Magyarország nem alkalmazkodik ideológiákhoz

Orbán Balázs a világ geopolitikai helyzetét elemezve azt mondta, hogy az utóbbi évek tapasztalatai alapján a Nyugat gazdasági teljesítménye, a nemzetközi intézményrendszer feletti befolyása és a neoliberális gazdasági-politikai modellje egyaránt rogyadozik; miközben a rajta kívülálló országok egynémelyike már megelőzte gazdasági teljesítményben, a technológiai versenyben és a nyersanyagok birtoklásában is.

Hozzátette: e folyamatokat érzékelve döntött úgy a Nyugat, hogy új érdekérvényesítési stratégiaként kezdje el „jókra” és „rosszakra” kategorizálni az egyes országokat; nem törődve azzal, hogy a „jók” alszövetségekbe terelése, és a „rosszak” kiszorítására való törekvés az egész közösség erejét csökkenti, továbbá belső feszültségekhez és konfliktusok kialakulásához vezethet.

Orbán Balázs szerint ebben a helyzetben Magyarországnak három fontos célja van: elemezni és alkalmazkodni a változó geopolitikai és gazdasági helyzethez, bármely lehetséges eszközzel elérni az ukrajnai háború mielőbbi befejezését, mert az csak negatív gazdasági-politikai és kulturális következményekkel jár; valamint minden nyomás ellenére is kimaradni a háborúból. A miniszterelnök politikai igazgatója úgy látja, hogy ezen törekvésében támogatja a lakosság a magyar kormányt, mert békében és szabadságban kíván élni.

Kiemelte, hogy Magyarország tanulmányozza az ideológiákat és a tanulságokat levonva próbálja meg hasznosítani belőlük azt, ami értéket teremhet; hozzátéve, hogy egyetlen nagyhatalomnak sem kíván sem az eszköze, sem a kiszolgálója lenni, hanem a belső viták lefolytatása után dönt arról, hogy merre haladjon.

További, stratégiai célnak nevezte, hogy Magyarország mielőbb csatlakozhasson a világ valóban fejlett országainak csoportjába, és kutatás-fejlesztési központtá lépjen elő, legalább regionális viszonylatban. Ehhez gazdasági lépésként az infrastruktúrafejlesztést, a termelékenység fokozását, a közszolgáltatásokba és az oktatásba való további befektetést nevezte meg; politikai célként pedig azt, hogy Magyarországnak legyen befolyása a térségében zajló folyamatokra. Egy ilyen politika további eszközeinek nevezte a kapcsolatépítést és az aktív intézményi szerepvállalásokat, a globális gazdaságba való további bekapcsolódást.

Mindehhez kedvezőnek nevezte hazánk földrajzi elhelyezkedését és kulturális örökségét, amely szerinte fontos találkozási pontot, hidat képez kelet és nyugat között. Szintén jó alapnak tekinti a komplex, exportorientált gazdaságot, amely a régió kulcsállamává teheti Magyarországot. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Harvard gazdasági komplexitás indexe szerint Magyarország ma a világ 11. legkomplexebb gazdaságának számít, megközelítve Hollandiát, Németországot és Ausztriát; valamint azt, hogy az utóbbi 10 évben megtöbbszöröződött az országba beáramló külföldi tőke, keletről és nyugatról egyaránt.

Beszéde végén a kétoldalú kapcsolatokról szólva negatív példaként emelte ki, hogy a jelenlegi, liberális amerikai kormányzat ma nem a kapcsolaterősítésen, hanem ellenkezőleg, ezek rombolásán dolgozik. Ennek részeként pedig ideológiai és politikai nyomásgyakorlással odáig ment, hogy amerikai vállalatokat próbál meg lebeszélni a Magyarországon való befektetésről és fordítva, akadályokat állít az Egyesült Államokban befektetni kívánó magyar vállalkozók elé. Hozzátette ugyanakkor, hogy a magyar kormány ennek ellenére is optimista és mindent megtesz a korrekt együttműködés érdekében, mert a két ország múltbéli, kiváló együttműködésére való tekintettel ezt tartja célravezetőnek.