Párducugrás

Váratlan vendég érkezett a KF41 Lynxet, azaz a Hiúz gyalogsági harcjárműveket előállító zalaegerszegi Rheinmetall-gyár átadására. A rangos eseményen bemutattak egy KF51 Panther harckocsit, egyből el is indítva a találgatást a katonai témákra fogékony közönség körében, mégis mit kereshet Magyarországon a jelenleg még fejlesztés alatt álló Párduc…

A kérdésekre Orbán Viktor miniszterelnök adott választ TikTok-csatornáján: „Hiúzt gyártunk, Leopárdot veszünk, és beszálltunk a Párduc fejlesztésébe. Majd meglátjuk, melyik fut be, a kutatások szerint talán a Párduc.”

A KF51 Panther kapcsán a Rheinmetall a miniszterelnöki TikTok-videó előtt mindössze annyit közölt, hogy globális ellátási láncokat fognak hasznosítani a harcjármű fejlesztéséhez, és hogy a gyártásba bevonják majd azokat az országokat is, amelyek rendszeresíteni tervezik a harckocsitípust. Mindezek alapján pedig valószínű, hogy hazánk is vásárol majd az ultramodern harckocsitípusból.

Emellett Magyarország is részt vesz a Párduc fejlesztésében. Noha az elmúlt években hozzászokhattunk a nagy léptékű honvédségi beszerzésekhez, a Lynx-üzlet keretében érkezett például a gyártás is Zalaegerszegre, komoly minőségi ugrás, hogy egy harcjármű fejlesztéséből is kiveheti részét hazánk. A harckocsi, hétköznapi nevén tank több mint száz éve jelent meg a harctereken, és bár gyártása sokfelé meghonosodott, a fejlesztés zömmel a nagyhatalmak pályája volt és maradt. Éppen ezért okozott meglepetést, amikor Magyarország a II. világháború előestéjén saját típussal jelentkezett, a Straussler V–4 könnyű harckocsi képében, amit aztán számos új típus követett. Igaz, ezek általában már a megjelenésük pillanatában is elavultak voltak a kor vezető tankjaihoz képest, ez alól talán csak a Zrínyi rohamlöveg volt kivétel, amely szokatlan, lapos felépítményével igen előremutató konstrukciónak számított. De említhetjük még a Weiss Manfréd Művekben kifejlesztett magyar nehéz harckocsit, a 44M Tasst is, amely ha elkészül, minden bizonnyal kora szupertankja lett volna. Ám a háború pusztításában még a prototípusa is odaveszett, sorozatgyártásra pedig már nem kerülhetett sor, és harckocsikkal kapcsolatos magyar fejlesztés nem is került szóba – egészen mostanáig.

Ritka és értékes projekt

Ami száz év alatt sem változott: a harckocsi fejlesztése ma is a legnagyobbak privilégiuma, sőt manapság még a legerősebb mezőnyben is igen ritka egy-egy új típus bejelentése. Beszédes, hogy KF51 Panther mellett Európa-szerte mindössze egyetlen tankfejlesztés folyik, ez az EMBT, itt a Leopard-alvázakat gyártó Krauss-Maffei Wegman a francia Nexterrel közösen a KNDS hadiipari egyesülésen keresztül próbálja a német páncélos alvázát az automata töltős harckocsiágyúval felszerelt Leclerc tank tornyával összehozni. A teljes NATO tekintetében sem sokkal népesebb a mezőny, az Egyesült Államokban a General Dynamics Land Systems dolgozik még egy új típuson, ez az AbramsX névre keresztelt páncélos. Ez a már ismert M1-es tankra épít, de a kezelők már itt is a páncélos elejében kapnak helyet, és a torony teljesen önműködő. Az ágyú egyelőre még a régi M1-esé, vagyis nagyjából az, amit Leopardok is használnak, mivel az amerikaiak megvették a Rheinmetall fegyverének licencét. Érdekesség, hogy az új amerikai harckocsi erőforrása már nem gázturbina lesz, hanem visszatérnek a dízelmotorhoz. Mindez azt jelenti, hogy összesen három harckocsi fejlesztése folyik a NATO-ban, és a jelek szerint az egyik legalább részben magyar eredetű lesz. Jegyezzük meg, hogy mindhárom programot az Oroszországban megjelent a T–14 Armata harckocsi miatt indították be, mivel az új keleti riválist számos forradalmi megoldással vértezték fel az orosz mérnökök. A felsoroltakon kívül világszerte nem sok fejlesztés akad, amely említést érdemelne a szupertank kategórián belül.

Élvonalbeli nagymacska

Noha a Rheinmetall Landsysteme harc­kocsija még nem áll készen a sorozatgyártásra, néhány érdekesség máris kiderült róla, ami azt is megmagyarázza, hogy alig pár évvel a Leopard harckocsik megvásárlása után miért foglalkozik hazánk egy új típus rendszeresítésének lehetőségével. Bár a Leopard 2-es család is föl van szerelve a kor követelményeinek megfelelő digitalizált rendszerekkel, a Párduc ezen is túltesz. Az ütőképes informatikai háttérnél is fontosabb a harckocsilöveg űrmérete, ami a Leopard esetében 120 milliméter, a Párducnál pedig egy nagyobb űrméretű, 130 milliméteres fegyver szórja majd a lőszert. Az egyébként a NATO-n belül is fontos kérdés, hogy melyik harckocsiágyú-űrméret legyen az új szabvány, maradjon-e a 120 milliméteres, váltsanak a 130-asra, de felmerült az is, hogy egyből ugranának a 140 milliméteresre. Vélhetően az orosz–ukrán háború tapasztalatainak alapos elemzése után születik majd meg a végleges döntés.

Visszatérve a Párduchoz, a nagyobb lőszer – főleg a hossza és súlya – miatt automata töltőrendszert kap a gyártótól. Ez azért érdekes, mert míg a szovjet harckocsik a T–64 óta automata töltő­rendszerrel működtek, és a Magyar Honvédség T–72-eseiben is alapfelszereltség volt az automata páncéltörő ágyú, addig a NATO-ban a kézi töltőrendszer terjedt el, többek között ez van a hazánk által vásárolt Leopardokban is. A Párducban viszont ennek köszönhetően felszabadul a töltőkezelő helye, ahova a tervek szerint egy drónkezelő, esetleg egy kötelékparancsnok ülhet be, akinek a feladata az alegységek harctevékenységének összehangolása lesz. Annyi máris biztos, hogy a KF51 tornyán több moduláris eszközök rögzítését, beépítést lehetővé tevő helyet alakítottak ki, kaphat például egy négy indítóállásos felderítő és támadó drónokat, úgynevezett cirkáló lőszereket tartalmazó konténert, ezzel pedig jelentősen megnő a tank felderítő- és csapásmérő képessége, ami – éppen a háborús tapasztalatok mutatják – egyre inkább felértékelődik. Persze hogy mit fog tudni a Párduc végleges, sorozatgyártásra érett verziója, az még a jövő zenéje, és jegyezzük meg némi büszkeséggel, abban már a magyar fejlesztők munkája is benne lesz.

Csak azért is magyar párduc

A történelem kedvelői számára ismerősen csenghet a Párduc mint harckocsinév, ugyanis a II. világháborúban a Panzerkampfwagen V, a Harmadik Birodalom egyik közepesharckocsi-típusa szintén Panther néven futott. Állítólag volt is abból vita névválasztásakor a Rheinmetall berkein belül, hogy adhatják-e egy világháborús harckocsi nevét friss fejlesztésüknek, amit egyébként eddig feltűnően kerültek. Örök szabály, hogy a német tankokat nagymacskákról nevezik el, csakhogy időközben kifogytak a még nem foglalt ragadozókból. Maradt volna még az oroszlán, csakhogy ez meg a hadiipari óriásvállalat igazgatójának nem tetszett, így inkább vállalták a tabudöntést.

A sors fintora, hogy nyolcvan évvel ezelőtt, a világháború kellős közepén Magyarország is szeretett volna Párducokat gyártani, kétszáz darab hazai gyártású harckocsiról folytak a tárgyalások, ám a németek arcátlanul magas árat, 200 millió márkát szabtak meg, ezért a magyar fél inkább elállt az üzlettől. Úgy tűnik, ezúttal kedvezőbb volt a csillagállás a német–magyar együttműködéshez.