Lehengerlő

Amikor 1996-ban bemutatták az első Mission: Impossible-t, valószínűleg az alkotók sem gondolták volna, hogy olyan kémsorozatot indítanak útjára, amelynek rajongóbázisa és kritikai megbecsültsége a James Bondéval vetekszik majd. Tom Cruise pedig látszólag nem sokat öregedett a csaknem három évtized alatt, kitűnő formában van, még mindig a legtöbb kaszkadőrmutatványt saját maga prezentálja (ezúttal egy motorral veti le magát egy szakadékba). És bár lehet bírálni magán­életi dolgai miatt, olyan erővel van jelen a vásznon, mint a régi, klasszikus mozisztárok. Az új epizód pedig tovább emeli a tétet: ezúttal az egész emberiség léte forog kockán, hiszen elszabadul egy mesterséges intelligencia, amelyet csak egy különleges kulccsal lehet irányítani, így nem mindegy, hogy kinek a kezébe kerül. A sztori már-már rajzfilmszerűen egyszerű és megmosolyogtató, az ak­ció­jelenetek ellenben elképesztően intenzívek és hatásosak – köszönhetően részben annak, hogy, ahol lehetett, nem használtak digitális trükköt, így érezni a súlyát az összetörő járműveknek. A maga kategóriájában kétség kívül a nyár legszórakoztatóbb popcornmozija, az elsőre indokolatlanul hosszúnak tűnő két és fél órás játékidő úgy suhan, mint Tom Cruise az elszabadult vonaton a fináléban.