Állati

Pusztai Endre

2013. november 30.

A „Négy Mancs” által feltárt szörnyűségek az emberiség döbbenete ellenére célt tévesztettek. A baromfiéhes barbár néptömegek hányaveti legyintéssel a szerencsétlen szárnyasok alanyi jogainak sérelmét semmibe véve, önnön gasztronómiai élvezeteit teszi előtérbe. Ilyenkor lép közbe a jog! A „haveri kutyák” szimattévesztése után megint a kétlábúakon csattan az ostor. Amennyiben a politikai fogolyként kezelt, megalázó masnival nyakukban gágogásra kényszerített, maradandó sérülést szerzett gerincesek még elvetnék a sulykot, forduljanak a HIR TV tényfeltáró riportereihez!

A kereszt jel

Lévay Mária

2013. november 29.

Gyakran elgondolkodom, miben és mitől voltak különbek nálunk szüleink, nagyszüleink? Miért nem voltak idegesek, türelmetlenek, örökké feszültek, kapkodók, depressziósak soha, ellentétben velünk és utódainkkal? Bár nekik is voltak gondjaik, ők élték át két világháború poklát, hadifogságot, Trianont, padlásseprést, kitelepítést, államosítást, mégis különbek tudtak lenni nálunk, mert volt hitük.

Rohanó világunkban kinek jutna eszébe, hogy pár percet Istenre is áldozzon „drága” idejéből?! Pedig egy rövid fohásszal bizonyára szebben kezdődne a nap. Mennyire mások voltak még a hétköznapok is gyermekkoromban! Édesanyám szelíd hangjára, keze simogatására ébredtem reggelente. Mire testvéreimmel elkészültünk a mosakodással, öltözködéssel, az asztal már terítve várt minket.

Hamar megreggeliztünk, s indult ki-ki a dolgára. Édesanyánk kezünkbe nyomta a tízórais csomagot, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokunkra, úgy engedett utunkra bennünket. Kamaszként restelltem, ha más is látta, ahogy anyánk megáld minket, de rosszul éreztem magam egész nap, ha véletlenül elmaradt a megszokott, reggeli rítus.

Nem tudatosan, ösztönösen kezdtem utánozni anyámat, amikor évekkel később, magától értetődő mozdulattal rajzoltam keresztet én is a kisfiam homlokára, ahogy anyám rajzolt az enyémre hajdanán. Ma már nyugdíjas vagyok, de családom tagjai ugyanúgy a kereszt jelével búcsúznak egymástól.

Drága édesanyám rég elporladt már. Arcvonásait felidéznem sokszor nehezemre esik. Ám áldó mozdulatát ma is érzem homlokomon. És ahogy ő hitt benne, magam is hiszem, hogy minden gonosztól, bajtól és rossztól megoltalmaz engem és szeretteimet a kereszt jele.

A Kőrösi Csoma Sándor Ázsia Egyetem

vitéz Hábel György

2013. november 28.

Második éve „ostromlom” Kormányunkat, hogy valósítsuk meg a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Egyetemet!

Javaslatomat eddig nagy közöny kísérte, több levelemet még válaszra sem méltatták. Sajnálom, hogy miközben mostanában nagyon eleven lett Kormányunk ázsiai külkereskedelme és az ázsiaiak magyarországi befektetései, ugyanakkor nem veszik észre, hogy a gazdasági és a kulturális kapcsolatok fejlesztése kölcsönösen hatnak egymásra!

Minket ázsiai származásunk miatt Európa eddig mellőzendőnek tekintett. Felvidéki kitelepített magyarként jól emlékszem az 1930-as évek hírhedt, ellenünk irányuló, prágai propagandájára: MÁV = Magyarok, Ázsiába Vissza!… Ezzel akarták hangsúlyozni, hogy minket Európából ki kell piszkálni. Arról persze, megfeledkeznek, hogy Európa még nem is létezett, amikor Ázsia már évezredek óta az emberiség kultúrájának bölcsője. Nemcsak mi, más ázsiai népek is a népvándor-lások során özönlötték el Európát (pl. a germánok állítólag Indiából, csak 1200 évvel korábban, mint mi). Most, amikor Ázsia elindult a technikai és a gazdasági fellendülés útján, a művelt Nyugat rohan a tőkéjét Ázsiában befektetni, a nagy profitért, amit az olcsó munkaerő tesz lehetővé. Sokan megelőztek már minket olyanok, akik ázsiai származásunk miatt még ma is lenéznek bennünket.

Nagyon fontosnak tartom a budapesti Ázsia Egyetem megalapítását. Nincs erre állami költségvetési pénzünk? Nem kell ehhez hatalmas, új egyetemi épületeket éveken át építeni. Van elég üres épület Budapesten. Az egyetem központi irányító szervezetét, a rektort, a dékánt vagy dékánokat és az adminisztrációjukat el lehet helyezni meglévő, üres épületekben. Szomorúan látom, hogy a Gyurcsány-kormány által eladott, Krisztina körúti Posta-Palota évek óta üresen áll, vissza kell szerezni! A II. kerületi Margit körúton a volt ipari minisztérium üresen álló üvegpalotáját most akarja Kormányunk elbontatni, helyén a Millenáris Parkhoz csatlakozóan zöldsávot létesíteni. Ennyire gazdagok vagyunk?

Budapesten több jelentős, olyan intézet és tanszék működik az egyetemeken, amelyek ázsiai népek kultúrájával és nyelvének oktatásával foglalkoznak, csak hát ezek nincsenek előtérben, nincsenek szem előtt, mert ez nem „Ázsia Egyetem”. Ezeket az intézményeket az Ázsia Egyetem vezetése alá kell összpontosítani. Amíg egy központi épület-együttesbe nem lehet őket összevonni, addig a mai helyükön maradhatnak, de az Ázsia Egyetem rektorának irányítása alá rendelve.

Nem vitatható, hogy amikor az új egyetem Ázsia Egyetem néven közismertté válik, Ázsia nemzetei és közvéleménye körében lelkesen fogják ünnepelni és segíteni, hogy a magyarok Európát és Ázsiát összekötő hídként kívánnak működni. Ennek lélektani hatása rendkívül nagy lenne. Özönlenének ide tanulni az ázsiai nemzetek diákjai, a tudósok, akik azonnal munkakapcsolatot vennének fel, ellátnának minket könyvekkel, folyóiratokkal és emléktárgyak küldésével. Mindez kulturálisan is nagy fellendülést hozna nekünk.

Szomorúan látom, hogy Kormányunk a gazdasági kapcsolatok növelése közben nem veszi észre, hogy a kulturális kapcsolatok fejlesztése nélkül csak rész-sikereket érhet el.

Adventi gondolatok

Lévay Mária, Fonyód

2013. november 28.

Egy üzlet előtt várakozva két fiatal lány beszélgetésére lettem figyelmes. „Mindjárt itt van advent” – mondta egyikük. „Alig várom” – felelte a másik. „Az üzletek végre megint tele lesznek szuper dolgokkal. Ezt imádom adventben a legjobban” – folytatódott a társalgás. „Persze, mert kedvedre válogathatsz a jó cuccokban, s az ősöknek még időben megmondhatod, milyen ajándékot is választottál ki magadnak karácsonyra.”

Szánalommal hallgattam őket. Milyen üres, mennyire sivár is lehet az életük hit nélkül. Számukra csupán külső csillogást jelent az advent, mert nyilván fogalmuk sincs a szó jelentéséről, az eljövetelről. Arról, hogy adventben a keresztény ember Krisztus születésének ünnepére készül, s a karácsonyt megelőző csendes várakozás Jézus ártatlan, gyámoltalan kisdedként való eljövetelében teljesedik ki. Önkéntelenül megrohantak az emlékek. Láttam magam kisiskolásként, ahogy édesanyám kezébe kapaszkodva igyekszünk a hajnali misére. Jólesik a hidegről belépni a templomba, ahol a gyertyák lobogása bár meleget nem ad, mégsem fázunk, mert a szeretet, a kisded Jézusra való várakozás öröme megmelegíti bensőnket.

Ma már tudom, mekkora kincset kaptam azzal, hogy olyan családba születhettem, amilyen a miénk volt. Mennyi jóságban, lelki szépségben, hitben, szeretetben lehetett részem! Szüleim, nagyszüleim példája nevelt becsületre, tisztességre, jó erkölcsre, s mindezeket játszva sajátíthattam el. Öröm volt nekem az adventi időszak minden napja. Mert van-e nagyobb boldogság, mint ajándékot készíteni a szeretteinknek, s közben vigyázni arra, hogy észre ne vegyék, mi lesz a meglepetés. Ajándékaink megválasztását a szeretet ösztönözte, semmi köze nem volt hozzá az üzleti szellemnek.

Advent és karácsony üzenete ma már nem olyan egyértelmű, mint amilyen volt valamikor, amikor a hit még szerves része volt az emberi létnek. Sajnos korunk embere számára keresztény hitünkkel kapcsolatban sok minden érthetetlen, nem eléggé világos, ám magából az advent szóból is valami szelíd, meghitt érzés, jóleső nyugalom, szeretetet árad, mely hitem szerint előbb-utóbb megérinti a ma még hitetlenek lelkét is.

Legyünk különbek

Veér Gyula

2013. november 26.

Baja, Kisléta, Fót ma már a hírekben összetartozó fogalmak, és ami összeköti őket a választási csalás, a szavazók megvesztegetése, szállítása.

A vádoltak és a vádlók jobb- és baloldalon egyaránt találhatók.

Nekünk keresztény és nemzeti értékeket vallóknak, nem szabad részesei lennünk a baloldal stílustalan, igénytelen kampányának, választási felkészülésükben.

„Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók…” – mondja a közmondás.

Nincs szükségünk semmilyen elvtelen, erkölcstelen eszközre, a választáson. (utaztatás, szavazatvétel, ingyen ebéd, ígérgetés).

Mi higgyünk önmagunkban, kormányunkban, hisz tudjuk az ország sokat fejlődött 2010 óta és fokozatosan erősödik, válik magabiztosabbá Európában.

Aki akarta megtapasztalhatta a saját sorsán, hogy a gazdaság erősödik és növekedik a teljesítménye, csökken a munkanélküliség, egyre jobbak az inflációs adatok, sőt az alapkamat mértéke folyamatosan a befektetők érdekeit segíti.

Brüsszeli értékelések egyre reálisabbak és biztatóbbak.

Ha mindez kevés a választóknak – mint legutóbb Fóton- bizonyítva, hogy nem kell a jó, akkor el kell fogadnunk azt a sajnálatos tényt, hogy a baloldal még ma is be tudja csapni az embereket.

Veszítsünk – bár ez biztos nem fog bekövetkezni – de maradjunk becsületesek és igényesek, mert csak így lehetünk továbbra is Európaiak és Magyarok.

Kinek is a hazája?

Pinczés György

2013. november 22.

Sokat gondolkodtam Fodor Gábornak az üzenetén, amelyet óriás plakátokon jelenített meg országszerte (Vajon honnan volt rá pénze? Tán csak nem az SzDSz által elsíbolt milliárdból, vagy éppen a mi adónkból, mert fizető tagsága az nincs szegénynek (!?) miszerint: „Viktor, az ország a miénk is!” Ezzel az üzenettel önmagában nem is volna semmi baj, hiszen az ország valóban az összes polgáráé, akik benne laknak és érte dolgoznak. És pont itt van a kutya elásva, hiszen még, ha más probléma nem is lenne, és egyformán elkötelezetten munkálkodnánk a haza felemelkedésén, akkor is a sokat emlegetett demokrácia révén a többség határozná meg, hogy merre is tartson az a közös hajó, amit a pillanatnyi ellenzék láthatóan nem igen akar tudomásul venni. A másik fontos differencia specifika pedig, hogy ha mégis van különbség abban, hogy mennyire és kié inkább az ország, akkor csak a hozzá való viszony lehet a meghatározó. Semmi esetre sem pozitív összetevő ebből a szempontból, ha valaki saját hasznára kiárusítja a nemzeti vagyont, ha rendszeresen külföldi hatalmakhoz jár árulkodni a saját nemzetére, ha nemzetközi érdekeket képvisel a saját népe érdekeinek ellenében, esetleg kitagadja nemzettestvéreinket, vagy például (mint Gáborunk és „cége” is) nem fizeti vissza az államunk felé fennálló tartozásait! Ebben sajnos vastagon benne van az egész úgynevezett „baloldal”, tehát van bőven tennivalójuk, ha ténylegesen a nemzet integráns részének kívánják tekinteni magukat, hogy fennen hirdethessék, hogy övéké is ez a szép, kis ország, ami persze még ekkor sem azt jelenti, hogy rögtön haza is kell vinni az egészet!

„Tiltott állami elkótyavetyélés”

Veér Gyula

2013. november 22.

Az MSZP élén Mesterházy vezetésével az Európai Bizottsághoz fordult az E.ON gázüzletág kormányzati megvásárlása ügyében, ami szerinte kimeríti a tiltott állami támogatás fogalmát. Ez viszont az EU-ban tilos. Arról gondolom, nem tesz említést, hogy a céget az Ő pártja áron alul értékesített. Ami viszont kimerítheti az állami kifosztást, vagyonnal való felelőtlen gazdálkodás fogalmát, és így mind az EU-t mind a magyar polgárokat megkárosította. A jelenlegi kormány annyival vette drágábban amennyivel olcsóbban adta el az MSZP.

Jó lenne megvizsgálni, hogy miért kellett megszabadulni a gáz üzletágtól? Mire költötte a kormány az így megszerzett pénzt?

Teljes körű vizsgálatot szeretnénk kapni Brüsszeltől, a nem szokásos kettős mércét alkalmazva.

Váltógazdálkodás?

Pinczés György

2013. november 20.

Hallgatva a politikai elemzőket, midőn megpróbálnak mintegy „középen” elhelyezkedve véleményt alkotni a várható és a pillanatnyi helyzetről, sokszor használják, az amúgy mára teljesen értelmét vesztett jobb- és baloldal terminust. Ez már csak azért nonszensz, mert a „baloldal” kategóriába a leglehetetlenebb módon zsúfolják be a különböző csoportocskákat, mint az igazából nagyon is protekcionista álliberálisokat, a demokrácia árnyékára sem hajazó módon megalakult demokratákat, a különutas együtthaladókat, a valódi tagság nélküli koalíciókat és a szociális érzéktől mentes szocialistákat. Akkor különösen figyelemreméltó az eltérés, mikor a baráti körként alakult fiatalokból és egyben demokratákból alakult, amúgy meglehetősen liberális eszméket valló FIDESZ fejlődését és útját figyelhetjük meg az igazi, konzervatív, nemzeti értékeket valló néppárttá válás folyamatában. Ezzel pont ellentétes az MSZP által befutott pálya, amit az állampárti időkből magukkal csempészett tömegek és vagyon segítségével értek el, hiszen a tömegek lemorzsolódásával egyre meztelenebb a király, vagyis egyre szembetűnőbb, hogy itt valójában nem egy baloldali néppártról van szó, hanem véd és dacszövetségről! Ennek a csoportosulásnak sem a magyar, sem a szociális, sem a párt fogalmakhoz semmi köze nincs, mind a három betűje hazugság! Teljesen felesleges a politika porondján való részvételük, dotálásuk állami pénzekből és eltűrése a folyamatos károkozásuknak. Magyarországon akkor lesz egy igazi alternatívákon nyugvó váltógazdálkodás, ha végleg a történelem szemétdombjára kerül ez a formáció és az általa létrehozott összes többi és ezáltal teret kap egy valódi nemzeti, baloldali alternatívát felmutatni képes párt.

Bajnai agresszivitása

Veér Gyula

2013. november 19.

A magyar gazdaság fokozott javulásával egyenes arányban növekszik Bajnai Gordon és csapatának agresszivitása. Ennek oka elsősorban a tehetetlensége, tehetségtelensége, önállótlansága. Hiába tesznek meg mindent és rendelnek meg lejárató kampányokat külföldön és határon belül, eredménytelenek hisz ma már az EU is elismeri, hogy a magyar gazdaság fejlődik, erősödik a kormány jó úton halad. Arról se feledkezzünk meg, hogy szövetségese a Szolidaritás az agresszív kampány híve. Erre jó példa a szobordöntés, amin Bajnai is részt vett. Többször is arról beszéltek a szolidaritáson belül, hogy keményebb Bajnait szeretnének. Bajnai kénytelen engedni szövetségesének, ami bizonytalanná teszi, és ez által egyre jobban csúszik ki lába alól a talaj, rosszul reagál helyzetekre, mint láttuk legutóbb, szóra sem méltatta a Hír TV riporterét, az operatőrét meg a testőre – kitől védik – majdnem fellökte. Kész szerencse, hogy a kamera nem esett ki a kezéből.

Bajnai amellett, hogy radikalizálódik, egyre reálisabban látja helyzetét, amit a legutóbbi kijelentése is bizonyít, hogy „egy év múlva miniszterelnök leszek,” tehát arra számít, hogy ismét kinevezéssel éri el célját, mint 2009-ben, hisz 2014 novemberében nem lesznek választások. 2014 májusában már ismert lesz az országnak új és régi miniszterelnöke, akit továbbra is Orbán Viktornak neveznek. Mire számít novemberben? Puccsra? Államcsínyre? Nem tudni, egy biztos, hogy Bajnai még választás útján semmilyen pozíciót nem nyert el, a polgárok soha semmire nem választották meg.

Fel kell készülni ilyen és hasonló kijelentésekre egyre durvább és hazugabb támadásokra, ha lehet valóban felkészülni rá, de semmiképp nem átvenni a stílusukat.

Az a legjobb, ha a tovább javul a kormány tevékenysége, eredményessége, látható és érzékelhető, hogy jó úton halad, csökken a munkanélküliek száma, növekszik a belső vásárlóerő, a befektetők számára egyre előnyösebb hazánkba jönni, ami tovább javítja a lakosság életszínvonalát. A kormány teszi a dolgát, készül a választásra, amire a legjobb referencia a már elért eredmények. Ez a legjobb választási program,

A számok nem hazudnak, és ez meg fog mutatkozni a mandátumok számában is.

Rettegés felsőfokon

Pusztai Endre

2013. november 18.

Mondj igazat, s betörik a fejed! A bevallott holokausztipart (önvallomás) kihasználó üldözött vad végre fellélegezhet, Kanada vadonjaiban szabadon bujkálhat lelkiismeretével. Ebben az atrocitást nem ismerő demokratikus dzsungelben végre nyugalomra lelt. Nyugodtan meditálhat azon, hogy nem minden Nobel-díj, ami fénylik. Remélem, vitt magával egy darabka hazai földet, mellyel kisebb-nagyobb dolga elvégzése után reprodukálni tudja a honi humuszt. Mindenestre hazánknak hiányozni fog egy igazát idegenben megtaláló űzött száműzött, aki következő alkotásait már kanadai színekben dedikálja.

Őszi-kék-zöld

Pusztai Endre

2013. november 15.

Nem a nyártól búcsúzó természet tarka színeiből kívánok csokrot kötni, csupán a politikára nem jellemző ősz-inteségi rohamokból idéznék a hazugságot gyűlölő szavazóknak, néven nem nevezve a szentté avatandókat.

„Hazudtunk reggel, délben, meg este!” (Ehhez még diplomamunka sem kell)

„Nem értettünk hozzá!” (Elvégre még Ludas Matyi idejében is hazánk lovas nemzet volt!)

„Balekok voltunk!” (Dacára a gázáremeléseknek!)

„Fájni fog!” (Másodszor is!)

„Az EON megvásárlása kidobott pénz!” (Ettől még nem lesz melegebb a gázsütő!)

Félő, hogy az ostoba, mindenkit sújtó rezsicsökkentés után a „harapófogóba” szorult kormány minden mindegy alapon ingyenessé teszi a Cavintont.

MSzP-s Dedó (Kisdedóvó)

Pinczés György

2013. november 15.

Nemcsak Kovács Laci bácsi (a hazudós) és Lendvai Ildi néni (a cenzor) élik második gyerekkorukat, hanem gyakorlatilag az egész pártjukat vissza kívánják vinni a régi játszóterükre, hiszen még a pártelnök gyermeket is, aki új idők új szeleivel jelentkezett a pelusban, óvó gyámság alá helyezték. Meg is lett ennek a nagy gondoskodásnak az eredménye. Már ott tartanak, hogy együtt rohangálnak a vélt óvónénihez (régebben Moszkvába, mostanában Brüsszelbe), ha kisded játékaikat nem űzhetik zavartalanul. Egyszerűen nem tudják elfogadni a tényt, hogy a rendszerváltás mégiscsak demokráciát hozott, ami ugyebár azt jelenti, hogy a nép által megválasztott, legitim kormány vezeti az országot és nem másnak felelős ezért, mint magának a népnek, aki voksaival dönthet bármilyen hazai politikai erő és törekvés további sorsáról. Még ebben az árulkodósdiban azt sem szégyellik elkövetni, hogy saját országukra negatív, rontó hatású cselekedetekre bíztassák eme brüsszeli óvónéniket azon az alapon, hogy a kibicnek semmi sem drága. Nos, ezt a jelenséget hívják a világ boldogabbik felén lazán hazaárulásnak, amiért az igazi hatalommal bíró nép remélhetőleg végül nagy dádában részesíti a csintalankodó kis gonosz lurkókat.

A demokrácia ára?

Pinczés György

2013. november 14.

Azt már tudjuk, hogy a demokrácia elvileg a legeredményesebb, de a legdrágább rendszer, amiben mai korunkban élhetünk, hiszen egymástól teljesen elválasztott külön hatalmi ágakat kell működtetnünk, hogy garantálva legyen békés, polgári életünk. Ezek egymástól függetlenek, hogy érdemben „ellenőrizni” tudják egymást. Ez egészen odáig rendben is van, amíg csak egymástól függetlenek és nem tőlünk (a néptől), akik hatalmának biztosításáért ez az egész bolhacirkusz működtetve van. Természetesen tudhatjuk, hogy ami működik, abban időnként apróbb hibák fellelhetőek, hiszen semmi sem tökéletes, de azért, amit az egyik hatalmi ág rendre produkál, azzal folyamatosan irritálja saját gazdáját, a népet!

Nem kertelek tovább, elmondom, hogy ezeket az anomáliákat rendre az úgynevezett „igazságszolgáltatás” produkálja, hiszen amit tesz, azzal nem „észrevétlenné” teszi magát, hanem folyamatosan hergeli az állampolgárokat. Beszélhetnénk az eddigi teljesítményéről, hogy nem tud mit kezdeni a népre támadó politikai és rendőri vezetőkkel, az egész országot a „spontán privatizáció” rémtetteivel kirabló kommunista politikai elittel, az éjszakai bárokba késekkel fölfegyverkezve bandástól szórakozni járó, és ott gyilkolgató bűnözőkkel, a tehetetlen idős embereket kirabló és meggyilkoló másik bandával, de ugyanígy van a rendszerünk alapját jelentő magántulajdon sérthetetlenségének törvény általi garantálásával is.

A legutóbbi vadhajtás az egy borosgazda és az ő két keze által létrehozott vagyonát dézsmálgató tolvajok (ha rajtakapná őket, akkor rablók) ügye. Az illető bűne az, hogy a saját, kerítéssel körülvett (ami nem azért van, hogy illegálisan átmásszanak rajta) házában lévő, lezárt pincéjében lévő palackokban mit merészel tartani, mintha bárkinek is köze lenne ahhoz, hogy ezekben bor, vagy éppen fagyálló van elhelyezve. A tolvaj ugye betört ide, elvitt néhány üveget és az abban lévő fagyállót elfogyasztva, jobb létre szenderült. (nevezhetjük jobb létnek, hiszen az eddigi élete káros volt a többiekre nézve!) Ezek után emberünket az igazságszolgáltatás gyilkosként kezeli, súlyosabb büntetéssel fenyegetve, mint a sportolókat szórakozás közben lemészárló bandát összességében.

Nos, ez az ember csak akkor követett volna el emberölést, ha leteperi az áldozatát és egyenesen a torkába önti a fagyállót. Egyszerűen felháborító, hogy felkent igazságszolgáltatásunk nem ismeri föl a tettes és az áldozat közötti különbséget, még Piroskát is elítélnék, hogy gonosz módon meg merte feküdni az őt elfogyasztó farkas gyomrát! Persze mindez annak köszönhető, hogy a rendszerváltás még mindig nem érte utol a politikai és az igazságszolgáltatási hatalmi ágakat, még mindig a Parlamentben ülnek és bírói talárt viselnek az elmúlt diktatúrában szocializálódott, s az azt működtető elemek.

Az alma nem esik messze a fájától

Veér Gyula

2013. november 12.

Rákosi Mátyás 1949-ben megszűnteti hazánkban a demokráciát és a szovjet csapatokkal a háta mögött az MKP főtitkáraként, totális diktatúrát vezet be. 1956-ban Kádár elvtárs az MSZMP főtitkára a szovjet csapatokat hívja be az országba, hogy leverjék a magyar forradalom és szabadságharcot.

Mesterházy Attila az MSZP jelenlegi elnöke az Európai Unióhoz fordul segítségért a legitim és demokratikusan megválasztott kormány ellen és jelenti fel saját hazáját.

A baloldal a történelem során mindig és folyamatosan külföldi nyomásra tudta vagy akarta elérni célját. Soha nem volt tekintettel saját polgártársaira, lelkiismeret-furdalás nélkül elárult mindent és mindenkit.

Feljelentés tárgya az E.ON magyarországi üzletágának visszavásárlása, amit az MSZP szokása szerint bagóért értékesített, vagyis privatizált.

Ezáltal a magyar kormány elvesztette azt lehetőségét, hogy az orosz és a német állammal szemben érvényesítse a magyar emberek érdekeit. Nem szólhattunk bele a gáz árába.

Ezt az áldatlan helyzetet szüntette meg az Orbán kormány, és hozta döntési helyzetbe a polgárokat, akik részt vehetnek ezek után, mint tulajdonosok az ár megállapításában.

Ez nem érdeke az MSZP-nek hisz 2014-ben is a multinacionális cégek hathatós anyagi támogatásával szeretnének visszakerülni a hatalomba, aminek ellenértékét mi választók fizetnénk vissza, busásan és kamatostul.

A baloldalon, elsősorban a vezérhajó kapitányának kellene betekinteni az értelmező szótárba és tanulmányozni, hogy mit ír a hazaárulásról, mint fogalomról.

Szoboravatás

Mervó Zoltán, Debrecen

2013. november 11.

Óriási felháborodást váltott ki egyesekben, hogy a Szabadság téren lévő református templom területén elhelyezték vitéz Nagybányai Horthy Miklós mellszobrát. A televízió is mutatta, az egyik vidéki napilap is fényképes tudósítást közölt, hogy zsidó honfitársaink sárga csillagot kitűzve, transzparenseiket magasba emelve tiltakoztak. Az újságunkban közölt fényképeken ugyancsak sárga csillaggal ábrázoltak sok közismert, de általam nem mindegyik ismert személyiséget és nevüket is felsorolták.

Megdöbbenve olvastam közöttük Hajós Alfréd nevét, akit én az első magyar olimpiai aranyérem megszerzőjeként és – debreceniként – az Arany Bika tervezőjeként ismertem, de zsidóságáról nem tudtam. E témakörben való járatlansággal láttam Rejtő Jenőt is, akinek „műveit” faltam annak idején. Karinthy Frigyesről ugyan tudtam, hogy zsidó, de az Ő alkotásait is imádtam. Elmondom itt, hogy a debreceni Wass Albert-szobor avatásán az egyik ünnepi szónok, Bölcskei Gusztáv református püspök megdöbbentő sorokat olvasott fel Trianonnal kapcsolatban. Az idézet végén közölte: mindezeket Karinthy Frigyes írta.

Felmenthetetlen szégyenére a magyar nyilas uralomnak a halálmenetben veszett el a XX. század egyik legcsodálatosabb magyar költője, Radnóti Miklós is. A sárgacsillagosok között ugyan nem tüntették fel a halálmenet másik kiválóságát, Szerb Antalt, aki magyar „nemzeti tett” munkásságát talán a Magyar Irodalom története megírásával reprezentálta legékesebben. Feltüntetik sárga csillaggal Alfonzót is. Köztudott, hogy a színész-, az író-, a humorista-, a zenész- és más művész óriások között rengeteg zsidó volt és van. Ezeket számon tartani, főleg pedig sárga csillaggal ábrázolni, ez az igazi antiszemitizmus!

Zsidó honfitársaim! Fentebbi rövid véleményem a sárga csillagos tüntetésükről valójában az értetlenség megnyilvánulása. Nem vagyok történész, de egyébként sem lenne alkalmas a hely Horthy tetteinek értékelésére. Néhány tényt azonban a gyűlölködésük miatt szeretnék felidézni.

Remélem, nem azért haragszanak Rá, mert 1919 nyarán elindult Szegedről, hogy véget vessen Kun Béla és hitsorsosai gyilkos tobzódásának. Amikor ezt a Tanácsköztársaság urai megtudták, ész nélkül elmenekültek. Annyira azért nem ész nélkül, hogy előzőleg magukhoz ne vegyék a kincstár aranyrudait, quasi kézi poggyászként.

Az ún. Horthy-korszak politikáját nem a Kormányzó, hanem a politikusok alakították Teleki Páltól – aki bevezette a numerus clausust – Sztójai Döméig, az 1944. március 19-i német megszállás utáni miniszterelnökig, a korábbi németországi magyar nagykövetig, aki a deportálásokat levezényelte. Horthy Miklósnak annyi szerepe, annyi hatalma volt a deportálásokban, hogy Budapestre rendelte az esztergomi páncélos katonaságot, körülzáratta velük a gettót, így megakadályozta a budapesti zsidók deportálását.

Még egy kevésbé ismert történelmi tény: Hitler uralomra kerülése után Európában a Pireneusoktól Keletre – Svájcot is ide értve – Magyarország volt az egyetlen hely, ahol befogadták a zsidó menekülteket.

Nagyon jó lenne, ha a sárga csillagos tüntetők és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók mindezeket tudnák Horthyról.

Nem kevésbé lenne jó, ha Rogán Antal és mások nem jófiúskodnának a Nyugat előtt, attól tartva, mit szólnak majd a szoborállításhoz, de elmondanák a „művelt” világnak, mit tett, mit tehetett Horthy a zsidóság érdekében és azt is, hogy miért nem állították Őt a nemzetközi bíróság elé!

Színe és fonákja

Vida Zoltán, Vácegres

2013. november 11.

Kocsis István remek darabját, A fény éjszakája című drámáját néztem meg az Egri Gárdonyi Géza színházban, Beke Sándor kitűnő rendezésében.

A darab Németh László nagy írónkat állítja szembe néhány drámája szereplőivel, akik szemrehányást tesznek neki, mert szerintük az író másképp kellett volna ábrázolja őket. Az író végig őrlődik a darab folyamán, végül felajánlja szereplőinek, hogy átírja a darabokat, de ekkor bekövetkezik a katarzis, a drámák szereplői egyöntetűleg és kórusban tiltakoznak az átírás ellen.

Kitűnő darab, kitűnő rendezés, remek színészi teljesítmény, a közönség hosszan tartó vastapssal fejezi ki elragadtatását.

És most lássuk ugyanezt a darabot Alföldi Róbert átrendezésében.

Az én fikcióm alapja az a néhány – mazochista periódusomban – látott darab, amelyek feljogosítanak e kissé karikírozott feltételezésre. Lássuk a Kocsis dráma szereplőit Alföldi átírásában:

Németh László: Kikeresztelkedett írócska, aki hipertóniáját csak zsidó orvosokkal kezelteti.

Bolyai János: Orosz szakos tanárból átvedlett vidéki kisváros matematika tanára.

VII. Gergely pápa: Pedofil katolikus plébános, aki éppen egyik pere felperesét próbálja lefizetni.

Széchenyi István: Egy idegroncs, aki Kossuthot nyíltan sikkasztással vádolja.

Crescence (Széchenyi felesége): A dublini ideggyógyintézetből menesztett ápolónő, volt szakmáját Széchenyi mellett gyakorolja.

Galileo Galilei: Egy földöntúli marslakó reinkarnációja, aki a máglyán való elégetés fenyegetettsége ellenére is kiáll amellett, hogy a Föld négyszögű.

II. József: A dák kontinuitás elmélet előfutára, akinek mégis lelkiismeret furdalást okoz, hogy segítette a Horia Closca és Krisán vezette parasztfelkelést, de azért mindennel meg van elégedve.

Matild grófnő, aki a Gergely pápa iránt érzett plátói szerelmét a svájci gárda tagjaival folytatott viszonyával kompenzálja.

A darab cselekménye arról szól, hogy a magyar Szentkorona tan tagadói és a Négymancs állatvédő egyesület, a libák tömését ellenző tagjai vehemensen küzdenek a melegházasság és a könnyű drogok legitimizálásáért.

Botrány a baloldalon

Veér Gyula

2013. november 10.

A baloldal készül a 2014-es választási vereségre, már a magyarázat is kész, a kormánypárt csalt. Ennek első főpróbája Baján volt, amibe aztán rendesen bele is buktak, kétszer is. De ezt sugallta Viviane Reding is, amikor arról beszélt, hogy a Fidesz megfélemlíti választóit, és csak csalással tud többséget szerezni, még a szavazó fülkékben lévő kamerákat is látta lelki szemei előtt. De ezt a taktikát javasolta Ron Werber is, aki minden józanságot nélkülöző kampánystratégiát szokott kidolgozni.

A baloldalt vereségre késztik fel, úgy hogy a választás után se legyen nyugalom az országban, a kormány ne tudjon alkotó munkát folytatni. Özönleni fognak a választási csalást bemutató rejtett kamerával készített kisfilmek, hangfelvételek, és „hiteles tanúk”.

A baloldal 2014 után káoszt kíván olyant, amit Frei Tamás vizionált legújabb könyvében 2015-re, amikor szerinte az ország majd lángokban áll.

Eszükbe sem jut, hogy milyen károkat okoznak ezzel, fel sem merül bennük, hogy egy hajóban evezünk és Ők is elsüllyednek velünk együtt, ha az valósul meg, amit Ők szeretnének. Nem értik, hisz a gyűlölet elhomályosította gondolkodásukat és csak a bosszú hajtja Őket, miközben megvetnek és meggyaláznak mindent, ami keresztény és nemzeti.

A baloldal három meghatározó pártját a botrány köti össze. Mindháromnál találunk botrányos cselekményeket az elmúlt hetekre visszanézve: Orbán Viktor Miniszterelnök úr szobrának meggyalázása, a bajai választási csalást bizonyítani akaró film megrendelése és elkészíttetése, az újabb őszödi beszéd a pártokhoz befolyó illegális támogatásokról. Őket a botrány a gyűlölet köti össze, míg a Fideszt és a KDNP-t a keresztény és nemzeti értékek. Nagy különbség. A két oldal külön világ. Egyik a szeretetre, a szolidaritásra épül a másik a gyűlöletre és a hataloméhségre.

A baloldalon zokon veszik, ha a nemzeti érzés hiányát kérik Tőlük számon. Mi nem vagyunk magyarok, szokták kérdezni? Sajnos nem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 23-án a Műegyetemnél tartott nagygyűlésükön egy szó sem esett 56-ról, annak jelentőségéről vagy áldozatokról. Valójában azt, hogy ezen a napon, Ők szabadon tudtak egymással összeveszni a hőn óhajtott hatalom érdekében, szabadon szidhatták Orbán Viktort, 56-nak köszönhetik,

2014-ben választhatunk, hazaszeretet és szabadság, vagy internacionalizmus és a kiszolgáltatottság között.

Legelőt!

Pusztai Endre

2013. november 7.

Van a nyáj és van

Pásztor, ki felel

Mindenért. Barma,

Ha eltévedve új

Élettért ígér.

Visszacsalva szegény

Párát, ki az árát

Naivitásával

Fizeti, legelő

Helyett irháját

Sem viheti el,

A hozzá nem értő

Pozíciót féltő,

Rácsot érdemlő

Gazdáik hívják

Vissza őket, s ki

Baráti kezet nyújt,

Simogatás után

A kondér alá gyújt!

Még egyszer a tanárokról

Melegh Szabolcs Álmos

2013. november 5.

Egy alkalommal feleségem általános iskola nyolcadik osztályát végző unokahúgát teszteltem történelemből. Az alapműveltséghez tartozó évszámokat kérdeztem tőle, mint honfoglalás, államalapítás, tatárjárás, mohácsi vész, stb. Az iskolában minden évben megünnepelt 1848-as forradalmat kapizsgálta, de nem tudta.

Munkahelyemen érettségizett diákok végzik gyakorlati tanulmányaikat. Ezen tapasztalaton felbuzdulva, a frissen érettségizett diákokat is elkezdtem tesztelni. Az eredmény ugyanaz volt, mint nejem unokahúgánál.

Aztán próbálkoztam az irodalommal. Nem tudták ki írta a Toldit, ki Arany János, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály. Amikor a Himnusz írójára kérdeztem, Erkel Ferencet nevezte meg. Legalább a zeneszerzőt tudta, még ha a vers írójának is gondolta. Nem ragozom tovább, mert azzal tálán mindent elmondok: Amikor megkérdeztem, ki volt Kossuth Lajos, azt a választ kaptam: „Valamilyen író.„

Talán ennyit a mai oktatás színvonaláról. Nem állítom, hogy minden iskolában ez a színvonal, de ha csak egy ilyen van, az is sok. De sajnos, ezek a diákok, különböző „gimnáziumokban” kaptak érettségi bizonyítványt.

Milyen munkát végeznek ezekben az iskolákban a tanerők? Mire kapják a fizetésüket? Egyáltalán, hogyan taníthatnak még az iskolában? A lányom iskolájában érettségi előtt másfél hónappal derült ki, hogy magyar irodalomban a 11. osztály félévénél tart a tanerő. Nem kell tantervet, tanmenetet készíteni a tanerőnek? Egy tanár ismerősöm, arról számolt be egy alkalommal, hogy a 12. osztályos tanulók nem tudták, kik a székelyek. Hogyan lesz ezekből a fiatalokból elkötelezett, magyarságára büszke állampolgár. Mert, mire is legyenek büszkék? Hisz semmit sem tudnak hazájuk történelméből, sem irodalmából. Nem ismerik nagyjainkat. Nincs példaképük.

Az amerikai demokrácia

Veér Gyula

2013. november 4.

Az elmúlt napokban került nyilvánosságra hogy az amerikai titkosszolgálatok Budapesten is fenntartottak egy lehallgató-átjátszó állomást. A magyar külügyminisztérium – nagyon helyesen – szokatlanul éles hangon kért magyarázatot. De ez nem elég! Sürgősen vizsgálatot kell indítani, és választ várunk az alábbi kérdésekre.

Mikor telepítették a berendezéseket? Rendszerváltozás előtt vagy után? Kik voltak a telepítéskor kormányon, ki volt hazánkban a miniszterelnök, a belügyminiszter és titok miniszter? Kiket hallgattak le, és milyen célból? Kik kaptak adatokat, és mire használták az így nyert információt?

Mindenre sürgős választ vár a magyar társadalom. Az ügy nem maradhat következmények nélkül. Még frissen él emlékezetünkben, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként minden igazságot nélkülöző támadást indított Orbán Viktor demokratikusan megválasztott kormánya ellen, féltve a magyar demokráciát.

Nem véletlenül, hisz csak elterelő manőver volt, hogy senki ne vegye észre, az amerikai kormány durván megsérti a világ összes országában az emberi jogokat, beavatkozik a magánszférába.

Európának és világ minden jó érzésű nemzetének össze kell fogni, hogy Amerikai többé ne tehesse, amit akar, és térjen vissza a becsületes nemzetek táborába.