Esküt tett a 12. tartalékos állomány Békéscsabán

Gion Gábor a 12. egységes alapkiképzést teljesített állomány ünnepélyes eskütétele és a 101. Császári és Királyi Gyalogezred emlékünnepsége alkalmából szervezett rendezvényen elmondta, nagy szükség van a biztos alapokon nyugvó, erős honvédségre, ezért indított a magyar kormány egy hosszú távú haderőfejlesztési programot.

Nem elég azonban a korszerű haditechnika, a modern fegyverek gyártására képes, hazai bázisú hadiipar és a nemzeti innovációs rendszer kialakítása; szükség van katonákra is – húzta alá.

A biztonsági környezet megváltozott, a migráció, a terrorveszély és a háborúk „aggodalomra adnak okot” – közölte. Megjegyezte, a tartalékosok már külföldi missziókban – Irakban és Koszovóban – is bizonyítottak, és a határvédelemben is fontos feladatot látnak el.

Az államtitkár emlékeztetett, a területvédelmi tartalékos, illetve önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők a szerződéses állománnyal együtt szerzik meg a szükséges tudást, de a katonai szakmához ezeken túl szükség van hazaszeretetre, hivatástudatra, elköteleződésre és bajtársiasságra is.

Gion Gábor elmondta, Békéscsabán csütörtökön 89, az alapkiképzést októberben kezdő tartalékos katona tett esküt. A program 2022 szeptemberében indult, azóta a 12. állomány teljesítette. Békéscsabán öt éve volt utoljára katonai eskütétel, azt megelőzően 22 évig nem került rá sor.

Takács Attila Géza vezérőrnagy beszédében kiemelte, „a biztonság nem önmagától létezik”, a magyar honvédség rá a garancia; a 2017-ben indult modernizálási folyamat pedig a tartalékos erők felértékelődését is magával hozta – mondta. A haderőfejlesztési program „önökkel lesz teljes” – fogalmazott.

A vezérőrnagy a tartalékos katonákat a nemzeti ellenállóképesség alapjának, az ország immunrendszerének nevezte. Mint mondta, minél többen szerzik meg a katonai kompetenciákat, annál erősebb lesz a nemzet.

Békéscsabán csütörtökön ünnepelték a 101-es gyalogezred hazatérésének 105. évfordulóját is. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja és Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója felidézte: 1882 év végéig az osztrák-magyar gyalogság 80 ezredből állt. 1883-ban azonban még 22 gyalogezredet állítottak fel, s így megszületett a császári és királyi 101. békéscsabai gyalogezred.

Legénységét Békés vármegyéből a békési, gyomai, gyulai, orosházi, szarvasi járás, Békéscsaba és Gyula városa adta. Csanád vármegyéből a battonyai, mezőkovácsházi és nagylaki járások, Csongrád vármegyéből a mindszenti járás és szentes városa adta.

Békéscsabára a mozgósítási parancs 1914. július 26-án érkezett meg, augusztus 2-án indult az ezred vasúton a szerbiai frontra. A 101-es K.u.K. Gyalogezred harcolt az orosz, az olasz fronton, 1916 júliusában a Tatárhágó védelmét kapták feladatul. 1917. szeptember 3-án volt az ezrednek az orosz harctéren az utolsó, de legvéresebb harca: veszteségei halottakban, sebesültekben és eltűntekben 572 ember volt. 1918 októberében a balkáni front megerősítésére akarták küldeni az ezredet, azonban időközben a front felbomlott, a háború véget ért.

Az ezred hírnevét hősiességével, megbízhatóságával, nélkülözések és szenvedések türelmes elviselésével, valamint sok-sok véráldozat árán érdemelte ki. A 101-esek 1918. november 16-án, 52 hónapnyi harctéri szolgálat után érkeztek vissza Békéscsabára, 144 katonát avattak vitézzé, 19-en kaptak arany vitézségi érmet, 214-en nagyezüstöt – mondta Takács Árpád. Ezután a katonák leszereltek, majd az ezred feloszlott.

Emlékükre 1923 augusztusában készült el egy műkő obeliszk Belanka Mihály 101-es tüzér zászlós tervei alapján, aki maga építette az emlékművet 963 hősi halált halt bajtársa tiszteletére. A katonai esküt követően a résztvevők megkoszorúzták az emlékoszlopot. Az eseményen a vármegyei középiskolák honvéd kadét programban résztvevő tanulói is részt vettek.

Bácsmegi Gábor a rendezvény előtt tartott előadásában elmondta, az újonnan felállított gyalogezredek közül a 101-es volt az első, amely zászlót szentelt. A piros selyem szalag felirata: „Győzelem, dicsőség legyen velünk”, a másik oldalon „Gróf Wenckheim Frigyesné, született Wenckheim Krisztina grófnő”. A zászlószentelés abban az időben nagyon ritka esemény volt. Mint zászlóanyát, Wenckheim Frigyesné grófnét kérték fel, aki e tisztséget nagy örömmel vállalta.

A múzeumban november 26-ig megtekinthető a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött zászlószalag.