Egyoldalúak a magyar médiaszabadságról szóló nemzetközi jelentések
Tárgyi tévedések, módszertani következetlenség és egyoldalúság érhető tetten több, nemzetközi szervezetek által publikált, a magyarországi sajtószabadságot és médiaviszonyokat elemző jelentésben is a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tanulmánya szerint.Az NMHH az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében azt írta, minden olyan kezdeményezést örömmel fogad, amely a médiaszabadság helyzetét kívánja felmérni. Emellett azonban fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra is, ha az ilyen jelentésekkel, rangsorokkal kapcsolatban szakmai és módszertani aggályok merülnek fel.
A 2011 óta megjelent számos jelentés áttekintése után megállapítható, hogy a rangsorok sokszor megkérdőjelezhető módszertant alkalmaztak, gyakran előfordult, hogy csak néhány szakértőt kérdeztek meg, ami így kevéssé megalapozott indokolást eredményez, sok esetben a pozitív jelenségek elhallgatása mellett – összegezték az e jelentéseket elemző tanulmányban.
Közölték: a jelentésekben többször is szó szerint ugyanaz a szöveges indokolás olvasható, annak ellenére, hogy különböző éveket mutatnak be. Példaként említették, hogy az Európai Unió (EU) által támogatott Média Pluralizmus Monitor jelentéseinél szinte ugyanazt a szöveges indokolást fűzték a 2017-es felmérésben a kisebbségek médiahozzáférését vizsgáló indikátor 75 százalékos magas kockázati minősítéséhez, mint 2016-ban, amikor 25 százalékos kockázatot állapítottak meg.
Az NMHH kiemelte, hogy bizonyos esetekben az indokolások nem is az általuk vizsgált időszakban bekövetkezett eseményeket értékelik. A 2021-es Média Pluralizmus Monitor jelentésében számonkérik például egy 2022-ben elfogadott EU-rendelet végrehajtását. A Freedom House 2011-es évet vizsgáló sajtószabadság-jelentése pedig az akkor még meg sem alakult Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal kapcsolatban előre azt állította, hogy az korlátozza majd az információszabadságot.
A hatóság szerint a jelentések elkészítésében részt vevő szerzők és szakértői csoportok kiegyensúlyozottsága vagy kellő sokszínűsége is megkérdőjelezhető. A Média Pluralizmus Monitor esetében a jelentéseket írók és egyben a pontozást végzők köre több alkalommal is egy-egy egyetemi tanszék vagy szerkesztőség munkatársaira korlátozódott, miközben a független szakértők számára nem biztosítottak érdemi befolyást az értékelésre.
Hozzátették: hasonló példát szolgáltatnak a Freedom House internetszabadságot vizsgáló jelentései, amelyekben Magyarország pontozását és szöveges értékelését az elmúlt két évben „a hazai helyzettel szembeni korántsem elfogulatlan kritikáiról ismert” Társaság a Szabadságjogokért egyetlen munkatársa végezte el. A Riporterek Határok Nélkül pedig nem is közöl információt a jelentések készítőiről – ismertették a tanulmányban.
Az NMHH a tanulmányban kitért arra, hogy a riportokat alátámasztó forrásoknál is egyoldalúság figyelhető meg: a jelentések láthatóan nem törekednek arra, hogy körültekintően, több nézőpontból vizsgálódjanak.
További szakmai hiányosságként említették, hogy például a Freedom House Freedom in the World jelentései 2015 és 2020 között egyetlen magyar forrásként a politics.hu weboldalra hivatkoztak, az internetszabadságról szóló jelentés pedig egy mindössze néhány piacvezető médium árbevételét figyelembe vevő tanulmány alapján von le következtetést a teljes online médiapiacon tapasztalható politikai befolyás mértékére nézve.
Az NMHH honlapjáról letölthető tanulmányban további példák olvashatóak a Freedom House, a Riporterek Határok Nélkül, a Média Pluralizmus Monitor, az UNESCO és mások Magyarországot érintő jelentéseivel kapcsolatban.
„A hatóság bízik benne, hogy konstruktív kritikájával hozzájárul, hogy a jövőben szakmailag megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb, a valósághoz közelítő jelentések szülessenek a magyar médiaviszonyokról” – áll a közleményben.
