Hirdetés

Jelen közállapotainkban a híd (és általában Budapest hídjai) az erőszakról szólnak. Azokról a sokszor próbálva fényesített erőszakmódozatokról, amelyek hatására mégiscsak meg kellene törnünk már egyszer. Pedig a híd pont hogy nem az elválasztás szimbóluma, hanem a kapcsolaté, összekötésé. Hidat az ember nem épít passzióból. Vasárnapi reggelik alá – holnap a hídon süssünk tojást! Hidat nem ékszerként építünk két part közé, hogy olyan jól nézzen ki ott fényes üresen. Nem, a híd azért tartja feszülő hátát, hogy átkelhessünk rajta a túlsó partra. Az átkelés lehetőségének elvétele meddővé teszi, értelmetlenné és fölöslegessé. Az ilyen ezer sebből vérző „lakógyűlésre” hivatkozva kivágni a város egyik ütőerét – nyílt erőszak. Nem is bánom – mondja vitapartnerem, ha erőszak kell hozzá, hogy elhagyjuk rossz szokásunkat, amely autózni visz a belvárosba. Szokjuk meg, hogy miként a világ összes nagyvárosában, itthon se lehessen autóval menni belső kerületekbe. Annak idején a szüfrazsettmozgalmak is erőszakosak voltak, és ha nem azok, máig nem egyenjogúak a nők.

Azért erőszak helyett tudós, előrelátó, szorgalmas tervezőmunka kell. Amivel még elkerülhetők lettek volna a városon át vivő országutak. Az alagúton, Lánchídon át a Dunántúlt az Alföldre és viszont, naponta kétszer. Ugyanilyen országúttá vált a Rákóczi út, a három körút, a Szentendrei út, a Szilágyi Erzsébet fasor és a budai Margit körút is. Megoldásra törekvő munkát, igyekezetet nem látni, helyette a belső utakat is elzáró biciklisávokat – a nyílt agresszió alkotásait. És látni lezárt hidakat. Az egyiket csak, a másikat, mert olyan igazán kreatívan jópofa, mint egy műanyag tehén a belvárosi utcasarkon, a többit azért, hogy bukjon meg a kormány. Erőszak erőszak hátán, összekapcsoló, közösségfenntartó igyekezet helyett a dölyfös, szétválasztó agresszió.

Bár talán ma már nincs is nagyon mit szétválasztani. Anyuka tolja gyerekét kocsiban, a nagyobb futóbiciklin mellettük. És még valami: a telefon. Az anyuka a telefonnal van, nem a gyerekeivel. Rájuk csak figyel, néha igazítja őket. S már itt a bábuba applikált mesemondó mesterséges intelligencia. Mozgalom indult a 200 000 szavazatért, népszavazást akarnak, hogy semmi mást ne kelljen megtanulniuk az iskolásoknak, mint az okoseszközök használatát. Kiváló janicsáranyag. Mert úgy lesznek a gyerekek kompetensek a … miben is? Semmi esetre sem abban, amit a kiválasztottak fejébe nyomnak be elit iskolákban, hogy a bambák fölé emelkedhessenek.

Ehhez képest fizikailag kiparancsolni az embert a fővárosából – smafu.

Kapcsolódó cikkünk