Mint megírtuk, 1956-os szabadságharcos hősünk, Cey-Bert Róbert Gyula méltatlan és aljas, ugyanakkor csúfosan lelepleződött karaktergyilkossági kísérlet áldozatává vált. De az ávóslelkületű rágalmazók nemcsak 1956-os múltját és későbbi igazságkereséseit hazudták el, hanem elismert nemzetközi, majd a rendszerváltozás után hazai gasztronómiai munkásságát is igyekeztek eltagadni.

Hirdetés

Mondanunk sem kell, a jeles magyar hazafi, író elleni feluszulás ezen második felvonása is a semmibe foszlott.

A gyalázkodók hazugságaival szemben ugyanis Cey-Bert Róbert életműve kitörölhetetlenül bevésődött a világgasztronómia történetébe, és amikor már lehetett, amikor a most falkában támadó kommunisták szellemi elődeinek diktatúrája megroppant, a magyar konyhaművészet és borkultúra hagyományalapú megújításából is oroszlánrészt vállalt – nem mellékesen azzal a példátlan pusztítással szemben, amit a falkakommunisták a hagyományos magyar ételkultúra terén is végeztek. Mert amihez nyúltak, abból sár lett, azt tönkretették, meghamisították, lezüllesztették. Akárcsak Madách Lucifere, nem adhattak mást, csak mi lényegük, és ma sem adhatnak mást.

Dokumentumok bizonyítják, hogy a fröcsögők hazugságaival szemben Cey-Bert Róbert rendezte meg Hong-Kongban, majd Kínában a kinai konyhák és a francia borok társításának szimpóziumát, később Thaiföldön luxus-szállodák és légitársaságok gasztronómiai tanácsadójaként dolgozott, egyebek mellett az 1980-as években a világ legjobb szállodájaként elismert bangkoki Hotel Oriental konyháját és kínálatát formálta. Ezért is hívták meg a világ első, ugyancsak a Hotel Orientalban rendezett gasztronómiai csúcstalálkozójának szervezőgárdájába olyan megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyekkel együttműködve, mint a Gault-Millau étteremkalauz egyik névadója, Henri Gault vagy a mára a világ legfontosabb szakácsversenyének számító Bocuse d’Or névadója, Paul Bocuse.

E nagyszabású eseményen Cey-Bert Róbertet a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává választották, ennek is köszönhető, hogy Magyarország felkerüljön a gasztronómiai nagyhatalmak listájára – a vörös diktatúra e téren is ordítóan kétségbeejtő igénytelensége ellenére azért, mert 1945-ig méltán szólhatott a világ elismeréssel a magyar konyhaművészetről. A mindenkori magyar királyi konyhát ugyanis évszázadokig Európa legjobbjai között tartották számon, és a régi hírnevet a tábori csajkákba tömködött Hitler-szalonnás grízes tészta és a diktatúrában kitalált hangzatos nevű, de sohasem létezett, hagyománytalan és leginkább a maradékok menza-hasznosítását szolgáló ételipari termékek sokasága sem tudta lenullázni.

Korábban írtuk

Dokumentumok és fotók mindezt cáfolhatatlanul bizonyítják, miként azt is, hogy Cey-Bert Róbert 1993-tól a budavári Fortuna Étterem gasztronómiai tanácsadójaként főszerepet vállalt a hazai étkezési kultúra megújításában. Neki köszönhető, hogy a világ leghíresebb konyhafőnökei segítették a neves vendéglő újjászületését. Menükártyák, de korabeli újságcikkek is bizonyítják, hogy a Fortunában rendezett gasztronómiai gálák neves résztvevői között volt többek között a svéd királyi pár vagy épp a Habsburg család. Cey-Bert Róbert kezdeményezésére alakult meg a bolsevizmusban szintén sárba alázott hazai borkultúra feltámasztásában elévülhetetlen érdemeket szerző Magyar Bor Akadémia, s a neves gasztronómusnak a magyar borleíró nyelvezet kialakításában is főszerepe volt, miként a bor szimbolikájának, bor szavunk etimológiájának feltárásában.

Vajon miért fáj ez azoknak, akik Cey-Bert Róbert életművét rágalomkampánnyal akarják porba dönteni? Miért fáj nekik a magyar minőség, a magyar dicsőség? Talán idegen érdekek szolgálatára esküdtek?

Nem tudjuk, de nem volnánk meglepve, ha ez magyarázná aljasságukat. Hiszen Cey-Bert Róbert népszerű, olvasmányos történelmi regények szerzője is. Ezek őstörténetünk, illetve történelmünk fontos fordulópontjainak megrajzolásával egytől-egyig a nemzettudatot, az önismeretet erősítik. Ráadásul 2022 tavaszán a hősünk, a tavaly ősszel Teremtőjéhez megtért Wittner Mária kezdeményezésére felhívást írt, amelyben az ’56-osok nevében arra szólította a magyarokat, hogy a keresztény-nemzeti oldalt, vagyis az Orbán Viktor vezette tábort támogassák az április országgyűlési választáson. Amin azután a nemzetellenes baloldal történelmi vereséget szenvedett.

Így már érthető az ávóslelkű verbális lincselők, verbális verőlegények nem csillapuló gyűlölete, ami a gyors és megalázó lelepleződés kockázatát is vállalva bosszúálló rágalomkampányra sarkallta őket. Isten, az idő ura azonban igazságos. Neveiket elmossa a feledés, míg a nemzetét ma is tántoríthatatlan hűséggel szolgáló Cey-Bert Róbertét örökre megőrzi a magyar és az egyetemes emlékezet.