Lehengerli a magyar mezőgazdaságot az óriási vetélytárs megjelenése
Tarol az ukrán dömping
A világ legjobb termőföldje, rengeteg tiszta vizű folyó, kedvező klíma, optimális birtokszerkezet – hosszan sorolhatjuk Ukrajna előnyeit, ami a mezőgazdasági termelését segíti. Ehhez jött újabban a modern amerikai technológia: nem csoda, hogy nagy mennyiségben és elképesztő olcsón tudnak termelni. A háború hatására megadott behozatali kedvezmények azt is elintézték, hogy az ukrán termények letarolhatják az Európai Unió piacait. A helyi gazdák ezt a versenyt nem fogják bírni, márpedig ez nem sprint lesz, hanem maraton.
A NAV és a Nébih szakemberei folyamatosan ellenőrzik az Ukrajnából érkező gabonaszállítmányokat a záhonyi határnál. A szakemberek átvizsgálják a fuvarokat, mintát vesznek, majd plombát tesznek a járművekre, csak így folytathatják tovább útjukat Magyarországon keresztül a célországba. A szállítmányokat ezután az Elektronikus Közúti Áruforgalom-ellenőrző Rendszeren keresztül folyamatosan figyelik, és súlyellenőrzésekkel is követik az útját, így kiderül, valóban elhagyja-e a teljes gabonamennyiség az országot, akár közúton, akár vasúton érkezett.
A hatósági szigor előzménye, hogy Nagy István agrárminiszter áprilisban bejelentette, a piaci zavarok miatt Lengyelországhoz hasonlóan Magyarország is megtiltja az Ukrajnából származó gabona importját. Ehhez hasonlóan az Európai Unió keleti tagállamainak jelentős része is tiltakozik az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingje ellen. De miért nem halljuk a nyugati gazdák hangját is?
– Nem csak a magyar gazdákat teszi tönkre, hogy vám és minőség-ellenőrzés nélkül engedték rá az európai piacra az ukrán termékeket – mondja a Demokratának Lipák László agrármérnök, hozzátéve, a nyugat-európai gazdákat mindez még annyira nem ütötte meg.
Az agrárszakember szerint ez csak annak köszönhető, hogy első körben zömmel az ukrán határhoz közeli tárolókat kezdték el feltölteni a kintről származó gabonával, illetve a főleg állattenyésztéssel foglalkozó nyugatiakat igazán az kényszeríti majd térdre, amikor az ukrán hús, tej, tojás is megjelenik a piacaikon.
Ukrajna óriási előnye
Ha csak az elmúlt három évtizedet nézzük, a magyar mezőgazdaság számos csapást túlélt, például a tőkeerős, high-tech nyugati farmok konkurenciáját is. De akkor hogy okozhat helyrehozhatatlan kárt az ukrán dömping? Lipák László szerint a probléma gyökere a nagyságrendekben rejlik.
– Ukrajnának van 33 millió hektár szántója, ennek nagy része, mintegy 20 millió hektár csernozjom (magas humusztartalmú feketeföld – a szerk.). Vessük ezt össze Magyarországgal: van 5 millió hektár szántónk, amiből egymillió hektár csernozjom. Tegyük hozzá, hogy Nyugat-Európában ennél is rosszabb a helyzet, hiszen ott egyáltalán nincs ilyen értékes termőföld – mondja a szakember.
Ráadásul még a világ legjobban termő talajai között is vannak különbségek: míg a magyar feketeföld humusztartalma legfeljebb 30 centiméteres mélységig terjed, addig Ukrajnában 1,5 és 3 méter között mozog. Ez pedig azt jelenti, hogy míg hazánkban komoly összegeket kell műtrágyázásra fordítani, az ukrán gazdáknak erre jószerével nem is kell költeniük. További előnyük, hogy keleti szomszédunkban a termőterületek többsége sík vagy enyhén lankás terep, ráadásul ami nálunk a legnagyobb összefüggő tábla, az náluk a legkisebb méretét sem éri el. Míg ott a 200-300 ezer hektáros nagygazdaságok dominálnak, itthon és Nyugat-Európában jóval elaprózódottabb a birtokszerkezet, inkább a 30 hektáros gazdaságok a jellemzők, márpedig a művelés költségeit tekintve az utóbbi kevésbé hatékony.
Ukrajnában a jó termőföldek vízben is rendkívül gazdagok, ilyen terület nincs még egy Európában. 23 ezer folyó található az országban, csak a Dnyepernek mintegy ezer mellékfolyója van. Mint az emberi testben az erek, úgy hálózzák be ezek az országot, így egyrészt a legtöbb helyen könnyen és olcsón meg lehet oldani az öntözést, másrészt arra is kiválóan alkalmasak, hogy a megtermelt gabonát vízi úton, uszályokkal, a közúti fuvarozásnál jóval olcsóbban juttassák el a tengeri kikötőkbe – magyarázza Lipák László.
Ezek a világ legtisztább vizű folyói, a Tisza minősége például, ahogy belép Magyarországra, köszönő viszonyban sincs az övékével, vagyis rendkívül alkalmasak az öntözésre. Végül (mert a sort még mindig lehet folytatni) miközben Európában már szinte mindenkit érzékenyen érint az éghajlatváltozás, és a déli országok haladnak az elsivatagosodás felé, kiszáradnak a folyóik, és Közép-Európa lesz az új mediterrán térség szélsőséges időjárással, addig Ukrajna mindezt megússza, ott megmaradt a kontinentális éghajlat stabil évszakokkal, rendszeres esővel.
– Egyszóval a természeti adottságokat tekintve, itt minden együtt van ahhoz, hogy olcsón és nagy mennyiségben lehessen termelni – összegzi Lipák László.
Van rosszabb
Korábban megírtuk, hogy a kiváló mezőgazdasági kapacitásaikból az ukránoknak már nem sok hasznuk származik, a csernozjom talaj nagy része külföldi kézbe került, zömmel amerikai cégek birtokába, mellettük kisebb részben vannak jelen hollandok, szaúdiak és izraeliek is (Demokrata, 2023/30). Lipák László ezt is veszélynek tartja.
– Ettől a mi versenyhátrányunk csak még nagyobb lett, ugyanis a befektetők odavitték a saját, rendkívül fejlett technológiájukat. Az amerikai cégek esetében ez génmódosított növényeket is jelent, ezek veszélyeiről is rengeteget lehetne beszélni, de most nézzük csak azt az oldalát, hogy ezek még tovább csökkentik a termelés költségeit, mivel kevesebb vegyszerezést igényelnek – mondja az agrárszakember.
Ebből az következik, hogy brutálisan olcsón és irdatlan nagy mennyiségben tud Ukrajna termelni, amihez jelenleg, de hosszú távon is minden feltétel adott.
– Mindezt most még a háború hatásai is felerősítik, ugyanis az ukrán gabona, amely korábban jórészt Európától távol talált piacra, a tengeri kereskedelem kiesésével ide kerül. Nem beszélve arról, hogy míg a háború előtt 47 millió lakosa volt Ukrajnának, mára nagyjából megfeleződött a népesség, így kevesebb embert kell élelmezni, vagyis az erre szánt élelmiszeráru is a külpiacokon jelenik meg – mondja Lipák László, hozzátéve, hiába figyelik a magyar gazdák reménykedve, hogy az ukrán gabonaszállító hajóknak valamilyen módon sikerül majd átjutni a fekete-tengeri orosz blokádon, ugyanis hagyományos célpiacaikon, például Afrikában éppen most terjeszkedik gőzerővel Oroszország a saját gabonájával, amit nemritkán ingyen is készek átadni.
Az agrárszakember szerint attól sem lehet csodát várni, hogy hazánkon keresztül most már csak átfuvarozni lehet az ukrán gabonát, ugyanis ezek a szállítmányok épp Magyarország külpiacaira mennek tovább: Olaszországba, Egyiptomba, ahol így senki nem fogja majd a jobb minőségű, viszont drágább magyar gabonát vásárolni. Ez persze nem csak a magyar gazdák problémája, és már most fel kell készülni arra, hogy a gabona mellett a repcét, a bogyós gyümölcsöket, a tejet, a tojást, a mézet, szinte mindent, ami mezőgazdasági termék, érinteni fog.
– A következő száz év stratégiai fegyvere az élelmiszer és a víz lesz, nem az atombomba. Ha innen nézem, érthető is az ukrán háború. Sajnos az európai gazdák szemszögéből nézve ennek a problémának az elkövetkező évtizedekben nem lesz megoldása, főleg úgy nem, hogy a brüsszeli döntéshozók nem is strapálják magukat azon, hogy legyen. Nekünk most hosszú távon arra kell berendezkednünk, hogy ez a gabonamennyiség bizony be fog érkezni az Európai Unióba, és minél előbb belátjuk, annál kevésbé lesz fájó, hogy sem a magyar, sem más uniós országok gazdái nem tudnak majd versenyezni vele – hangsúlyozza Lipák László.
A mezőgazdász azt is elmondja a Demokratának, hogy nemrég egy előadáson hallotta, milyen lehetséges szerepeket szánnak az európai gazdáknak a jövőben.
– Sorolom: a biodiverzitás megőrzése, a legelők tisztán tartása, amelyeken eléldegélhetnek a juhok és a kecskék vagy éppen bivalyok…
Az agrárszakember szerint talán csak hazánk legnagyobb, illetve legmodernebb, precíziós eszközökkel termelő mamutgazdaságai maradhatnak életben ebben a környezetben.
Most mindenki fél. Az idei búzát még el lehetett raktározni, de az eladással valószínűleg már gondok adódnak majd. Talán a napraforgónak is lesz helye a raktárakban, az viszont borítékolható, hogy a kukoricával már lesznek nehézségek, mondta a Demokratának egy lapunknak név nélkül nyilatkozó várdai gazda. Hozzátette: ha nem viszik el a kereskedők a megfelelő ütemben, akkor még lejjebb megy a gabona ára, márpedig az, még ha a kenyér árán a fogyasztók nem is veszik észre, durván bezuhant.
– A terményárak tavalyhoz képest megfeleződtek. Ma a tíz évvel ezelőtti szinthez közelít a búzáé, miközben a gázolaj a 2013-as ár másfélszeresére, a vetőmag a másfél-kétszeresére, a növényvédő szer két-háromszorosára drágult, a nitrogén műtrágya pedig a háromszorosára – mondja forrásunk, aki 250 hektáron gazdálkodik, és még nagyjából ugyanekkora földterületet művel. Ugyanakkor azt mondja, csak az idén nagyjából százmillió forintos veszteséget okoznak számára az ukrajnai háború és az árudömping hatásai együttesen.
Folytatódna az ukrajnai gabona dömpingje?
Az élet kalászai
Sosem az a kérdés, hogy mennyi egy tonna búza ára, hanem az, hogy ez az árszint hogyan viszonyul a termény bekerülési árához. Ha alatta van, akkor nagy bajba kerül a magyar agrárium. Belekortyolt már az ország ebbe a méregpohárba az ukrajnai gabonadömping nyomán, amelyet szeptember 15-ig visszatart az öt térségbeli országra bevezetett és az EU által jóváhagyott importmoratórium. De mi lesz azután?
Végeztek a hazai termelők a búza aratásával. Jó hír, hogy biztos a magyarok kenyere, még úgy is, hogy a betakarított 5,2 millió tonna búzánál valamivel nagyobb terméseredményt vártak a szakemberek, és a szemek minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. Jakab István, a Magosz elnöke ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a hazai termőföldek nem heverték még ki a tavalyi aszály okozta sokkot, hosszabb időbe telik, amíg helyreáll a talaj normális vízháztartása.
Az 5,2 millió tonnából 2,5-2,7 milliót használunk fel itthon, a többi mehet exportra. Ha tud. A tárca utasította a magyar követségeken dolgozó agárattasékat, hogy fokozott erőbedobással keressenek piacot a hazai búzának és méznek. Ám korántsem egyszerű a helyzet.
Szeptember 15-én jár le annak az Európai Unió által is jóváhagyott moratóriumnak a hatálya, amely tiltja az ukrajnai gabona importjának tilalmát, és amelyet öt tagország, Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia közösen kezdeményezett.
Hiába igaz, hogy az ukrajnai búza ára fokozatosan közelített és közelít ma is a világpiaci árhoz, konkrétan a tonnánkénti 91-93 ezer forinthoz, ennek elsősorban a hosszú szállítási útvonal az oka, amit tetéz még az is, hogy Oroszország nem hosszabbította meg az Ankara által tető alá hozott fekete-tengeri gabonaszállítási megállapodást. Innentől lényegében megszűnt az ukrajnai gabonatermés olcsó, vízi úton történő szállítása, maradnak a drágább vasúti és közúti lehetőségek.
Magyarország szomszédja Ukrajnának, ahogy szomszédja az előbb említett ötök minden állama, leszámítva Bulgáriát. A többi mellett a rövid szállítási távolság is oka annak, hogy az ukrajnai búza tonnánként 60-66 ezer forintra nyomta le a térségbeli, főként a magyarországi búzaárakat. Ráadásul sok gazdálkodó, ahogy Jakab István is állítja, értékesítési kényszerben van, azaz rögtön a kombájnról kell eladnia a megtermelt búzáját, mert a hazai tárolókapacitás jelentős részében még mindig foglalja a helyet az importmoratóriumig beérkezett ukrajnai búza.
A magyar mezőgazdaság szereplői gabonamítoszként emlegetik azt a jelenséget, amelyben Kijev arról igyekszik meggyőzni a világot, hogy ha az orosz tengeri blokád miatt nem sikerül kiszállítani az ukrajnai termést, akkor éhséglázadások törnek ki a Föld legsérülékenyebb pontjain. Például a Közel-Keleten és Afrikában.
A valóság azonban más. A 33 millió tonnára becsült ukrajnai élelmiszerexportnak csak 3 százaléka jutott el a ténylegesen rászoruló, éhséggel fenyegetett térségekbe, a többi a fejlődő (62 százalék) és a fejlett (35 százalék) országokba került. Például Magyarországra, egyenesen a spekulánsok kezébe, akik annyira letörték a belpiacon a búza árát, hogy a hazai termény eladhatatlanná vált.
Az ötök minden országában érzékelték a bajt. Romániában nagy gazdatüntetéseken tiltakoztak a termelők a kialakult helyzet miatt. Az EU mezőgazdasági biztosa, a lengyel Janusz Wojciechowski úgy érvelt, hogy ki kell bírniuk a megpróbáltatásokat az érintett országoknak, hiszen ezzel is a háborúban álló Ukrajnát segítik. A valóságban azonban a tíz legnagyobb búzatermelő ukrajnai mamutcég közül csak egyet jegyeztek be Ukrajnában, a többi máshol adózik. Eközben Oroszország mélyen áron alul, tulajdonképpen ingyen kezdett el búzát adni több elmaradott országnak Afrikában. Például Burkina Fasónak, Szomáliának, Eritreának. Ezzel is maga mellé állítva őket, és teret nyerve a kontinensen.
Szeptember 15. nagy kérdőjel a hazai árak további alakulását illetően. Az újra beérkező ukrajnai importbúza állandósítaná a magyar gabonapiac bénultságát. Nagy István agrárminiszter szerint még az a mennyiség is gondot okoz, ami már itt van tavasz óta. A hazai termelők – akiknek az ukrajnaiaktól eltérően teljesíteniük kell az unió szigorú agrár- és élelmiszer-biztonsági elvárásait – nem tudnának megjelenni a hazai piacon, mert gazdasági képtelenség lenne, ha tonnánként 66 ezer forintért adnák el azt a búzát, aminek ma 80-85 ezer forint a bekerülési költsége.
Feldman Zsolt, az agrártárca államtitkára több helyütt is elmondta, hogy a magyar termelőknek amúgy is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a korábbi esztendők bekerülési árai és az energiahordozók alacsony árszintje örökre a múlté.
A magyar kormány hivatalosan is nyilvánvalóvá tette, hogy minden körülmények között megvédi a hazai termelőket. Diplomatikus megfogalmazás, amit úgy is érthetünk, hogy Magyarország semmilyen formában sem függeszti fel az ukrajnai terményekre vonatkozó importtilalmát. A lengyel kormány is ebben a szellemben nyilatkozott. Az ötök egyelőre azt a javaslatot tették le az EB asztalára, hogy Brüsszel hosszabbítsa meg december végéig a moratóriumot. Az Európai Bizottságnak (EB) azonban nem tetszik az ötlet, még úgy sem, hogy a hosszabbítás valójában nem megoldás, csak időnyerés lenne. Ahogy nem volt és nem lett megoldás az EB által létrehozott 59, majd 100 millió eurós kompenzációs keret sem.
Az agroinform.hu tudósítása szerint Rittlinger József, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Baranya vármegyei elnöke azt mondta egy fórumon, hogy a magyar mezőgazdaság, illetve a gazdatársadalom túléléséről van szó. Nagy István tárcavezető mindenesetre távolra mutató tervekről beszélt nemrég. Bejelentette, hogy a magyar kormány 2027-ig 80 százalékos részesedést vállal a hazai gazdák agrártámogatásában.
A búza a magyar nyelvben és a magyar gondolkodásban az élet metaforája. Ha megmentjük, megmenekülünk. Ha elveszítjük, elveszünk. Ennyire egyszerű. n
Sinkovics Ferenc
Megoldás: a zöldség
A Demokrata a mezőgazdaság egyetlen területéről kapott biztató híreket, ez pedig a hazai zöldségtermesztés.
– A nagy szántóföldi kultúrákhoz képest kis birtokokon teremnek a zöldségek Magyarországon, viszont ezek igen nagy értékű birtokok. Egy üvegház milliárd forintos tétel, nagyobb az értéke, mint száz hektár szántónak – mondta a Demokratának Antal Gyula, a Syngenta zöldségvetőmag-üzletágvezetője, hozzátéve, gyakorlatilag az ukrán termékeknek semmi hatásuk nem volt a zöldségfélékre az elmúlt évtizedekben, és nem látja reálisnak, hogy a következő tíz-húsz évben ez megváltozzon.
– Ha Ukrajnát felvennék az Európai Unióba, akkor valamelyest élesedne a verseny, de ennek nem sok realitását látom a közeljövőben – mondja a szakember.
Úgy látja, a magyar zöldségtermelők stabil pozíciója nagyrészt annak köszönhető, hogy nagyon korszerű technológiával dolgoznak, beszéljünk akár szántóföldi, akár üvegházi kultúrákról.
– Bizonyos termények tekintetében már abszolút nyugat-európai és amerikai szinten folyik a termelés. Noha sokkal kisebb a zöldségfélék termőterülete, mint tíz vagy húsz éve volt, a kibocsátás nem esett ennyire vissza, éppen azért, mert a technológia egyre korszerűbb, és a hektáronkénti termésátlag sokkal magasabb. Harminc évvel ezelőtt egy hektáron 300 ezer mázsa hagyma termett, most 800-900 ezer, és ugyanezek az arányok igazak a dinnyére, káposztafélékre is – mondja a szakértő.
Sajnos mindez a magyar mezőgazdaság egészéről már korántsem mondható el, és akár a keleti szomszédunkban gyorsan pörgő eseményeket, akár a most sűrűsödő problémákat nézzük, még abban sem reménykedhetünk, hogy puha lesz a landolás.
