Hirdetés

Vágyom egy olyan piros betűs ünnepre, amelyet nem köpdösnek le és be. Vágyom egy olyan nap után, ami az ünnepről, a megemlékezés méltóságáról, az áldozatok és hősök előtti főhajtásról szól. Ám az ünneplők többségének, több százezer embernek szintén joga van ünnepelni…

Most ’23-án senkin nem láttam kokárdát. A 301-esben sem, pedig nem voltam egyedül.

Idős vagyok. Soha nem emelhettem fel a lelkemet zavartalan, bensőséges tisztasággal a nemzeti és vallási ünnepeinken. Amikor diktatúra volt, azért, mióta demokrácia van, azért. Mert akinek a zsebében van a szíve, és a lelkét is bérbe adta, annak is helyet kell hagynom. Van, aki képtelen érzékelni, amit nem foghat, vásárolhat meg. Vagy nem is láthat, mert úgy születik. És van, akit olyanná neveltek. Jól haladunk.

Kapcsolódó cikkünk