Hirdetés

A kultúrpolitika Demeter Szilárd-korszaka a végéhez közeledik, és utána valami még vadabb, sötétebb jön.

„A valóság bizonyos módozatú érzékelése, az ezekhez kapcsolódó bizonyos típusú érzelmek és az előbbiek egymással létrejövő reakciójából sarjadó bizonyos irányú morális késztetések, valamint a késztetésekből következő cselekvési igények egyetlen, összefüggő közös érzéssé, sensus communissá képesek összeállni nagy tömegek tudatában. Az orbáni kultúrpolitika célja ennek a sensus communisnak a kontrollálása. A kettes pontban definiált kultúra minden eleme diskurzusokban kialakuló kisebb-nagyobb konszenzusok folyamatos mozgásában, a konszenzusok egymással versengésében, erősödésben-gyengülésben léteznek.” (Részlet Szabó Tibor Benjámin véleménycikkéből)

…nem kellene annyi Békést olvasnia, mostanra kezdi sajnos felvenni azt a kultúharcmodort, amit ezekből a könyvekből kiolvas. […] – David Lakner

Aki ezt az iszonyúan hosszú, értelmiségieskedő magömlést elolvassa, épp olyan zavarodott, mint a „posztkommunista” szerzője. […] – Dányi László

Nekem arra hasonlít ez az írás, mintha az ukránok Kant-tal próbálnák meg az orosz támadást megállítani. Kant etikai érvelése kifinomult, csak éppen nem állítja meg a tankokat. Szóval, ez ismét része az ellenzék furcsán bekómált, a tehetetlenség/tehetségtelenség/lustaság szentháromságába csomagolt semmittevésének. – F. O. G.

Kapcsolódó cikkünk