Lejárt az életellenes lemez

„Tragikus következményekkel járt az orbáni infláció nyomában járó súlyos megélhetési válság: egy évtized óta először nőtt az abortuszok száma tavaly, és ezen nem segített az Orbán-kormány érzéketlen és barbár szívhangrendelete sem, ami a terhességmegszakításra kényszerülő nőket sújtotta.” Ráczné Földi Judit DK-s országgyűlési képviselő találta kijelenteni mindezt nemrég, csakhogy a gyurcsányi ölelésbe szoruló képviselőnő arra már nem vette a fáradságot, hogy ellenőrizze is szavai igazságtartalmát. Emlékezetes, a parlamenti esküjét idén márciusban letevő Ráczné korábban offshore cégét is letagadta, ezért nemcsak a közvéleményben keltett megütközést, de a többi baloldali párt is erősen kifogásolta, hogy ő vehette át az elhunyt Kordás László mandátumát a DK listájáról. Ám úgy látszik, a zsigeri életellenesség és abortuszpártiság komoly karrierlehetőséget biztosít a Gyurcsány-pártban, hiszen Ráczné már önkormányzati képviselőként is országos sajtótájékoztatón kelt ki a szívhangrendelet ellen. Tavaly szeptember 15-i életbelépése előtt szélsőjobboldali ihletésűnek titulálta a szabályozást, és magyarázatot követelt a kormánytól, miért kezdett abortuszszigorításba, valamint mikorra várható a következő lépés. Sőt egyenesen azt állította, „számos országban kezdődött ezzel a szigorítással az a folyamat, amelynek a végén betiltották az abortuszt”. „Az abortuszellenesek sehol nem merték az emberek szemébe mondani, hogy semmibe veszik a nők jogait, és semmibe veszik, hogy ők felelnek saját magukért. Inkább mindenütt ájtatos tekintettel bújtak a szívhangról szóló képmutató beszédek mögé, ahogy azt nálunk a náci párt teszi” – jelentette ki akkor Rácz­né Földi Judit, előhúzva a 2023-ban már nagyon poros náci kártyát is.

Magzati életfunkciók

Az időközben képviselővé váló Ráczné nácizás helyett legutóbb ugyan már csak barbározott, de a tényeknek nem nézett utána. Tegyük meg most helyette mi: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy 2021-ben 21907, a szívhangrendelet bevezetésének évében, 2022-ben pedig 21800 abortuszt végeztek Magyarországon. Abortuszból – illetve hogy ne finomkodjunk: magzatgyilkosságból – persze egy is sok, azaz egyetlen magzatelhajtás is súlyos problémát jelez. Látni kell ugyanakkor, hogy míg 2001-ben 56404 magzatelhajtás történt hazánkban, számuk 2010-ig 40449-re csökkent. Onnantól tovább gyorsult a visszaesés, bő tíz év alatt majdnem a felére. Ám e ponton azt is jegyezzük meg, hogy az évről évre fokozatosan csökkenő számú magzatelhajtások esetében egyetlen kivétel van: 2008. A legsötétebb Gyurcsány-korszakban, amikorra az MSZP–SZDSZ-kormány majdnem csődbe navigálta az országot, 44089 abortuszt hajtottak végre Magyarországon, 219-cel többet, mint egy évvel korábban, 2007-ben. A DK állítása tehát már csak ezért is vérlázító, ráadásul a hazugságot tovább is fokozták azzal, hogy „amíg Orbán Viktor marad, marad az orbáni infláció, a létbizonytalanság, és tovább nőhet az abortuszok száma”.

Takács Péter nem véletlenül fogalmazott keményen Ráczné kijelentéseire reagálva. „Ez egyszerűen nem igaz! A Gyurcsány-párt ismét hazugságokkal vezetné félre a magyar embereket” – közölte hivatalos közösségi oldalán a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára. „Azt állítani, hogy a művi vetélés száma növekedett, egyértelműen a közvélemény félrevezetése a DK részéről. Az abortuszok számának csökkenése az említett rendelet hatálybalépése után is folytatódott. […] A családalapítás és gyermekvállalás terén tapasztalt kedvező folyamatok nem egyetlen rendelet módosításának tudhatók be, hanem annak a következetes és komplex családtámogatási rendszernek, amelyet a polgári kormány a vágyott gyermekek megszületése érdekében folyamatosan fejleszt” – írta Takács Péter. „A közvélemény által »szívhangrendeletként« ismert szabályozás tavalyi módosításának célja az emberi élet védelme és a várandós teljes körű tájékoztatása. Ennek értelmében a terhességmegszakítás elvégzése előtti utolsó orvosi vizsgálaton az anya részére a magzati életfunkciók egyértelmű bemutatása szükséges” – hangsúlyozta az egészségügyi államtitkár.

Vágyott gyermekek

Takács Péter nagyon fontos szempontra mutatott rá, tudniillik arra, hogy amint a születésszámok változása, úgy a magzatelhajtásoké sem egy-egy konkrét intézkedésen, jelen esetben a szívhangrendeleten múlik. Hanem a bő évtizede épülő, komplex családtámogatási rendszer teremtett olyan családbarát közeget (amelyen persze sokat lehet még javítani), hogy az az anyagi és más jellegű segítségeken keresztül a családok jólétéhez, a vágyott gyermekek nagyobb eséllyel történő világra hozatalához vezessen. S mindez statisztikailag is megmutatkozik a magasabb termékenységi mutatókban, a több házasságkötésben – és a kevesebb művi terhességmegszakításban.

A DK kellőképpen demagóg közlése az „orbáni inflációról” és a „barbár szívhangrendeletről” a Válasz Online egy korábbi cikkén alapult. A terjedelmes írás az abortuszoknak a szívhangrendelet bevezetése körüli alakulásával foglalkozott. Azt azonban ez a cikk sem állította, hogy nőtt volna a terhességmegszakítások száma Magyarországon, hanem különböző hozzáférhető adatok alapján azt fejtegette, hogy a rezsicsökkentés átalakítása és a háborús, inflációs félelmek miatt emelkedett az arányuk – ami nem egyenlő a tényleges számuk növekedésével. A KSH adatai szerint 2021-ben és 2022-ben is pontosan tíz-tíz abortusz jutott ezer 15–49 év közötti nőre. Amiben valóban emelkedés történt, az a száz élve születésre jutó művi terhességmegszakítások száma. Két éve 23,5 volt ez a mutató, tavaly azonban száz élve születésre vetítve átlagosan 24,7 abortuszt hajtottak végre hazánkban. Persze rendkívül szomorú, hogy 2022-ben hosszú idő óta ismét csökkent a születések száma, és hogy ehhez viszonyítva több volt a magzatelhajtás – de az elmúlt évek után gazdasági értelemben kimondottan nehéz hónapok folyamatai alapján egy életvédő rendelkezésről kijelenteni, hogy teljes kudarc volna, erős állításnak tűnik. Márpedig a cikk nem árult zsákbamacskát, hiszen már a címében ez állt.

Kétharmados szívdobbanás

Magyarországon viszonylag megengedő az abortusz jogi szabályozása, hiszen a várandósság a 12. hétig több okból is megszakítható. Kérelmezhető az abortusz, ha a várandós nő egészségét a terhesség súlyosan veszélyezteti, ha az embrió orvosilag valószínűsíthetően súlyosan fogyatékos vagy károsodott, ha a terhesség bűncselekmény (különösen nemi erőszak) következménye, sőt akkor is, ha az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van. Ez utóbbi viszont amolyan gumiszabály, amint azt az elmúlt évtizedek gyakorlata is mutatja. A Nemzeti Népegészségügyi Központ Egészségvonalán is gyakorlatilag a teljes önrendelkezés megnyilvánulásaként mutatják be ez utóbbi szempontot: „Tekintve, hogy a súlyos válsághelyzet egyénenként változó egyéni és társadalmi körülményeket jelent, a terhes nő a 12. hétig maga dönthet a terhesség megszakításáról.” Ezt a döntést segítheti a szívhang meghall­gatása.

A Belügyminisztérium annak idején az intézkedés bevezetését a Heteknek éppen azzal magyarázta, hogy a kutatások szerint a magyarok csaknem kétharmada az első szívdobbanáshoz köti az élet kezdetét. Azt írták, hogy a szívdobbanás korszerű eszközökkel már a várandósság korai szakaszában kimutatható, ezért az egészségügyi szakmai irányelv teljesebb körben ajánlja a tájékoztatást a várandós nőknek. A szívhang meghallgatásáért évek óta felszólaló Mi Hazánk-os Dúró Dóra pedig azt írta akkor a közösségi oldalán, hogy ez nem szigorítást jelent, „csupán tájékoztatás a döntés súlyáról, valódi tétjéről, sokan ugyanis csak egy sejtcsomónak tekintik a gyermeket még ekkor”.

Abortusz mint fogamzásgátlás?

Annak bemutatása, hogy milyen egzisztenciális és lélektani okok vezetnek oda, hogy valaki elvetesse a méhében növekvő magzatát, szétfeszítené e cikk kereteit. Ugyanakkor fontos látni, hogy az abortusz kérelmezői között korábban és most is azok a nők teszik ki a legnagyobb arányt, akik már nem az első – hanem adott esetben egészen sokadik – művi terhességmegszakításukra készülnek. A KSH 2017-ben publikált Terhességmegszakítások című kiadványa szerint 1990 után a nők első abortuszának gyakorisága a negyedére csökkent. Az ismételt művi terhességmegszakítások esetében a második abortusz gyakorisága mintegy felére, a harmadiké kevesebb mint kétharmadára esett vissza. A negyedik művi vetélés gyakorisága viszont alig változott, az ennél magasabb sorszámúaké (!) pedig még emelkedett is.

Abból is látszik, hogy egyes hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok szemében az abortusz egyfajta „fogamzásgátló” eljárás, hogy a nyolc osztályt sem végzett nők 48,8 és a felsőfokú végzettségű nők 4,3 ezrelékes abortuszgyakorisága között tizenegyszeres a különbség, de a nyolc osztályt végzettek körében is hét és félszer gyakoribb volt a művi vetélés, mint az egyetemi, főiskolai végzettségű nőknél.

Botrányban bízva

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a nők jogaira hivatkozó, de a magzatok jogait semmibe vevő „jogvédő” szervezetek és a balliberális média csatazajában nem lehet értelmesen beszélni a magzatvédelemről. Teljesen álságos az a beállítás, hogy a Belügyminisztérium az „éj leple alatt” hozta volna meg a szabályozást, és hogy ezt semmiféle társadalmi egyeztetés ne előzte volna meg. A társadalmi egyeztetést csak azért hiányolták ezek az NGO-k, mert egy ilyen, akár hetekre, hónapokra témát szolgáltató esetben igazi botrányt lehetne kelteni az életpárti megnyilvánulások ellen.

Ahogy tették 2011-ben is, amikor a magzatot az anyaméhben ábrázoló, „Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek!” feliratú plakátok ellen több „civil szervezet” is fellépett, majd brüsszeli nyomásra le kellett vetetni azokat. Tizenkét év elteltével, a jobboldali Orbán-kormány egyhuzamban negyedik ciklusa idején ugyanakkor két tényt is örömmel konstatálhatunk. Hosszú évtizedek után végre történt egy életpárti lépés a liberálisnak számító szabályozásban, a DK abortuszpárti hangulatkeltése pedig szerencsére alig érdekelt valakit.