Egy cigány falu felemelkedésének krónikája
Csoda Tarnabodon
Tarnabodról a többségnek a mélyszegénységben élő emberek képe jut eszébe. Roma falu, olyan szeglete Magyarországnak, amelyen még átautózni sem ajánlott. A valóság és az előítéletek sokáig részleges átfedésben voltak. Mára ez megváltozott.
Néhány napja meghívó érkezett a szerkesztőségünkbe, a tarnabodi nyári fesztiválra invitált. Kalandvágytól és kíváncsiságtól hajtva vágtunk neki a másfél órányi autóútnak. Számtalan ígéretes, végül felemás megoldást hozó felzárkóztatási programot láttunk az elmúlt évek alatt, ezért némi szkepticizmussal keltünk útra, azzal a tudattal, hogy ha másra nem is lesz jó a kirándulás, legalább a meghívóban szereplő cigány street food kárpótol a hétvégi munkáért.
Nagyfügednél hajtunk le az M3-as autópályáról, takaros hevesi falvakon keresztül vezet az út. Tarnaméra és Boconád után már a kilencvenes évek Romániáját idézi az útburkolat minősége, sejtjük, hogy közeledünk Tarnabodhoz. A faluba beérkezve a GPS segítségével a községházához hajtunk, ahol a helyiek gyűltek össze a falunapra. Több tucat roma ember, szól a zene, mindenütt babakocsis lányok. Zizeg a faluközpont.
Egy idős asszonyt szólítunk meg, Bencsik Attilához szeretnénk eljutni, aki a meghívót küldte. A hölgy a bolt melletti kávézó irányába mutat: Bencsik úr felesége, Krisztina majd útba igazít minket. A bolt melletti kávézó túlzás nélkül Budapest belvárosában is megállná a helyét. A pult mögött roma fiatalok várják a vendégeket, talán a fesztiválnak köszönhetően a forgalom folyamatosan pörög. Krisztina vidám tekintetű, szőke hölgy, beljebb invitál minket, majd némi bámészkodás után körüljárjuk a fesztiválhelyszínt.
Közben megérkezik a Romani Design, a világ első cigány divatmárkájának háromtagú hölgycsapata. Bemutatót tartanak kollekciójukból, helyi fiatalok öltik magukra a ruhadarabokat és vonulnak bennük a kifutón. Autentikus cigányzene, előadások, finomságok. Az ország számos pontjáról érkeztek vándorárusok, gyertyát, húsneműt, a szokásos vásári portékákat kínálják. A községháza mellett javában zajlik a főzőverseny, cigány specialitások rotyognak az üstökben, hamisítatlan falunapi a hangulat. Egy asztalnál egy helyi szakács saját készítésű vargabélest árul, kiváló levezetésnek bizonyul a csülkös paszuly után.
A Kids for the oceansnak köszönhetően a gyerekek előadást hallgathattak az óceánok élővilágáról, sőt VR-szemüveg segítségével le is merülhetnek a mélybe. Többségük még a faluból sem lépett ki soha, de most korallzátonyok mellett, a színes halak, polipok között úszhat, ha csak virtuálisan is.
Tarina Krisztina és Bencsik Attila cégének udvara hétköznaponként is mindig nyitva a helyiek előtt, ma azonban fesztiválhelyszínként fogadja a látogatókat. Az ember kötelességszerűen is minden kezdeményezést megdicsér, ami a hátrányos helyzetű romák életkörülményeinek javítását célozza. Ha nem tudunk segíteni, akkor legalább azoknak ne vegyük el a kedvét, akik próbálkoznak… Tarnabodon azonban nem kell jól neveltnek lenni ahhoz, hogy az elismerés hangja őszintén csengjen. Bencsik Attila és Tarina Krisztina egyértelműen fenekesül forgatták fel a falu életét, és joggal büszkék rá. A faluban lakó romák életkörülményei és kilátásai az elmúlt három évtized év alatt soha nem voltak olyan jók, mint az utóbbi években.
Tarina Krisztina a cégudvar közepén álló szendvicspanel épületbe kísér, ahol Bencsik Attila vendégek gyűrűjében mesél a projektről. A kíváncsiság érthető. A siker általában vonzza az érdeklődőket. Miközben Bencsik Attilára várunk, Tarina Krisztina megosztja velünk a projekt mottóját:
– Le seul, le vrai, l’unique voyage, c’est de changer de regard – Az egyetlen, az igazi, a legunikálisabb utazás az, ha az ember megváltoztatja a szemléletmódját – mondja mosolyogva. Tarina Krisztina francia, német, spanyol és angol nyelven beszél, ezek közül azonban a francia a kedvence. Az ő utazásuk tíz évvel ezelőtt kezdődött. A faluban a Máltai Szeretetszolgálat elektronikai hulladékfeldolgozásban foglalkoztatta a helyieket. A számítógép-monitorok szétszerelése után azonban nem tudtak mit kezdeni a képernyőkkel, amelyek jelentős mennyiségű ólmot, azaz veszélyes anyagot tartalmaztak.
– Száztonnás üveghegy tornyosult a telepen, arra várt, hogy biztonságos módon újrahasznosítsák – emlékszik vissza a kezdetekre Bencsik Attila.
A szeretetszolgálat munkatársai felkeresték Bencsik Attilát, hogy megoldást találjanak a problémára. A megvalósításhoz ugyanis pályázati forrásra volt szükségük, pályázni azonban csak konzorciumban lehet, a konzorcium vezetője pedig csak cég lehet, nonporfit szervezet nem. Bencsik Attila és felesége vállalta, hogy a cégükkel részt vesznek a munkálatokban.
– Megoldottuk a problémát, a pályázat sikerrel zárult. Létrejött egy infrastruktúra, ami a cég nevén volt, amit azonban senki nem akart üzemeltetni – emlékszik vissza Bencsik Attila. Ő akkoriban még informatikusmérnökként, neje közgazdászként dolgozott. A projekt lezárulta után évekig csak laza kapcsolatot tartottak fenn a falu közösségével, időnként segítettek pályázati pénzeket lehívni különböző célokra. Aztán jött a koronavírus és a lezárás.
Bencsik Attila vállalkozása biotechnológiai laborokat üzemeltet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy algából gyártanak talajjavító, növénykondicionáló anyagot. Termékeik a mezőgazdasági termelésben hasznosulnak. Amikor híre ment, hogy Budapestet le fogják zárni a vírus miatt, Bencsik Attila létrehozott egy labort Tarnabodon is, hogy a korlátozások mellett is tudjanak dolgozni. Ez aztán a családja és a falu sorsára nézve is sorsdöntőnek bizonyult.
Bencsik Attila elmondása szerint a mezőgazdasági projekt is a biotechnológiai labor kísérleti üzemeként indult. Aztán több lett belőle. Miután a Máltai Szeretetszolgálattal együtt felismerték a lehetőséget, a mezőgazdasági projekt részesévé vált a szeretetszolgálat Felzárkózó falvak programjának.
– Azóta mi vagyunk a felzárkózó települések kísérleti laboratóriuma – mondja nevetve Bencsik Attila. A Tarnabodon működő vállalkozások, mintegy húsz embert foglalkoztatnak teljes állásban, ezzel áttételesen 150 embernek adnak megélhetést.
A Felzárkózó települések program és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával működik a tarnabodi mezőgazdasági program, a megművelt mezőgazdasági terület szezonról szezonra növekszik. Egyelőre hat hektáron termelnek, de jövőre már tízen terveznek zöldséget ültetni. Már el is kezdték az új területek előkészítését, ügyelve arra, hogy ne zsákmányolják ki a földet, a talajmegóvásra ugyanis nagy súlyt fektetnek. Üzleti filozófiájuk egyik alapja a fenntarthatóság. Elcsépelten hangzana más esetben, a tarnabodi gazdaságban azonban érthetővé válik valódi tartalma. Bencsik Attila az Egyesült Államoktól Afrikáig terjedően vizsgálja a működőképes modelleket, jelenleg egy négy évszakos öntözéses kertészet kiépítésével vannak a célegyenesben. A cél ugyanis, hogy egész évben lehessen termelni.
– Piacorientált cég vagyunk, de segítjük a környezetünkben élőket, igyekszünk lehetőséget adni azoknak, akik szeretnének részt venni a munkában – magyarázza Bencsik Attila.
A cégtulajdonospáros meggyőződése, hogy a segélyezés nem megoldás a leszakadó térségek és rétegek gondjaira. A segély ugyanis elpusztítja egy közösség természetes immunitását. Elhiteti az emberekkel, hogy jár nekik valami, amiért nem kell semmit tenniük. Bencsik Attila és felesége úgy látja, hogy a romákat érdekelté kell tenni saját sorsuk irányításában. Csak azzal lehet az embereket vidéken tartani, munkába állítani, ha van előrelépési perspektíva az életükben, ha ők maguk tulajdonosokká válhatnak egy nap.
– Vannak helyi roma telektulajdonosok, akik felajánlják saját földjüket művelésre, amelyen ők maguk is dolgoznak fizetésért, vagy a cég egy másik munkaterületén vállalnak munkát – meséli Tarina Krisztina.
A tarnabodi romák az otthoni háztáji gazdaságukban is elkezdtek termelni. Korábban nem ültettek a maguk számára, pedig sokuknak van gyakorlata a mezőgazdasági munkában. A falusiak korábban ugyanis napszámosként jutottak időszakos jövedelemhez. Tarina Krisztina hozzáteszi, nem a lustaság az oka, hogy nem termeltek saját maguknak zöldséget, a középkorú vagy idősebb roma emberek számára a szervezési rész, a rendszerben való gondolkodás okozott problémát. Ez azonban tanulható. Bencsik Attila is rengeteget tanult a roma munkásoktól, igazából egymáson csiszolódnak évek óta.
– Ha nem értünk valamihez, akkor bevalljuk, és hívunk olyan valakit, aki ért hozzá – mondja.
A faluban megerősödött egy magközösség azokból, akik a vállalkozók legközelebbi munkatársaivá váltak. Niki a zöldségtermesztést felügyeli. A mindig vidám roma hölgy remekül főz, gyakran eszik együtt a csapat. A terményt a helyi bolt mellett a faluba érkező magánszemélyeknek adják el, illetve Budapestre is szállítanak, megrendelőknek. Bencsik Attila elárulja, hogy egy Michelin-csillagos egri vendéglő megrendeléseinek is eleget tesznek. A kertgazdaság fejlődik, a melegházak XXI. századi technológiával működnek. Monitorokon követik nyomon az időjárás alakulását és minden olyan körülményt, ami fontos lehet a növények jóléte kapcsán. A föld minőségét talajszondákkal vizsgálják, hogy a termés minősége biztos legyen.
A tervezés azonban soha nem áll le. Az elektronikai eszközök bontása tovább folytatódik, megépült a kávézó, bővítik a termőterületeket, és a bolt is megújult. Emellett egy másik projekt, egy minierőmű megépítése lendít tovább hamarosan a falu életén. Mivel helyben nincs vezetékes gáz, faaprítékkal üzemelő erőművet építenek, amely képes lesz ellátni meleggel a falu közintézményeit, illetve a gazdaság egészét, beleértve az üvegházakat is. A hosszú távú tervek között szerepel, hogy Bencsik Attila az algagyártást is beindítja a faluban.
– Sokan beszélnek a jelenlét fontosságáról, kevesen veszik azonban a bátorságot, hogy tényleg jelen legyenek a roma falvak életében. Mi itt maradunk szürkület után is, és senki nem evett meg minket eddig, inkább együtt eszünk jókat. Senki nem akart nekünk még rosszat ebben a faluban – mondja közös utazásunk végén Bencsik Attila.
Tarnabodot alapvetően jó szándékú emberek lakják. A többség megragadja a cég által nyújtott lehetőségeket. A sikeres profitorientált projektek ellenére a falu azonban továbbra is az ország 12. legszegényebbje. A szegénységből kifelé vezető út ugyanis hosszú és fáradságos. Közben sok fiatalt elragadnak a szintetikus drogok. A pár száz forintos kemikáliák megszerzése semmiféle nehézségbe nem ütközik, a pénzt alkalmi munkával vagy lopással teremtik elő a fiatal szerhasználók… Ez sok vidéki településre jellemző. Jelentős előrelépés azonban, hogy Tarnabodot már nem akarják mindenáron elkerülni az emberek. A cél ugyanis nem egy cigány rezervátum, hanem egy élhető faluközösség.
