A kommunizmus „elmúlását” megakadályozandó és annak mielőbbi visszaállítását biztosító alkotmányt fogadott el a parlament és így a pártelnök és miniszterelnök egy személyben való működése garantálva van. Az így bebetonozott „vezér” hatalma biztonságban van a Vörös Hadsereg jelenléte nélkül is. Igaz, mára már a mindenható Gazprom játssza a sakkban tartó szerepét, gazdaságilag büntetve azokat, akik nem állnak be a sorba. Ilyen körülmények között vezetőink reformokról hazudoznak és nem hajlandók belátni, hogy a reformjaikkal rombolnak, megszorítanak, elszegényítenek, és hihetetlenül gyors tempóban csökkentik a száz sebből vérző vidék elmaradottságát és felgyorsítják a leszakadását. Ebben a megvilágításban nevetséges a Karsai-féle erőlködés, akinek hamarosan a fejére ütnek. Amit csinál, az az ellenzék dolga lenne, de a jelenlegi ellenzék megelégszik újabb pártok, platformok, egyesületek és összefogások szervezésével, ahelyett, hogy a foltos alkotmány szűkre szabott lehetőségein belül legalább annyit tenne, mint a battonyai polgármester. A jelenlegi uralom ellen látszólag (de elég csendesen) felszólalók (Szili, Szekeres, Kiss stb.) többet tesznek, bár erőlködésüket végül is lerontja az, hogy a szavazáskor a Párt utasítását követik. Kétes jövőjükből nagyon keveset hajlandók a népszerűség oltárán feláldozni. A háttérből irányító bolsi összefogás határoz meg mindent, és ami a felszínen történik, azt akár Gyurcsány is elmondhatná, hiszen nincs semmi jelentősége. Az egész förtelmes politikai kavarodás az impotens parlamenttől kezdve az elejtett skorpióig egyetlen személy elleni tiltakozás, semmi több. A ripacsoké maradt az ország és csak most derült ki, hogy ezek a bohócok milyen húsba vágóan fontos reformok elé gördítenek akadályt.

Sátory János, Tata

A szék

Hónapok óta érzem, hogy minden idők leghitványabb kormánya körül szorul a hurok. Annyi bűnös eset terheli a lelküket (feltéve, ha van nekik), hogy ezeknek a tizedébe belebukott volna minden kormány a világon (kivéve a miénket!). Talán most, hogy Önimádó Fletó az elvtársai zsebében kezdett kotorászni (bele is betegedett Karsai, a búzaégető), a saját nyakára tette a kötelet. Zusi már bele is rúgott a széke egyik lábába. Kabai a másikat, Szilvási meg a harmadikat rugdossa. Kinga Göncz meg rugdossa inkább Fico barátját… Ságvárit imádó Pisti a szék helyett a nagy mesemondó Verest billenthetné fenékbe. Lendvait meg még arra is képesnek tartom, hogy saját magát rúgja s…be. A szék negyedik lábát vélhetően a katonai szolgálat alól felmentett Szekeres csőrözi. Röviden: inog a szék, Fletókám!

Paksa Tibor, Lenti

Egy tőről…

Szili Katalin politikai ikertestvére Gyurcsánynak és Dávid Ibolyának. Mindhármuknak az a túlélési taktikája, hogy időnként általuk népszerűnek hitt gondolatokat mondanak, majd homlokegyenest mást cselekednek. Kezdte Szili a nómenklatúra felszámolásával, de a javaslata elhalt. Időnként bírálja Gyurcsány javaslatait, mint most a tisztaságcsomagot, de ne feledjük, volt hogy az ő szavazata döntött Gyurcsány javaslatának elfogadásában. Jelen volt Gyurcsány önmaga ellen kért bizalmi szavazásban is – ő is további bizalmat szavazott neki. Gyakran cseng össze Szili és Dávid mondása, pl: a népszavazás intézményét nem szabad a populizmus szolgálatába állítani. Ezek szerint Szili sem hallott arról, hogy a demokratikus országokban nem alkotnak törvényeket a nép megkérdezése nélkül. 2006 őszén odáig merészkedett Szili, hogy a kétharmados törvények csökkentését javasolta, mondván, nem szükséges ennyi, majd ők döntenek az ország sorsát érintő kérdésekben. Szerinte az embereknek tudniuk kell, hogy miért várnak tőlük áldozatot. Biztosíthatom, az emberek tudják, hiszen Tocsik, Prinz, a vecsési számlagyár, az Inter-Európa bank és most a Zuschlag-ügy után sorozatosan kerülnek napvilágra azok a dolgok, amik miatt a népnek áldozatot kell vállalnia. Ebbe fárad bele a nép. Újabban a morális rendszerváltoztatást szeretné véghezvinni Szili az országban. Ez bizony időszerű, de nélkülük, mert velük csak virtuális rendszerváltozás képzelhető el, mint történt 1990-ben, amikor is a kommunistákból szocialisták lettek s lassan milliárdosok is. Egyébként 1990-ben ott volt, akkor nem jutott eszébe, hogy virtuális helyett valós morális váltást csináljanak? Sőt, azóta is részese az országrombolásnak. Most, hogy süllyed a hajójuk, feltehetőleg lesz egy pár kísérlete üres javaslatokkal a bársonyszékben maradásáért, de senki ne dőljön be neki. Menjen ő Ibolyával együtt nyugdíjba. Megvan hozzá az életkoruk és nagyon úgy néz ki, egyikük sem nélkülözhetetlen a politikai életben.

Czető Lászlóné, Bp.

Forró kása

Október 23. még ma is kényes téma Magyarországon, úgy kerülgetik, mint macska a forró kását. A forradalmat idegenek behívásával vérbe fojtották, mégis tovább élt a lelkekben – a kisebbség (vörösök) számára borzadályt, a többség számára reményt jelentve. Becsületes, jellemes ember Kádár alatt és Gyurcsány alatt is kínokat élt át október 23-án. Ugyanaz gyötörte régen is, mint ma is: Mit tehetnék és mit teszek? Tiltakozzam a hazugság ellen vagy hallgassak? Ha hallgatok, mardos a lelkiismeret, ha tiltakozom, retorzió ér. Kádár idején a gyávábbak azt kérdezték, miért vannak itt az oroszok? A bátrabbak: Kik és miért hívták be az oroszokat? Mert ugye más, ha elszenvedjük a megszállókat, és más, ha „testvérként szeretjük” őket. (A kollaboránsok ma is felháborodnak, ha „idegenszívűnek” hívjuk az elvtársakat.) Reszkettek 56 emlékétől az átkosban, készültséget rendeltek el, túlbiztosítással vigyáztak, hogy egy mukkot se szóljunk az „ellenforradalomról”. A túlbiztosítás a fegyveres erők növelését jelentette: volt a „néphez” hű rendőrség, a titkosrendőrség, a minden célra bevezethető néphadsereg, az elvtársak spiclihálózata, a Vörös Hadsereg, de a legszörnyűbb a mi pénzünkből felruházott és felfegyverzett pufajkás munkásőrség. Mivel a városok szélén lévő lőtérről behallatszott a lőgyakorlat hangja, az egész Kádár-kor fenyegető fegyverropogástól visszhangzott. Jelezték, hogy a párthadsereg ölni is képes. Nem idegen fegyverest – fegyvertelen magyar testvért. A kárvallottaknak (párton kívüliek) a rendszerváltás után se lett jobb. Csak a haszonélvezőknek. Medgyessy „tisztogatásai” után a zsíros vezetői állások tele lettek pártkatonákkal. Így lett az ország „tiszta”. (Tiszta posztkommunista). Közben meg igazságos Magyarországról hazudoztak. Én, idős ember úgy fogok már meghalni, hogy Magyarországon még mindig azok az urak, akik (a világgal szembeszállva) ellenforradalomnak csúfolták a forradalmunkat. Negyven év alatt a labanclelkűek miatt égette meg (bizony elég sokszor) az én számat is a kása!

Kövér Károly, Szeged

Trükkös!

A közelmúltban egy megyei hetilap a törökbálinti polgármestert kérdezte: miért volt fontos számára ez a funkció, lévén nem helybeli lakos? A válasz méltó volt a kérdezetthez: évek óta ő a körzet parlamenti képviselője, emellett volt szabad kapacitása, a helyiek ismerték nagy munkabírását, államtitkári tevékenységét. És eme ámokfutása ellenére – ami az adófizetőknek nagyon sokba került – a választópolgárok súlyos tévedéséből (vagy másokéból) mégis ő lett a nagyközség, később város első embere. Több mint fél évig az önkormányzat szinte működésképtelen volt, nem voltak alpolgármesterei. Csak ez év szeptemberében – egy már jól bevált szoci trükkel – választottak hármat. Történt ugyanis, hogy a Fidesz–KDNP-frakció hozzájárulása nélkül az egyik fideszes képviselőt „meggyőzték”. Az árulás következménye: kizárás a képviselőcsoportból október végén – a polgármesterrel való együttműködés ellehetetlenülése miatt – a testület feloszlatta önmagát. Ezzel kapcsolatban az MSZP megmondóembere „felsőbb” utasítást emleget. A fenti cikkben K. L. több ügy kapcsán az előző ciklus önkormányzatát és a jelenlegi ellenzék többséget hibáztatja. Arról nem szól, hogy korábban baloldali többség volt. Nem árt tudni, hogy a szóban forgó település a megye – és az ország – gazdagabbjai közé tartozik. Már csak ezért is biztos, hogy ismét lesz „kapacitás” és vonz erő.

M. L. M., Törökbálint

Markó szkizofréniája

A marosvásárhelyi RMDSZ-es Gépújság lehozta a nagy RMDSZ-es Béla bukaresti sajtókonferenciájának anyagát, hogy igazodjon az erdélyi magyar tarka bamba. Az RMDSZ választási „sikerét” így kozmetikázta: „A választások nyomán újból bizonyságot nyert, hogy az erdélyi magyarság jelentős többsége továbbra is az RMDSZ-t, az egységes politikai képviseletet [egypártrendszert] támogatja.” Hát igen, ezért juttatta be Tőkés Lászlót is az erdélyi magyarság! A referendumot pedig emígy kommentálta a költő politikus: „A politikában azonban el kell fogadni azt, hogy nem egyedül vagy, és másoknak másféle véleményük van.” Tehát, Markó az erdélyi magyarságon belül az egypárti politikai modellre játszik, a tágabb politikai légkörben pedig, a politikai vélemények pluralizmusáért zsugázik. Mind a két esetben csak az erdélyi magyar bűnszövetkezete vezetőinek gazemberségeit képviseli. Egységben a pluralizmus és a pluralizmusban az egység!

* * *

Egypártunk vezetősége elhatározta, hogy kirúg minden olyan RMDSZ-es tisztségviselőt, akinek a fennhatósága alatt Tőkés László szavazott kapott. Hát mindenhol kapott a püspök szavazatot. Így hát az RMDSZ kirúghatja saját magát mindenhonnan, de főleg az erdélyi magyarok életéből.

TO., Mikháza

Apróhirdetés

Keresem azt vállalkozó kedvű milliomost, aki hajlandó velem közösen egy Ferrarit vásárolni. Törzstőkém 1000 forint, társamnak már csak a hiányzó összeget kell pótolnia. Válaszokat „Az autót csak én vezethetem” jeligére a kiadóba kérem. Valójában egy ilyen hirdetést adott fel Horn Gábor akkor, amikor azt nyilatkozta, hogy hajlandó kormányra lépni egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel. Ezt a rohamot vélhetőleg a legújabb közvélemény-kutatási adatok látványa válthatta ki a honatyából, lévén az SZDSZ 1 százalékon. Ez az „eredmény” lényegében a párt teljes megszűnését jelenti, ami egyébként csak Horn Gábor számára meglepetés. Emlékezzünk ugyanis, hogy az ötszázalékos parlamenti küszöb már az előző választásokon sem volt meg igazán, hiszen Kuncze Gábor nyilvánosan megköszönte az MSZP-s átszavazásokat. Jelen állás szerint azonban már az MSZP-nek sem lesznek elajándékozható szavazatai, így Horn Gábor és társai nézhetnek más polgári foglalkozás után. Talán adjanak fel apróhirdetést…

Juhász Margit, Miskolc