörp, kávé, de akár levendulás-bodzás mézbor vagy gin is.

Hazatér az alapítólevél

De vissza a Mádl Ferenc térre, és irány az apátság! A hozzá vezető és az elmúlt évben új arculatot kapott úgynevezett apátsági lépcsőn fokról fokra felfelé haladva megismerhetjük a monostor csaknem ezeréves történelmét, illetve útközben megpihenhetünk az új Pünkösdi liget mediterrán növényei között. A domb tetején ott áll a kívül-belül megújult, igaz, néhol még felállványozott apátság, múzeumában pedig egész nyáron eredetiben nézhetjük meg egyik első hazai nyelvemlékünket, A tihanyi apátság alapítólevelét, amelyben I. András király 1055-ben összeíratta a monostor birtokát.

„Számunkra, tihanyi bencések számára ez az oklevél nem csupán nyelvünk első emlékének őrzője, sokkal inkább gyökereink szimbóluma, ezeréves otthonunk letéteményese, ezen túl pedig páratlan történeti forrás azokról az időkről, amikor az első bencés szerzetesek megtelepedtek a Balaton fölé magasodó sziklán. Célunk, hogy a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban oly gondosan őrzött alapítólevél minden 2023 nyarán apátságunkba látogató számára hagyományaink ezeréves folytonosságát hirdesse” – foglalják össze az augusztus 31-ig látogatható A Tihanyi alapítólevél – személyesen című kiállításuk lényegét honlapjukon a tihanyi bencés szerzetesek.

Az apátságtól egészen a Visszhang-dombig tart a Pisky sétány, amely egy XVI. században élt várkapitányról, Pisky Istvánról kapta a nevét. Itt végigsétálva gyönyörködhetünk az elénk táruló páratlan balatoni panorámában, a domb tetején pedig kipróbálhatjuk a visszhangot is, amely, bármily hihetetlen, máig működik! Csak éppen nem ott, ahol a tábla jelzi… Ahhoz, hogy a templom falai visszaverjék szavainkat, egyetlen dologra kell figyelnünk: olyan helyre álljunk, ahol a hangunk akadálytalanul jut el az apátságig!

És, ha az eddigi tihanyi séta még nem fárasztott volna el bennünket, a sétány útjelző táblái további izgalmas látnivalókat kínálnak. Sőt, a kitartóak egy kellemes túrával akár le is ereszkedhetnek a Barátlakásoknak nevezett Tihanyi-remetebarlangokhoz, amelyet vélhetően a X-XI. században a környékre telepített bizánci rítusú szerzetesek vájtak ki maguknak a bazalttufafalból lakóhelyként.