Hirdetés

Ücsörög az ember a buszon, és ráeszmél: már augusztus van, mindjárt szeptember, kezdődik az iskola. Az is eszébe jut, milyen szép dolog is az integrált oktatás. Az alapelgondolással nincs semmi gond, egészen addig, amíg nem maga az integráció a probléma. Később részletezendő példa kapcsán felvetődik bennem a kérdés, mi a haszna az integrált nevelésnek akkor, amikor az integrálandó gyermeknek speciális igényei lennének. Amikor olyannyira hátrányos helyzetű, hogy alapvető szocializációs hiányosságokkal küszködik. Amikor soha senki nem magyarázta el, nem mutatta meg neki, hogyan is kellene viselkednie egy közösségben. Hogy fog viselkedni ez a gyermek? Természetesen úgy, mintha nem is volnának szabályok meg határok, hiszen az ő életében addig nem is nagyon voltak.

És mi történik abban az osztályban, amelyikbe bekerül? Hat az egész osztályközösségre, hat a tanulókra egyesével, mindenkire máshogy.

Egy Covid sújtotta első osztálynak például piszok nehéz dolga lehetett az előző tanévben amúgy is, hiszen nekik aztán tényleg nem úgy sikerült az óvodai „karrierjük”, ahogy mondjuk a három évvel korábban elballagóknak. Nehezített pálya (volt) az övék, biztos sok időt és energiát felemésztett, amíg feldolgozták az új helyzetet. Ha egy ilyen, még építkező, épülő osztályba bekerül egy olyan gyermek, aki azzal sincs tisztában, minek is kellene megfelelnie, viselkedésével folyamatosan kilóg, akkor bizony követőkre is talál az arra fogékonyak személyében. 

(Folytatjuk)

Kapcsolódó cikkünk