Magasra tett léc

Érdemes felidézni Varga Zsolt vízilabda-kapitány Demokratának adott nyilatkozatát, amit még júniusban tett, a világbajnoki felkészülés kezdetén. A szövetségi kapitány akkor úgy fogalmazott, munkája egyik legfontosabb részének tekinti a csapatépítést, mert a kvalitás benne van a játékosokban. Azt kell elérni, hogy a válogatottság ne kötelesség legyen, hanem érezzék is jól magukat a közösségben. Ha valaki magáénak érzi és szereti ezt a közösséget – mondta a kapitány –, akkor hajlandó bármit megtenni érte, és elvinni bárkit a hátán, ha kell.

Egységben az erő

Alig pár héttel később Fukuokában láthattuk az eredményt. Az egységet, összetartást, egymásért való küzdést és persze a világbajnoki győzelmet. Mindezt pedig nem lehet úgy begyakorolni, mint a taktikai elemeket, és ebben rejlik Varga Zsolt – egyik – ereje.

– Már tavaly, az ezüstéremmel záruló Európa-bajnokság utáni első edzésen elmondtam, hogyan látom a csapatot, és milyen munkát kell elvégezni ahhoz, hogy az én hitem szerint legyen értelme. Rendkívüli módon odatették magukat a játékosok, egyéni és páros foglalkozásokon vettek részt, és lassan elkezdtek újra működni azok az emberi kapcsolatok, amik korábban nem. Számomra a világbajnoki címen kívül abban fejeződik ki a győzelem, hogy értéknek gondolják a játékosok az együtt töltött időt, képesek egymásra támaszkodni, és látom ezeknek a kapcsolatoknak a fejlődését.

A szövetségi kapitány a medenceparton, a szurkolók a tévé előtt, a játékosok pedig a vízben élték meg a változást, amely eredményben is megnyilvánult.

– Sok minden elhangzott az aranyérem megszerzése kapcsán, hogy miért voltunk mi a legjobbak, hogy nekünk vannak a legjobb játékosaink, és hogy miért teljesítettünk jól egyénileg is. Hogy miért győztünk? Mert csapat vagyunk – adta meg a választ Manhercz Krisztián.

– Az egyik legfontosabb visszajelzés, ha az emberek észreveszik, érzik ezt a változást, mert volt olyan világverseny, ahol nem pont ez tükröződött a képernyőn – mondta a csapatkapitány, Jansik Szilárd a Demokratának. Mindenki félretette az egyéni érdekeket, mindenki a csapatnak rendelte alá magát. Ez az egység segít azokban a pillanatokban, amikor háromgólos hátrányból kell felállnunk. A játékosok nem a taktikát hátrahagyva, egyénileg küzdenek, hanem tartottuk magunkat a megbeszéltekhez, és mindvégig hittünk abban, hogy a meccs alatt beletett munka kifizetődik, mert a végén mi jobban bírtuk.

Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok kapitány szerint az a lelkierő, hit és tűz, ami egykori játékosában munkál, győzelemre viszi csapatát. Az látható, hogy Varga Zsolt ezer fokon ég a parton, de a legfontosabb pillanatokban hihetetlenül higgadtan adja az utasításokat a csapatnak.

– Sem röviden, de talán hosszan sem tudnék válaszolni arra, hogy mit adok át a játékosaimnak abból, ami én vagyok. Sok összetevő határozza meg: amilyen felfogásban lemegyek az uszodába, a mód, ahogyan beszélgetek velük és a megérzéseim, amikre bizonyos helyzetekben hallgatok. Talán úgy lehetne megfogalmazni: az a meghatározó, hogy a kulcsmomentumokban milyen lelkiállapotot és döntést tudok átadni. Még ha munkál is bennem a feszültség, fontos, hogy egy felfokozott helyzetben nyugodt maradjak, és a lehető legjobban segítsem őket abban, hogy a vízben az adott pillanatban meghozzák a legjobb döntést – mondta a kapitány.

Begyújtott rakéták

Tíz év után lett újra világbajnok a férfivízilabda-válogatott és szerezte meg az indulási jogot a jövő évi ötkarikás játékokra. Úgy vélik, az a tűz, ami most felgyulladt, csak akkor tart ki Párizsig, ha közösen tartják életben.

– Még két világverseny és egy teljes klubszezon áll előttünk, de a tavalyi Eb-ezüst óta is eltelt egy év, és az a mentalitás és gondolkodás, amit Varga Zsolt képvisel, jelen volt, és azt gondolom, jelen is lesz – mondta Manhercz Krisztián. – Nyilván most mondhatjuk a világbajnokság után, hogy minden tökéletes volt, nem hibáztunk, és ennél nincs feljebb. Hála a kvótaszerzésnek, van még tizenegy hónapunk, hogy tökéletesítsünk mindent, a vízben és a parton is, vagyis taktikailag, emberileg. Erről fog szólni a következő egy év.

A szövetségi kapitány úgy látja, a hiányosságokat egyéni kvalitásokkal, csapategységgel és óriási szívvel pótolták, de kemény út áll előttük még Párizsig.

– Elmondtam a csapatnak, hogy egy kicsit westernfilmként éltem meg ezt a világbajnokságot: mindenki lőtt mindenkire, és mi maradtunk talpon. Jobb lenne megnövelni ezt a távolságot az ellenfeleinktől, ezen fogunk dolgozni.

A legmagasabb szinten

Harminckét évet kellett várni arra, hogy ismét három aranyérmet nyerjen világbajnokságon a magyar vívóválogatott. Női kardban nem túlzás kijelenteni: elindult világhódító útjára egy új generáció! Ebben a fegyvernemben tavaly történelmet írtak azzal, hogy először lettek csapatban világbajnokok, idén pedig megvédték a címüket. Bár nem ezt a célt tűzték ki maguk elé, ismét felülmúlták önmagukat.

– Az egyik titkunk a szeretet, amit egymás iránt érzünk. A vívás ugyan egyéni sport, de mi soha nem tekintjük egymást ellenfélnek – árulta el a már kétszeres világbajnok, Szűcs Luca. – A másik erősségünk a különbözőségünk. Nagyon más karakterek vagyunk a páston és azon kívül is, eltérő a személyiségünk és a vívóstílusunk. Az sem egyszerű az ellenfeleinknek, hogy magyarok ellen kell vívniuk, de arra is számítani kell, hogy egymás után két teljesen más stílust viszünk a pástra. Gyorsan át kell állni másik stílusra, ha valaki le akar győzni minket.

Szűcs Luca egyik meghatározó pillanataként a negyeddöntőt említette a világbajnokságon, míg a legnagyobb boldogságot az elődöntő hozta meg.

– Talán meglepő a válaszom, de a saját meghatározó pillanatomnak a görögök elleni vívásomat emelném ki. Határtalan boldogságot éreztem, mert jól teljesítettem, megfordítottam az állást, amire korábban nem igazán volt példa a csapatversenynél, bár közel álltam hozzá. Most viszont elértem. A másik meghatározó pillanatom a Korea elleni elődöntő. Az a siker felfoghatatlan, alig hittem el, hogy legyőztük a világranglista-másodikat. Valószínűleg mindenki a vb-győzelmet emelné ki, számomra mégis a Korea elleni siker meghatározó. Idő kell, hogy a győzelem, a sikerek tudatosuljanak az emberben, szóval nem sürgetem.

Azt Szűcs Luca is elismeri, hogy újabb győzelmükkel az olimpia legnagyobb aranyesélyesének számítanak, de fontosnak tartja, hogy mindezt előnyként éljék meg a páston. Mivel a vb-cím sem járt kvótával, ezért a következő év kvalifikációs versenyein mindenhol a négy közé jutást tűzték ki maguk elé.

– Bevallom, mindenki az utolsó erejét használta fel, nagyon hosszú és nehéz szezonon vagyunk túl. Jóleső érzés, hogy elismernek és számolnak velünk, de az esélyességet mentálisan is kell kezelni. Ez a tűz kitarthat Párizsig, jó úton járunk, a következő évben továbbfejlődünk – nyilatkozta Szűcs Luca.

Mélységek és magasságok

Míg a vízilabdázóknak éveken keresztül a szerbek, úgy a férfikardcsapatnak a koreaiak jelenthették a mumust, de idén fordult a kocka. A legnagyobb rivális legyőzésével tizenhat év után lett világbajnok a csapat ebben a fegyvernemben.

– Nem gondolom, hogy fóbiáról beszélhetünk, mert a koreai válogatott világklasszisokból áll, fizikailag és mentálisan is hihetetlenül erős sportolók – kezdte Szatmári András. – Azzal tisztában voltunk, hogy csak úgy tudjuk megverni őket, ha egy asszót sem engedünk el, végig koncentrálunk és nagyon jól vívunk. A győzelemig vezető út hosszú, és valójában az utolsó nap utolsó asszójában kell a legjobban teljesíteni. Ez rendkívül nehéz mentális állapot, amiben talán eddig jobbak voltak, de most fordult a kocka. Ha már a vízilabda szóba került, Benedek Tibortól idéznék, aki azt mondta: mindig én akartam jobban, ez az én tehetségem. Úgy érzem, ezúttal mi koncentráltunk jobban, és mi akartuk jobban a győzelmet.

Szatmári András felidézte, alig egy hónapja szinte leírták a csapatot, amikor az Európa-játékokon negyedik helyen végzett. Hét éve minden világversenyen érmesek voltak, és bár nem fogták fel kudarcnak, át kellett értékelniük az eredményt. A világbajnoki címmel bizonyították, hogy hiába nem a legfiatalabb a csapat, még bőven van bennük.

– A vb-sikert helyén kell kezelni, bár nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, és azt gondolom, az olimpián esélyesek lehetünk, nem bízhatjuk el magunkat. Az elkövetkező évet is kőkeményen végig kell csinálni, és még véletlenül sem szabad azt gondolni, ha most sikerült, bármikor sikerül. Nem leszek szomorú, ha a következő versenyeken nem tudjuk megverni Koreát, csak az olimpián.

Szatmári András az euforikus csapat­arany előtt alig két nappal a teljes mélypontot élte át, amikor egyéniben nem jutott a legjobb 16 közé. Igaz, az olimpiai kvóta miatt a fókusz a csapatversenyen volt, nagyon korrektül úgy fogalmazott, ez nem vitte el a figyelmét az egyéni versenyről.

– Pályafutásom egyik legnagyobb csalódását éltem át. Nem foghatom másra, én voltam a páston, én kaptam ki, de felálltam a padlóról, és alig két napra rá gyönyörű tusokat adva tudtam vívni, asszókat nyerni és világbajnok lenni a csapattal. Abból merítek erőt a jövőben, hogy felül tudok kerekedni a nehézségeken, kijönni a mélységből, és képes vagyok egy ilyen kudarcot követően is jól vívni.

Egyéni sportolóként nincs más álma, mint az olimpiai aranyérem, az elmúlt három ötkarikás játékokon ez Szilágyi Áronnak sikerült. Szatmári András magasra tette a lécet, és a két arany forgatókönyvét írná meg: egyéniben és csapatban is a dobogó legfelső fokára állna Párizsban.

Ezer fokon

A vívás az élete. Most, hogy világbajnok lett, nem elégszik meg kevesebbel, mindenhol győzni szeretne. Érzelmeit maximálisan megéli, és azt mondja, a kudarcok mellett a sikerek feldolgozásához is idő kell. Nem tart attól, hogy kialszik benne a tűz Párizsig, mert megállíthatatlannak érzi magát. Koch Máté első egyéni világbajnoki aranyérmét nyerte párbajtőrben, azóta is a hatása alatt áll.

– Nehezen tudom elengedni a világbajnokságot, mert a valaha volt legjobb versenyemnek gondolom, szóval nem bánom, ha azóta is vannak álmatlan éjszakáim. Folyamatosan villannak be pillanatképek, a csapattársaim ölelése, a szurkolók öröme, a saját könnyeim, az az érzelmi hullámvasút, amit átéltem az egyéni küzdelmek alatt egész nap. Amikor egyedül ülök otthon a kanapén, visszanézek asszókat annak ellenére, hogy egyáltalán nem szeretem újranézni magam. Jellemzően nem a honfitársaim elleni győzelmeket, hanem inkább az elődöntő és a döntő egy-egy jelenetét, és persze a győzelem pillanatát. Szeretném megélni és értékelni is a sikert.

Ebben az évben kijutott neki a szélsőséges lelkiállapotokból, a világbajnoki cím mellett akadtak nehézségek, kudarcok is, amikből elmondása szerint nagyon nehezen állt talpra. Előfordult, hogy pár tus választotta el a döntőtől, ugyanakkor szerzett Világkupa-ezüstérmet, csapattal álltak dobogón, és megnyerték az Európa-játékokat is. Koch Máté évek óta a párbajtőr élmezőnyének tagja, de egy vb-arany után másként viszonyulnak majd hozzá az ellenfelek.

– A világbajnoki cím visszaigazolást jelent, hogy bármire képes vagyok. Nem közhely, hanem hiszem azt, hogy a sok munka mindig kifizetődik. Úgy érzem, érettebb személyiség lettem, fegyelmezettebben és rutinosabban vívok, mint korábban, de azért maradtam az a laza srác is, akinek megismertek. A következő időszakban is keményen fogok dolgozni, mert a célom, hogy csapatban kijussunk az olimpiára.

Az előjelek kedvezőek, elég, ha csak a párizsi emlékekből indul ki, hiszen világkupán bronzérmes lett, csapatban pedig ott győztek először szintén a sorozatban.

– Bízom abban, hogy nem egyszeri és megismételhetetlen siker adatott meg a világbajnoki győzelemmel. Remélem, az olimpia hasonlóan jól fog elsülni. Úgy érzem, a tűz kitart Párizsig, mert én amúgy is ezer fokon égek, megállíthatatlan vagyok. Ha „bepörgök”, egy levegővel végignyomom a szezont. A vb-győzelem után is minden versenyt maximálisan komolyan fogok venni, mert győzni szeretnék, nem elégszem meg kevesebbel.

Hallgatva a győzteseket, a bennük lévő tűz ha nem is tart ki Párizsig, de ott majd újra fellobban, és igazi tűzijátékot láthatunk az olimpián.