Csak Franco akart segíteni

A madridi professzor előadásából betekintést nyerhettünk a korabeli Spanyolország helyzetébe, politikájának előzményeibe és motivációiba.

Az 1936-tól 1939-ig tartó polgárháborúban és azt megelőzően Spanyolország is megismerte a szovjet kommunisták terrorját, a kegyetlen testvérharcban magyarországi kommunisták is részt vettek a köztársaságiak oldalán, többek között Rajk László vagy Gerő Ernő. Spanyolország volt az első nyugat-európai állam, ahol sikerült gátat vetni a bolsevizmusnak, 1939 után az illegalitást leszámítva semmiféle kommunista tevékenység nem létezett az ibériai országban. Tény, hogy Franco nem volt demokrata, rendszere betiltotta a kommunista és szocialista szervezeteket, vezetőiket bebörtönözték, néhányukat ki is végezték.

Spanyolország 1945 után, majd 1956-ban is nagyon sok magyar antikommunista menekültet fogadott be, a madridi állami rádiónak magyar adásai is voltak, ezek egyikében a nagy székely író, Nyirő József olvasta fel rendszeresen jegyzeteit. (Ami azt illeti, a magyar kultúrpolitikai illő feladata volna e hangfelvételeket megmenteni és elérhetővé tenni az utókor számára.) De olyan közismert sportolók is Spanyolországban találtak új otthonra, mint a Kispest, majd a Real Madrid világsztárja, Puskás Ferenc, vagy a Barcelonát erősítő Kubala László és Kocsis Sándor. 1959-től 1971-ig a Corvin köz legendás 1956-os főparancsnoka, Pongrátz Gergely is Spanyolországban élt.

Franco tábornok Spanyolországa elvi alapon megszakította a diplomáciai kapcsolatot a szovjetek által megszállt, kommunista uralom alá került Magyarországgal, miközben 1969-ig működött a Magyar Királyi Követség gróf Marosy Ferenc vezetésével.

Spanyolország nemcsak magyaroknak, hanem több más nemzethez tartozó, 1945 után hazájukból menekülni kényszerülő, esetenként vitatott múltú antikommunistának is menedéket adott. Emiatt sokáig diplomáciai elszigeteltségben élt az ország, csak 1955-ben csatlakozhatott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, aminek előzménye volt az 1952-ben megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus és az 1953-ban az Egyesült Államokkal megkötött egyezmény, aminek értelmében az USA katonai támaszpontokat létesíthetett Spanyolországban.

Ebben a helyzetben, a diplomáciai elszigeteltségből épp csak kitörve érte Madridot az 1956-os magyar felkelés híre. Marosy Ferenc azonnal segélyszállítmányok küldését szorgalmazta, és azt kérte, hogy Spanyolország vesse föl a témát az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A spanyol külügy ezt meg is tette, ám a bonyolult világpolitikai helyzetben nem született BT-határozat, és nem csak a szovjetek vétója miatt…

Mindenesetre Spanyolországban megvolt a belpolitikai akarat Magyarország megsegítésére, humanitárius segélyeket indítottak útnak, a templomokban folyamatosan Magyarországért ajánlották fel a szentmiséket, sőt, még tüntetések is voltak a magyar ügy támogatására, márpedig a Franco-rendszerben finoman szólva sem volt szokásban az utcai demonstráció semmilyen ügyben.

A november 4-i szovjet támadást követően pedig – amint azt Borhi László történész Franco és az 1956-os forradalom – dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervéről című tanulmányából (História, 1998/9-10.) tudjuk – Martín Artajo spanyol külügyminiszter kormánya megbízásából közölte az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetével, Cabot Lodge-dzsal, hogy hazája feltétel nélkül kész azonnal fegyveres erővel megsegíteni a magyar felkelőket. Rengeteg önkéntes jelentkezett, többek között egy diákcsoport a valladolidi egyetemről, köztük Artajo külügyminiszter két fia. Agustín Muñoz Grandes honvédelmi miniszter pedig a felállítandó fegyveres alakulat parancsnokának jelentkezett – okkal, hiszen a polgárháború hőse, később a második világháború keleti frontján harcoló spanyol önkéntesek parancsnoka volt. Rengeteg spanyolországi magyar antikommunista is jelentkezett, azt kérték, hogy segítsenek nekik eljutni Szombathely térségébe.

A kezdeményezés azonban kudarcba fulladt, az amerikaiak ugyanis nem engedélyezték, hogy a Magyarországra tartó spanyol szállítógépek az ő müncheni légibázisukon leszálljanak. Sőt, amint azt a Demokrata korábban megírta (Holtában is gyűlölik, Demokrata, 2017. augusztus 18.), megfenyegették Madridot, hogy amennyiben spanyol gépek repülnek be Németország amerikaiak által megszállt övezetébe, légvédelmük lelövi azokat.

– Magyarországot cserben hagyták – szögezte le de la Serna professzor, hozzátéve, hogy egyébként is ellentmondásos volt a spanyol-amerikai viszony, a Franco-párti nemzeti tábor egy része, főleg a falangisták meggyőződéses antiliberalizmusuk miatt kifejezetten Amerika-ellenes álláspontot foglaltak el.