Hirdetés

„Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, / se késed nincs, se kenyered” – írja jó József Attila, remények és veszteségek nagy-nagy megélője. Ukrajnára ez ráadásul úgy igaz: se múltad, se jelened, de legszebb a tél annak, aki jövőt végképp másoknak remél. Ha az oroszok holnap kiürítenék a Krímet, és 150 kilométerrel hátrább vonulnának a majdani véres puccs idején álló határaik mögé, Ukrajna már akkor sem tudná úgy összeszedni magát, hogy maga maradhasson. A harmadik világra jellemző haduras rendszerükben nem lehet, nincs annyi megtermelt pénz, amit szét ne hordanának (lásd még: Demszky és Karácsony Budapestje), és jelenleg is naponta újabb és újabb fedezetlen kiadásokat halmoznak. Mire ez a Nagy Üzleti Terv érdekében összeszervezett öldöklés megszűnik, Ukrajnának zsebkendő méretű saját termőterülete, egyetlen zsebet megtölteni képes bányája, egyetlen hajót indítani tudó kikötője se marad. Katasztrofális születési adataik egyszerűen értelmezhetetlenné tesznek minden számítást, hiszen jelenleg férfiderékhaduk, majd az 50–60 évesek után a 14–17 éves fiúgyermekeiket ajánlják fel az ellenük (is) indított háborúnak. S mint a mesék sárkányainak, fiatal, szülni képes nőket öltöztetnek gránát tépte húscafatnak. Kiknek gyermekei népesíthetik be az ukrán tájat? Pláne most, a kiszámított vérkeverés őrületében, amikor a háború után minden nácizmusért a megmaradt ukránok lesznek a felelősek? Mindenért, amibe most tolja a Nyugat őket teljes támogatásával. Senkié se lesz a maradék, mert nem lesz.

Aki nem hiszi, hogy soha nem egy terület népessége jövőjének kibontásáért állnak sorompóba nagyhatalmak, az tanulmányozza az aktuális nigeri események okait. Ha még az sem lenne meg­győző, emlékezzen a mi történelmünkre, amelyben a 150 év után kiűzött oszmán alól felszabadító Habsburgok (lásd még: Szovjetunió) rögtön hadizsákmányként tekintették elfoglalt hazánkat. Megerősítésül idézzük ide az országvesztésében nyeldeklő (ma újra hadrendbe állt) Kunczét, kitől igen magvas gondolatokat hallottunk arról, hogy nekünk már nem kell hadsereg, s a piac majd mindent eldönt. A piac meg épp most döntött volna, pont napjainkban nyelné el mezőgazdaságunkat. A nyelni kész éhesek az Ukrajnában működő idegen óriáscégek nálunk erősebb gazdaságai, miknek ablakai mögött dörzsölik már kezüket a területeket felvásárló pénzmágnások. Van nekünk sok-sok szájpelenkával felszerelt liberósunk, akik teljesen Magyarország érdekei ellen vannak, élnek, beszélnek, dobog szívük, azaz: szívesen ukránosítanák Magyarországot. Hát, ne engedjük nekik. Kádár elől se disszidáltam annak idején, mondván: menjen el ő.

Kapcsolódó cikkünk