Lélektani hadviselés

A politika iránt kicsit is érdeklődők tudják, hogy uniós berkekből milyen óriási nyomás nehezedik a gyermekvédelmi törvény megszületése óta Magyarországra. Arról azonban legfeljebb magánbeszélgetésekből lehet értesülni, milyen fenyegetettséggel kell szembenézniük a pszichológusoknak és a pszichiátereknek, ha hangot adnak azon nézetüknek: egyetértenek azzal, hogy gyerekeket nem szabad kitenni a szélsőséges LMBTQ+-propagandának. Sokan az állásukat féltik, oktatási, publikációs lehetőségeik beszűkülésétől tartanak. Az idősebb tudósok tekintélyes része úgy véli, ellehetetlenítik, lejáratják őket, ha megszólalnak, vagy szakmabeli gyermekeik karrierjét teszik tönkre kiállásukkal. A fiatalok bátorságát pedig fékezi a tudat, hogy leáldozhat a pályájuk, még mielőtt elkezdődhetett volna. E félelmeket felerősítette egy neves pszichológus meghurcoltatása csak azért, mert genderkérdésben konzervatív nézeteket vallott.

Mára az öldöklő iszapbirkózást felváltotta az a jelenség, hogy a közösségi portálok szakmai csoportjaiban a liberális oldal lincshangulatba kerül már attól is, ha valaki nem eléggé lelkesedik a kisgyerekek érzékenyítéséért vagy a nemváltás legalizálásért.

Politika vagy tudomány?

A Magyar Pszichiátriai Társaság a gyermekvédelmi törvény megszületése után lépett elő politikai szereplővé, a választási kampányban tette le voksát a genderelmélet mellett egy, a társaság nevében közzétett és a Magyar Pszichológiai Társaság által is támogatott állásfoglalással. Információink szerint az akkori elnök, dr. Balázs Judit először a gyermekpszichiáterek társaságát, majd a gyermekorvosok szakmai szervezetét kereste meg a törvényt elítélő állásfoglalás ötletével, de miután azok ettől elzárkóztak, a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapján jelent meg a szöveg mint „szakmai állásfoglalás”.

Az akciónak azonban következményei lettek. Elsőként prof. Bánki M. Csaba pszichiáter, az MTA doktora, a Pszichiátriai Társaság egyik alapítója szólalt meg az ügyben. Vitatta az állásfoglalást, amelyet sem az MPT leköszönt, sem időközben hivatalba lépett új elnöke nem egyeztetett sem a társaság vezetőségével, sem tagságával.

Bánki M. Csaba nem maradt egyedül a véleményével, a tiltakozók hamarosan tízen lettek, és éles vita kezdődött a tíz professzor és a genderelmélet hívei között.

– Az állásfoglalás nyilvánosságra kerülése előtt itthon nem volt érezhető az az éles szembenállás a genderelmélet hívei és ellenzői között, mint amit a nyugati kultúrában tapasztalhatunk – állítja a neves pszichiáter. – Magyarországot az 1990-es évekig elkerülte az a „kulturális forradalom”, amely tőlünk nyugatra már az 1960-as évek végétől lassan a harmadik nemzedék gondolkodását befolyásolja. Tény, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság, az APA 1987-ben a mentális zavarok diagnosztikus kézikönyvéből (a „DSM-III-R”) törölte a homoszexualitás minden formáját. Nem titok, hogy ezt nem tudományos szempontok, hanem „civil szervezetek” nyomására tették. Régóta zajlanak viták a szexuális identitásukban bizonytalan, korábban hol transzvesztitának, hol transzszexuálisnak nevezett emberek körül is. Mára ez a vita oda jutott, hogy ezeket az állapotokat mindennaposnak, ráadásul privilégiumokra jogosító élethelyzetnek próbálják beállítani, holott a valóságban ritkaságok. Amíg nem kerültek a média és a politikai aktivitás középpontjába, tízezer emberből legfeljebb kettőt-hármat ha érintettek. Régóta tudjuk, hogy a gyermekek fejlődésük során különféle állomásokon, szakaszokon mennek keresztül, de ha békében hagyják őket, akkor ezeken maguktól túljutnak, és legalább 95-98 százalékuk felnőttkorára harmonikus, egészséges férfivá vagy nővé érik.

Bánki M. Csaba komoly veszélyeket lát a genderelmélet hazai térnyerésében. Mint mondja, a külföldön tapasztalható folyamatok, amelyek itthon is kezdenek teret nyerni, hosszabb távon lényegében megszüntethetik a pszichiátria tudományát.

– Ott tartunk – emeli ki –, hogy lassan már tilos különbséget tenni egészség és betegség, kóros és normális között. Az újabb nyugati narratívában már maga a normális, vagy ahogy ők mondják: a normatív szó is homofóbiának minősül. Holott a mai értelemben vett pszichiátria közel 220 éve az orvostudomány része, vagyis mint gyógyító hivatásnak az a feladata, hogy megszüntesse a kóros állapotokat, és helyreállítsa az érintettek egészségét.

Bánki M. Csaba szerint Magyarországon csak nagyon kevés, az MPT elnökségében pedig legfeljebb néhány pszichiáter vallja magát a genderelmélet hívének. Ám mert hangosak, hatásuk messze meghaladja a számukat. A pszichiáterek nagy többsége ugyanakkor inkább csöndben marad, mert tart attól, hogy esetleges megszólalásuknak – gyakran idézett külföldi példák nyomán – különféle, akár egzisztenciális következményei is lehetnek.

Megelőzni a károkat

Pszichiátriai Társaságon belül zajló vita nem hagyta érintetlenül a pszichológusokat sem. Hal Melinda klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium műhelyvezetője, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja rendszeresen hangot ad ellenérzéseinek az állásfoglalás után lábra kapott vitában.

Mint mondja, a genderelmélet és a transzideológia mára itthon is politikai hívószóvá és programmá vált, nincs köze a pszichológia, a pszichiátria tudományához. Különös veszélyét az adja, hogy képviselőinek célkeresztjében a gyerekek állnak, az ő „érzékenyítésükkel” kívánják átformálni a közgondolkodást.

– Nyugaton már nagyrészt ellehetetlenült a tudományos kutatás – állítja Hal Melinda –, és minden fórumon korlátozzák a szakmai vitát is. A valódi tudományos eredményeket többnyire lesöprik az asztalról a tudományosnak hirdetett fórumokon és az egyetemi műhelyekben, a genderkritikus vélemények nem kapnak teret a szakmai folyóiratokban sem.

Hal Melinda úgy látja, Magyarországon ma még talán meg lehet állítani ezeket a folyamatokat annak ellenére, hogy a pszichológusok és pszichiáterek tekintélyes része hagyja magát megfélemlíteni. Egzisztenciális szorongásaik miatt sokan kitérnek a nyílt konfrontáció elől, és hagyják, hogy a genderelmélet képviselői lincshangulatot teremtsenek a közösségi portálok szakmai csoportjaiban, valamint hogy át akarják politizálni a közbeszédet is.

– Meg kell állítani azt a maroknyi embert – szögezi le a pszichológus –, akik át akarják venni az irányítást a szakmai testületek és a tudományos fórumok felett. Térfoglalásuk hosszú távon veszélyezteti a szakma hitelét, gátolja a valós szakmai munkát és annak fejlődését. Mindezeken felül a térnyerésük gyógyíthatatlan károkat okozna a felnövekvő generációknak.

Botrány újratöltve

A tíz professzor kiállásának köszönhetően mégiscsak elkezdődött a szakmai vita a Pszichiátriai Társaság berkein belül. A Balázs Juditot az elnöki székben követő Szekeres György támogatta, hogy a társaság tekintélyes tudományos folyóirata, a Psychiatria Hungarica egyik őszi számát a genderelmélet körüli vitának szenteljék. Három tanulmány érvelt a genderelmélet mellett, három ellene szólt volna.

Tényi Tamás, a lap felelős szerkesztője, aki egyébként a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, klinikaigazgató, a Mandiner főmunkatársát, Szilvay Gergely történészt is felkérte egy tanulmány megírására. A felkérést az indokolta, hogy Szilvay Gergely e témában írta doktori disszertációját, és két kötetet szentelt a genderelmélet kritikájának.

Szilvay Gergelyt kicsit meglepte a felkérés, hiszen ő a Mandiner főmunkatársaként főszerepet játszott abban, hogy nyilvánosságot kapott tavaly a tíz professzor fellépése a tudós társaság nevében kiadott politikai nyilatkozat ellen. Mindazonáltal A genderelmélet kritikájának vázlata címmel megírta tanulmányát.

Az viszont nem lepte meg, hogy az esszé végül kimaradt a tematikus lapszámból. Értesült róla, hogy az elnökség körül tömörülő liberális kör ellenzi a megjelentetését arra hivatkozva, hogy megbontaná az összeállítás egyensúlyát.

Tényi Tamás azonban nem mondott le a tanulmány közléséről, az egyik idei lapszámba szánta a kéziratot, amelyet a tudományos folyóiratok gyakorlatának megfelelően lektoráltak, és a lektorok néhány pontosítás után közlésre ajánlottak.

A botrány ezután tört ki. A liberális kör elérte, hogy a közlésről az általában formális szerepet betöltő szerkesztőbizottság döntsön. A 28 tagú testületből tizenhatan vettek részt a többek által vitatott körülmények között levezényelt szavazáson. Végül az történt, hogy kilencen, jó néhányan e-mailben, a megjelenés ellen szavaztak.

Az eredmény nem lepte meg Szilvay Gergelyt. Mint mondja, a szakmán belüli ellentétek mára odáig fajultak, hogy a genderkritikusok már passzív rezisztenciába sem vonulhatnak. A fősodrú liberális eszméket képviselők gyűlöletcunamit zúdítanak azokra, akik nem lelkesednek eléggé a gender- és transzelméletért, vagy nem teszik ki a közösségi oldalukra a szivárványos logót. A nyugati világban ma már szinte természetesnek lehet tekinteni, hogy a szakmai fórumokról kizárják, a tudományos folyóiratok éléről és az egyetemekről eltávolítják azokat is, akik egyáltalán felvetik a vita lehetőségét.

– A vitát a transzmozgalmárok nem szeretik – mondja Szilvay Gergely. – Újabban ennek lehetünk tanúi Magyarországon is.

Cenzúra a javából

Tényi Tamás állítja, valójában a szavazás kimenetele miatt mondott le a felelős szerkesztői pozíciójáról.

– Már akkor kiderült számomra, hogy a megjelenésre nemmel szavazók többsége el sem olvasta a tanulmányt, mielőtt döntött volna. A nem szavazathoz elegendő volt a szerző neve és nézetei ahhoz, hogy pálcát törjenek a kézirat fölött. Természetesen nem vették figyelembe a lektorok véleményét sem, akik támogatták a közzétételt. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy nem szakmai, hanem politikai ítélet született.

A professzor nem egyedül távozott a szerkesztőségből. A szavazás után lemondott a szerkesztőbizottság elnöke. Az összesen kilenctagú szerkesztőségből öten követték a felelős szerkesztőt, és felálltak. Mindössze három munkatárs maradt a székében.

A történtek után Tényi Tamás kilépett a Magyar Pszichiátriai Társaságból, amelyben addig ő is vezetőségi tag volt. Lépéséről és indokairól tájékoztatta az MTA elnökét és az illetékes minisztériumi államtitkárt.

Arra a kérdésre azonban nem tudott választ adni, hogy milyen mértékű a szakmán belül a megosztottság. Mint mondta, senki nem végzett objektív kutatást a témában. Érzései szerint azonban a genderelmélet hívei kevesen vannak, de hangosan ágálnak a kritikai vélemények ellen.

Tényi Tamás leszögezte: nem maradhat következmények nélkül a Szilvay-kéziratot érintő durva cenzúra. A lap felelős kiadójának, dr. Szekeres Györgynek, aki egyben a Magyar Pszichiátriai társaság elnöke is, le kell mondania a pozíciójáról.