Civileket is pusztító harceszközt kapnak az ukránok
Ezernyi csapás az égből
Amerika kazettás bombákkal látja el Ukrajnát. A hír hatalmas felzúdulást keltett még az USA szövetségesei között is, a kazettás fegyverek ugyanis kifejezetten veszélyesek a civil lakosságra, és évekkel a háború után is okozhatnak halálos baleseteket.
A döntést maga Joe Biden amerikai elnök is nehéznek nevezte, és a NATO-n belül sem övezte egyetértés. 2008-ban Dublinban 107 állam írta alá a kazettás fegyverek tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt, köztük Németország és Franciaország is. Nem csatlakozott viszont az egyezményhez az Egyesült Államok, Oroszország és többek között Ukrajna sem.
De mitől olyan pusztító fegyver ez, hogy több mint száz ország önként mondott le a használatáról? A kazettás bomba lényege az, hogy egyetlen bombahéjban több, általában pár száz robbanótöltetet vagy lőszert helyeznek el. Ezek jellemzően kis méretűek, ugyanakkor önálló robbanóeszközök, sőt a modernebb változatokban már a résztölteteknek saját célkeresési képessége is lehet. A működési elv minden esetben az, hogy a bomba a célpont fölé érve szétszakad, és az albombák a levegőben szétterülnek, majd a földre érve felrobbannak. Ezzel jelentős területet képesek lefedni, és nagyobb pusztítást okozhatnak, mint egy hagyományos bomba vagy lőszer. A kazettás fegyvereket többnyire repülőgépek, tüzérségi eszközök és rakéták juttathatják célba. A robbanótöltetek esetenként alattomos módon működhetnek: vannak olyan típusok, amelyeket időzített hatástartammal látnak el azzal a céllal, hogy később robbanjanak fel, amikor az ellenséges élőerő már visszatér a bombázott területre. Csakhogy ezáltal a civil lakosságra és a segélyszervezetekre is nagy veszélyt jelentenek, arról nem is beszélve, hogy gyakran előforduló probléma, hogy a nem időzített részegységek sem robbannak fel minden esetben száz százalékban, így még évekkel a háború után is pusztíthatnak. A szétszóródott töltetek legnagyobb része érintésre robban, az eddigi tapasztalatok alapján a balesetek jellemzően a mezőgazdasági művelés, házépítés, egyéb földmunkák vagy éppen tűzifagyűjtés közben következnek be, és bár a gyártók feltűnő, színes festéssel látták el a tölteteket, hogy csökkentsék a véletlen rálépés okozta baleseteket, emiatt kifejezetten magas az áldozatul esett gyermekek aránya. Ez vezetett végül az egyre erősebb nemzetközi összefogáshoz a fegyvertípussal szemben.
A kazettás bombák fejlesztését az 1930-as években kezdték meg, elsőként Németország ért célba a második világháború előestéjén, majd gyorsan ki is próbálták 1937-ben, a spanyol polgárháborúban, később pedig aktívan használták őket. A németektől függetlenül Amerikában, a Szovjetunióban és Olaszországban is sikeres fejlesztések zajlottak. Az elmúlt évtizedek során számos konfliktusban használták a kazettás fegyvereket. Az amerikai hadsereg Laoszban és Kambodzsában végrehajtott bombatámadásai, valamint a vietnámi háború után mintegy tízmillió fel nem robbant altöltet maradt a helyszínen. Az 1990-es években a Jugoszlávia elleni NATO-bombázások alkalmával is bevetették őket, továbbá a Közel-Keleten, például Irakban és Jemenben is jelentős károkat okoztak.
A mostani amerikai adomány célja minden bizonnyal az, hogy hatékonyabbá tegye az ukrán ellentámadást. A kazettás fegyvereket alapvetően az ellenséges élőerő és harcjárművek gyülekezési, felvonulási körzetei ellen lehet hatékonyan bevetni, és az orosz lövészárokrendszerekben nagyobb pusztítást tudnának végezni, mint a hagyományos bombák.
